Ha nem untuk volna még meg a folyamatos ünneplést, a karácsonyi, szilveszteri bulik és összejövetelek után újabbakra vágynánk, akkor semmi ok az aggodalomra! Ugyanis a vízkereszttel kezdődő és a húsvétot megelőző, 40. napig tartó farsang új alkalmat kínál mindezekre. A kezdő és befejező nap mellett az időszak másik két fontos napja a farsangvasárnap és a húshagyókedd. Előbbi a farsangi időszak befejező napjának, a farsang farkának első napja, utóbbi a farsang farkának utolsó napja. A farsang farkát a hamvazószerda követte, a negyven napos nagyböjt első napja, amikorra minden mulatságnak véget kellett érnie.
A hagyomány szerint az ünnepi időszak csúcspontja a karnevál. Ebben a műfajban a leghíresebbek a riói vagy a velencei karnevál, Magyarországon pedig a legnevezetesebb esemény a mohácsi busójárás. Az UNESCO által az emberiség szellemi kulturális örökségének listáján nyilvántartott busójárás egyben hungarikum is. A hagyomány téltemető, tavaszváró és termékenység-varázsló ünnep, mely során birkabőr ruhába öltözött busók maszkkal rejtik el kilétüket és hangkeltő eszközeikkel igyekeznek elűzni a telet. A vigasság időpontja hagyományosan a tavaszi napfordulót követő első holdtöltéhez igazodott és farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartott.
Forrás: Pexels
Az időszakot jellemző bálok, mulatságok tökéletes megoldást kínálnak a karácsony utáni, tavaszig tartó unalomra, amit ma is gyakran szürke időszakként jellemzünk. Nem is csoda, hiszen egy-két farsangi bulit kivéve a népünnepélyek és más szokások már sajnos eltünedeztek kultúránkból. A farsang azonban nemcsak a céltalan szórakozás ideje volt! Ez volt az esküvői szezon is, hiszen napjaink népszerű esküvői időszakában, nyáron, annyi volt a munka a földeken, hogy senkinek sem jutott eszébe lagzit tartani. A báli szezon ideje volt a legalkalmasabb vagy az egyetlen lehetőség arra, hogy a fiatalok megesküdjenek, hiszen ezt követte a húsvéti böjt, amikor már tilos volt esküvőt tartani.
A bálok a 17. század folyamán először királyi udvarokban kezdtek el terjedni, majd a táncmulatságok iránti érdeklődést átvette előbb a nemesség, majd később a polgárság is. A 18. században már elterjedt volt a szórakozásnak ez a formája. Az 1770-es években már Pest-Budára is megérkezett az új trend. Az udvari bálok mellett az alacsonyabb rétegek számára rendezett nyilvános farsangi bálok nagy népszerűségnek örvendtek. Megjelent a jelmezkölcsönzés is. A Budai Várban, a Dísz téren például már 1790-ben kaphatóak voltak maskarák és más jelmez-kiegészítők. Kialakult az a szokás, hogy egyes bálok nyitottak voltak, amelyekre bárki beléphetett, ha megfizette a belépőt, míg más előkelőbb bálok zártkörű, meghívásos alapon működtek.
Annyira jelentőssé vált a szórakozásnak ezen új módja, hogy Mária Terézia rendeletben szabályozta az álarcosbálokat. Tilos volt az ijesztő és az ízléstelen jelmezek viselete, a bálozók utcára sem mehettek maskarában. A tűzveszély miatt a papírból készült jelmezek tiltólistán voltak. Egy ekkoriban Pest-Budán megforduló szász gróf emlékezésében kiemelte, hogy milyen különös, hogy mivel a sarkantyú a férfiak nemzeti viseletének része, azt tánchoz sem veszik le. Még az sem érdekli őket, hogy ezekkel illetlenül összetépik a nők ruháit és megsértik bokájukat.
Az 1840-es évekre már Pest számított a bálozás központjának, nem Buda. Élen a Redoute nevű bálterem járt, ahol nagyszabású koncerteket is tartottak. Később az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt itt tartotta üléseit az Országos Honvédelmi Bizottmány és az első népképviseleti országgyűlés is. Fontos szerepének az lett a jutalma, hogy 1849-ben a Budai Várat védő osztrák admirális ágyúval szétlövette sok más folyóparti palota mellett. Később pontosan a Redoute helyén épült fel a Pesti Vigadó, amely a báltermek királynője lett.
A farsangi mulatozáshoz elengedhetetlenek a megfelelő harapnivalók, amit a népszokások szerint régen még nem a sarki gyrososnál kettőkor elfogyasztott pita jelentett. Ilyenkor általában olyan kiadós ételek kerültek az asztalra, mint a gulyás és más húsos levesek. Népszerűek ebben az időszakban a boros ételek is, például borban készült szárnyasok, illetőleg marha és borjú. A kocsonya is jellegzetes finomság, innen ered a miskolci kocsonyába beledermedt béka története is. A legismertebb a farsangi fánk, melyet minden formában, méretben, töltelékkel vagy anélkül is szívesen fogyasztunk. Nem feledkezhetünk el a mulatság másnapjáról sem, amikor a gyógyulásra kerül a hangsúly: a savanyúkáposztás korhelylevestől azonnal megnyugszik a másnapos gyomor.
