Többek szerint – és én is úgy gondolom – ez a generációs szakadék valahogy más, mint korábban. Mintha mélyebb lenne a szakadék, nehezebben lehet megtalálni a közös hangot, a generációk közös nyelvét. Az internetes robbanás, az új ipari forradalom számos hozadéka közül az egyik az lett, hogy többet foglalkozunk generációs kérdésekkel is. A kulturális, társadalmi változások mellett a 20. század végén, a 21. század elején kiemelkedő szerephez jutott a technológia, amelynek robbanásszerű fejlődését elsőként az akkor fiatal generáció, az Y generáció volt képes leghatékonyabban és legnyitottabban nyomon követni és mindennapjaiba integrálni. Ezzel kivívta az idősebbek rácsodálkozását, meg nem értését vagy elutasítását.
A most legfiatalabb alfa és Z generáció tagjai pedig már az Y generáció számára is sok újdonsággal szolgálnak. A különbségeket többnyire szintén a technológiához való eltérő viszonyulás, vagy a tartalomfogyasztásban fellépő változások eredményezték. A rejtélyes Z generáció – Együttműködés a mai tizen-huszonévesekkel című könyvem írása alatt megkérdeztem egy online felmérésben 700 fiatalt többek között arról is, hogy az internethasználatban lévő különbségek mennyire felelősek a generációk közötti különbségekért, szakadékért. A megkérdezettek 60 százaléka úgy gondolja, hogy az esetek felében ez az ok, harminc százalékuk szerint pedig mindig.
A most legfiatalabb alfa és Z generáció tagjai pedig már az Y generáció számára is sok újdonsággal szolgálnak. (Fotó: Bereczki Enikő)
Fiatalokkal beszélgetve magam is úgy tapasztalom, hogy jól informáltak a körülöttük lévő világról. A közvetlen környezetükre vonatkozó információkat alapvetően különböző podcastekből, vlogokból, videókból szerzik. Ez viszont azt is jelenti, hogy a megszerzett információ forrása nehezen ellenőrizhető, megosztója pedig nem mindig szakavatott személy vagy hiteles forrás. Az egyén igényén és ízlésén is múlik, hogy az internet által kínált információdömpingből mit választ ki. A valódi tudást gazdagítja, mélyíti el vele, vagy inkább csak szórakozni szeretne a neten.
Sokszor pedig nemcsak tudatos választáson múlik ez, hanem azon is, hogy mit „dob fel” éppen az algoritmusnak köszönhetően egy-egy oldal. Ez pedig lehet akár egy félrevezető információ, álhír, áltudomány is. Néhány éve volt egy érdekes felmérés erről. A visegrádi négyek és a balkáni országok 16–24 éves fiataljait vizsgálták, és kiderült, hogy a magyar diákok magabiztosan vallották, hogy ki tudják szűrni az álhíreket. Ám a fókuszcsoportos foglalkozások során túlzottnak bizonyult az önbizalmuk. Kiderült, mégsem olyan jók ezen a téren. Sokan voltak, akik az álhíreket inkább igaznak tartották, álhírellenőrző, „leleplező” oldalakat nem, vagy alig használtak.
A digitális technológia használata közben éppúgy átszerveződnek agyunk idegpályái, mint más rendszeresen végzett tevékenységek hatására. Nicholas Carr Hogyan változtatja meg az internet az agyunkat című könyvében arról ír, hogy agyunk plaszticitásából kiindulva tudjuk, hogy online szokásaink a szinapszisaink offline működésére is kihatnak. Például az átfutó olvasáshoz és a multitaskinghoz használt idegi áramkörök bővülnek és erősödnek. Míg a tartós koncentrálást igénylő olvasáshoz és az elmélyült gondolkodáshoz használtak gyengülnek és kopnak. A rövid és erősen vizuális tartalmakhoz, valamint multitaskinghoz szokott nemzedéknek az elmélyülés készsége lett mára az igazi nagy kihívás. A multitasking, a teljesítménykényszer pedig rövid idő alatt kiégéshez vezethet.
