Rendkívül nagy hangsúlyt fektet a hangszerekkel való játékokra, a zenehallgatásra; szereti a kicsik arcáról visszatükröző mosolyt és a gyerekekkel közösen eltöltött időt, az élmények erejét. Bihari Nóra óvodavezető az óvodapedagógusi pálya szépségeiről mesélt.
Messziről kanyarodtál az óvónői pályára, hogy kötöttél itt ki?
Zenei pályára szerettem volna menni, szolfézs szakon tanultam, énekelni akartam. A szolfézs tanári pálya nagyon tetszett, de 16 évesen már éreztem, hogy nem ez lesz az igazi. Elképzeltem, hogy esténként fellépésekre járok és a saját gyerekeimnek nem tudok majd esti mesét olvasni, altatót énekelni. Mivel az éneklés központi szerepet játszik az életemben, úgy gondoltam, hogy ovisok között lesz a legjobb helyem, mert itt már kezdetektől fogva átadhatom a gyerekeknek a zene szeretetét. Édesanyám óvónő volt, az egyik nyári szünetben elhívott az óvodába maga mellé, hogy nézzem meg milyen, azt gondolta, hogy ez majd eltántorít, de épp ellenkezőleg hatott rám.
Be is viszed a zenét a csoportokba?
Abszolút, mindig nagyon muzikálisak a csoportjaim. Nagyon szeretek zongorázni, szerencsére van is az óvodában, többször játszom nekik. Tudok furulyázni, kicsit gitározni is, így sokszor ezeken a hangszereken kísérem az énekeket. A nagycsoportosokkal járunk Péliföldszentkeresztre, ahol zenehallgatásként orgonálok is nekik. Összességében véve rengeteg éneket tanítok nekik.
Bihari Nóra rengeteg éneket tanít a gyerekeknek
A gyerekek nagyon őszinték, főleg ebben az életkorban, a negatív visszajelzéseket hogyan lehet kezelni?
Nyilván van, hogy egy gyerek nem szeretne részt venni egy kezdeményezésben, ilyenkor más fajta motivációs lehetőségeket kell keresnem, hogy valahogy mégis behívjam az adott programra. Sokszor előfordul, hogy valami nem jön össze, de ha a játék és az együttlét öröme megvan, akkor az eredeti kitűzött célt később még meg lehet valósítani.
Mit tartasz a legnehezebbnek a szakmádban?
Leginkább azt, hogy egyre több olyan gyerek érkezik az óvodába, akiket otthon szabályok nélkül nevelnek, ahol azt tartják a legfontosabbnak, hogy a gyerek szabadsága ne sérüljön, ezért nem korlátozzák őket.
Ahol nincsenek határok, ott nincs mit feszegetni. Azoknak a gyerkőcöknek, akiknél otthon mindent lehet, nagyon küzdelmes az oviban megtanítani a szabályokat. Ráadásul a szülőkkel is meg kell értetnünk, hogy itt másképp nem lehet.
Kaptok támadást a szülőktől, hogy miért korlátozzátok őket?
Nem szokott gond lenni, jól tudjuk ezt kezelni. Nyilván a korlátozásokat nem tűrő szülők gyakoribb vendégek a fogadóórákon, de egyébként nem jellemző, hogy felelősségre vonnának. Például gyakran előfordul, hogy a befogadási időszakban nehezen akar bejönni egy gyerek a csoportszobába, ilyen esetben bevesszük őket és becsukjuk az ajtót.
Sok szülő nehezményezi, ha kikapjuk a kezéből a kicsit, ami érthető, de tudni kell, hogy 3 perccel később már teljes nyugalomban és békében, mosolyogva játszik.
Mire nem készítik fel az óvőnőket az egyetemen?
A kiégés lehetőségére. Nagyon nehéz mindig odafigyelni arra, hogy az ember megtalálja a hivatásában a szépet, amiből töltekezhet, hogy munka után tudjon regenerálódni. Nálunk például a fenntartó rendszeresen szervez lelki gyakorlatokat, amikre járunk. Én néhány éve voltam a pályán, amikor először mentem ilyenre és az akkor nagyon helyretett.
Bihari Nóra válaszolt arra is, hogy mi az, ami a leginkább feltölti óvónőként, mi volt a legnehezebb a pályafutása során és mi inspiráljon egy fiatalt, hogy óvónőnek jelentkezzen.
Interjúnkat teljes terjedelmében friss kiadványunkban olvashatod, amit itt, hírlevél feliratkozás után, kedvezményesen rendelhetsz meg:
NÉVJEGY
