Elitképzés, a szingapúri tehetséggondozó modell

Mára általános iránymutató elv, hogy amennyiben tehetséggondozó oktatásról (gifted education) beszélünk, akkor azt már fogalmában és tartalmában is el kell különítenünk a közoktatástól (public education). A közoktatásban alapvetően a nemzeti tanterv szerinti oktatás zajlik, amely egyfajta sztenderdet jelent egy iskola nagyságától, földrajzi elhelyezkedésétől és erőforrásaitól függetlenül. A tehetséggondozás egy ezen felüli hozzáadott értéket jelent, amelyhez mind többlet idő, mind többlet erőforrás szükséges. És itt jön a variációk sokfélesége, hiszen tehetséggondozást tarthatunk a tanórák feletti plusz különórában az iskola falain belül, vagy akár annak falain kívül (gondoljunk csak sportegyesületekre, művészeti iskolákra), de létrehozhatunk direkt a tehetséggondozásra szakosodott iskolákat is, ahol az általános tantervi képzést gazdagítjuk tehetséggondozó elemekkel.

A teljesítményelvűség

A tehetséggondozást lehetővé tevő plusz erőforrást számos helyen és esetben maga a szülő biztosítja, aki befizeti gyermekét a különórákra. De van, ahol ebből részt vállal az állam maga is részben, vagy akár szinte teljes mértékben. Egy állam, társadalom minőségi működtetéséhez kiművelt, magas szinten funkcionáló emberek szükségesek, akik a közösség iránt elkötelezettek. Amennyiben hagyjuk, hogy a tehetséggondozás árát teljes mértékben a szülők állják, akkor az egy igen leszűkült, kis létszámú társadalmi réteg számára lesz elérhető, és gyengébb közösség iránti elköteleződéssel párosulhat. Ez az államnak sem jó, hiszen minél nagyobb a merítés, annál több magasan képzett és kiemelkedően teljesítő, felelős felnőtt erősítheti később az országot.

A közoktatásban alapvetően a nemzeti tanterv szerinti oktatás zajlik, amely egyfajta sztenderdet jelent egy iskola nagyságától, földrajzi elhelyezkedésétől és erőforrásaitól függetlenül. (Fotó: 123rf)

Ezt felismerve, a világ számos pontján van már hivatalos állami program a tehetséggondozás támogatására. A kétezres években itthon is ünnepelt modellként tekintettünk Szingapúr állami tehetséggondozó programjára, angolos rövidítéssel GEP-re (Gifted Education Programme). Azért is volt számunkra bámulatos, mivel az ország csak az 1960-as években vált függetlenné, és annak ellenére, hogy ekkor még a gyermekek több, mint 20 százaléka nem szerzett semmilyen piacképes képesítést, Szingapúr mára a világ egyik leghatékonyabb oktatási rendszerét működteti. Az általános iskolai oktatás teljes társadalmi kiterjesztése mellett az 80-as években egy olyan tehetséggondozó modell mellett döntöttek, amit saját hazájában is számos kritika ért, de ma már elmondható, hogy egyedülálló teljesítményre képes. Ebben egy komponens, hogy Szingapúr a világ egyik leginkább teljesítményelvűbb (meritokratikusabb) társadalma.

Szervezett tehetségsegítés

A tehetségsegítés az általános iskolában Szingapúrban három formát ölt. Először is, a tehetséges tanulókat differenciált iskolai programok keretében képzik, amelyeket a saját szakterületükön speciális tehetségsegítő képzésben részesülő pedagógusok valósítanak meg. Másodszor, egyes, erre a célra kijelölt középiskolákban a tanulók érdeklődési körük és kiemelkedő képességeik alapján különféle tanulási irányok (programok) közül választhatnak. Ezek az oktatási programok magas szintű ismeretek és különféle speciális képesítések megszerzéséhez vezetnek. Harmadszor, a tehetségsegítés a GEB (Gifted Education Branch) erre szakosodott iskoláiban történik. Ez utóbbi programba önként lehet jelentkezni és már igen korán, a harmadik osztály elvégzése után megtörténik a bementi szűrés. Az első mérés során a legjobban teljesítő mindössze 8 százalékba kerülők újabb tesztelési körben vehetnek részt, az Oktatási Minisztérium pedig a 4. évfolyamtól a felső 1 százalékba, illetve a következő 4 százalékba tartozók számára kínál GEP és HAL (High Ability Learners) oktatást. Vagyis a kiválasztott gyerekek szülei beírathatják őket a GEB valamely iskolájába, ahol a közoktatáshoz képest, kiemelt óraszámban és csúcsminőségben kapnak képzést különböző szakterületeken úgy, mint az angol nyelv, matematika és természettudományok.

Ez utóbbi programba önként lehet jelentkezni és már igen korán, a harmadik osztály elvégzése után megtörténik a bementi szűrés. (Fotó: 123rf)

Ne féljünk az „elit” szótól

Szingapúrnak, egy olyan országnak, amelynek nincs történelmi hagyománya az oktatási rendszer evolúciójára, az értelmiségi életpálya felépítésére, gyorsan és hatékonyan kellett „kitermelnie” a saját elitjét. Elit, ez az a kifejezés, amit nem szeretünk hallani, noha minden fejlett társadalomnak megvan a maga kulturális, tudományos, gazdasági és politikai elitje. Amely kör tulajdonképpen ezt a kényes gépezetet, amelyet nemzetnek, társadalomnak hívunk, ideális esetben felelősen működteti.

Ezért némi pátosszal mondhatnám azt is, hogy közérdek, hogy az országnak legyen jól felkészült, felelős elitje, amibe való belépést (ha el akarjuk kerülni az előjogok és vagyon feudalizmusát) a társadalmi átjárást biztosító ingyenes és nyitott elitképzéssel lehet megteremteni. Azonban mégis kell lennie, egyfajta bemeneti kritériumnak, és lássuk be a kimeneti célt a képességek és tehetség, elkötelezettség kritériuma biztosítja leginkább.

A szerző, Gali Zsófia teológus, az MCC Tanuláskutató Intézet munkatársa

Ez is érdekelhet:

Az MCC Egyetemi Program: Térítésmentes képzés a képességek és motiváció alapján

 Forrás: 1.) Gordon Győri János: Matematikai tehetséggondozás a szingapúri National University of Singapore High School of Math ans Sinece-ben (A tehetséggondozás nemzetközi horizontja, II.). 2.) Ministry of Education Singapore (https://www.moe.gov.sg/education-in-sg/our-programmes/gifted-education)