A közösségi média nagyarányú elterjedésével együtt jár a fiatal nemzedékek szorongása is. Az emberek rangsorolása és minősítése ebben már nemcsak az ismert emberekre terjed ki. Itt már mindenkinek, aki jelen van, meg kell felelnie a gazdagság és a hírnév, vagy valamilyen más „menőségi mércének”. Az online térben sokat tartózkodók nemcsak társaik, hanem ismert üzletemberek, világhírességek, százezres követőtáborral rendelkező influenszerek mindennapjait is látják, így az összehasonlítás még igazságtalanabb. A 0–24-ben diktált divatelvárások megtanítják, mit menő éppen enni, hogy kell kinézni, ami a test- és énképet is alakítja, torzítja, főleg a lányok esetében. Csoda hát, ha sokan kicsinek, üresnek és jelentéktelennek érzik magunkat?
A közelmúltban sokat lehetett hallani arról, hogy míg az idősebbekre jellemzőbb a klímaszkepticizmus, egyre több fiatal szenved klímaszorongás miatt. Ez nem meglepő, hiszen a fiatalok jövőjét a klímaváltozással járó kihívások befolyásolhatják és nekik lehet erre ráhatásuk is. Egy nemzetközi kutatás rámutatott: a 16 és 25 év közötti fiatalok 60 százaléka nagyon, vagy rendkívüli módon aggódik a globális klímaválság várható következményei miatt. 45 százalékuk pedig arról számolt be, hogy ez az érzés jelentősen befolyásolja a mindennapjait. Az angliai Bath-i Egyetem vezetésével zajló felmérésben több ország tízezer fiatal véleményét kérdezték meg, ami nem kevés. Az éghajlatváltozás miatti krónikus stressz a fiatalok körében fokozottan növeli a mentális és fizikai problémák kockázatát.
Az éghajlatváltozás miatti krónikus stressz a fiatalok körében fokozottan növeli a mentális és fizikai problémák kockázatát. (Fotó: Bereczki Enikő)
Ha közelebbre tekintünk, egy tavalyi felmérés szerint a magyar felsőoktatási hallgatók valamivel több mint fele küzd enyhe vagy közepesen súlyos lelki problémákkal. Sajnos a kitöltők közel 62 százaléka nem ismeri az általa látogatott intézmény által biztosított pszichológiai tanácsadási szolgáltatást. Az EU tagállamai között is folyt szakpolitikai párbeszéd a fiatalok mentális egészségének védelméről, de erről egyelőre nem született közös dokumentum. A tagállamok egy részének – köztük hazánknak – nincs külön mentálhigiénés terve a fiatalok számára.
A kormányoknak törekedniük kellene a pénzügyi forrásokat úgy csoportosítani, hogy jusson magas színvonalú mentális egészségügyi ellátásra, a fiatalok a lelki egészségmegőrzéséhez. A mentális egészséggel kapcsolatos képzésnek hangsúlyosan kellene megjelennie a pedagógus alapképzésében és továbbképzésben, valamint a szociális szférában és az ezzel foglalkozó órákat/foglalkozásokat be is kellene illeszteni a tantervbe. A munkahelyek kulcsszerepet játszhatnának abban, hogy a pályakezdő fiatalok az addig nem vagy kevésbé észlelt mentális problémáinak tünetei egyértelműen láthatóvá válnak a munka világába belépve.
A munkatársak – a barátokhoz és a családhoz hasonlóan – jelentős segítséget tudnak nyújtani azzal, hogy felhívják a figyelmet fiatal kollégájuk megváltozott viselkedésére és segítenek abban, hogy segítséget kapjon. A munkahelyen belüli viszonyok és folyamatok alakításával is lehet tenni a munkavállalók mentális egészségéért. Jó látni, hogy egyre több az olyan csatorna a közösségi oldalakon, amelyik segítő szándékkal nyújt információt kifejezetten fiataloknak (pl. Kék vonal, Pszichodiák stb). A saját oldalaimon, foglalkozásaimon és Instagram posztjaimban is foglalkozom a témával annak érdekében, hogy a téma nagyobb nyilvánosságot kapjon.
