Az első vizsgaidőszak egyik egyetemen sem habkönnyű, főleg azért, mert ekkor szembesülnek igazán az újdonsült hallgatók a zord valósággal. A „majd megtudod” korábban csak az érettségi küszöbén ijesztegető tanárok elcsépelt szófordulata volt, most azonban reálissá válik, hogy ez tényleg más dimenzió, mint a középiskola volt.
Ha már legalább egy vizsgaidőszakot magad mögött tudsz, akkor valószínűleg vagy annyira előrelátó, hogy tudd: karácsony előttre inkább azokat a vizsgákat érdemes időzíteni, amiket könnyebbnek érzel, vagy közelebb állnak hozzád és szívesebben tanulod. Nyilván nem tudsz minden vizsgát akkorra felvenni, amikorra neked jól esik, de ha már a kezedben van néhány elégtelennél jobb jegy, az megnyugtató érzéssel tölt majd el a fa alatt is.
Előfordul, hogy mindent az utolsó pillanatra hagytál, ez esetben nyilván jönnek majd a fogadalmak, hogy jövőre nem így csinálod. Éppen úgy, mint mikor másnaposan megfogadod, hogy soha többet nem iszol. A szorgalmi időszak vége felé közeledve már érezheted, hogy kezedben van-e a gyeplő, vagy rád fog szakadni az ég. Mert ha az utóbbi, akkor legalább az ajándékokkal érdemes időben végezni, annyival kevesebb teendőd lesz.
Tévedsz, ha azt gondolod, hogy éppen ez a három nap fog hozzásegíteni a sikeres vizsgához. Legalább 24-26 között tedd le a könyveket. Legyen szent, hogy ebben a 72 órában nem tanulsz. Előtte és utána lehet, de nyilván sejthető, hogy amúgy sem tudnál ilyenkor koncentrálni: a kisebb testvéred bejön, a haverod rád ír, anyukád a konyhából kiabál, hogy legalább egy keveset segíthetnél. Ne akarj mindent egyszerre: vagy tanulsz, vagy az otthoni dolgokra koncentrálsz. A vizsgaidőszak január végéig tart, a karácsony viszont nem. Adj magadnak 3 napot, tudj átkapcsolni egy rövid időre, nem fogod megbánni. Sem te, sem a családod, sem az eredményeid.
Ne izgulj, a bejgliből marad még 27-ére is.