A Mikulás ünnepe tulajdonképpen Mürai Szent Miklós püspökről szól, aki a katolikus és a görögkeleti egyház szentje. Utazók, kereskedők, hajósok, megrágalmazottak, gyermekek, szegények és nehéz körülmények között élők védőszentje. Több legenda is ismert az életéről, ezekből alakult ki az évszázadok során a Mikulás alakja is.
Mürai Szent Miklós a kis-ázsiai Patara városában született Kr. u. 270-ben, de születésének évéről több forrás is fellelhető. Gazdag szülők gyermeke volt, de korán árvaságra jutott, a szüleitől örökölt vagyont pedig szétosztotta a szegények között. Nagybátyja Patara érseke volt, mellette nevelkedett, így a papi hivatást választotta, 19 éves korában nagybátyja pappá szentelte. Anatólia fővárosában, Myrában telepedett le és
A Legenda Aurea legendagyűjtemény szerint a korábbi püspök halála után összegyűltek a környék püspökei, hogy megválasszák az utódot. Egyikőjük éjszaka szózatot hallott, amely szerint másnap délben Miklós lesz az első ember, aki belép a templomba, őt kell püspökké választani. Miklós előre tiltakozott, de végül elfogadta a rá váró feladatokat, amiket több mint ötven évig teljesített. 325-ben részt vett az I. niceai zsinaton.
A legismertebb történet szerint egy szegény embernek segített, aki az hozomány hiányában nem tudta férjhez adni három lányát.
aki így legidősebb lányát férjhez tudta adni. A következő évben ugyanígy tett a második lánnyal is, a harmadiknál azonban az édesapa kileste jótevőjét, hogy meghálálhassa adományát. Miklós azonban szerény volt, azt válaszolta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel. A történet szóbeszéd alapján terjedt, amely szerint
Miklós adománya viszont akaratlanul is felfedte kilétét, mert az aranyak között akadt egy olyan érme is, amit egy helyi kereskedő személyesen Miklós püspöknek adott.
A Télapó tehát tulajdonképpen csak egy képzeletbeli mesefigura, de eredetét tekintve nem a keresztény hagyományokban meghonosodott alak. Elterjedt nézet, hogy az 50-es évekbeli kommunista vallásellenesség miatt keresztény eredetét igyekeztek háttérbe szorítani, így a Télapó kifejezést használták szívesebben az állami intézményekben.
A Mikulás elnevezés a Miklós cseh név fordításából származik. Kinézetének eredete nem teljesen tisztázott, egyes források szerint a Coca-Cola 1931-es reklámja miatt terjedt el az a kép róla, hogy piros ruhás, idősebb, szakállas, vidám apó. De ez a magyarázat nem állja meg a helyét, mert jóval korábbi mesekönyvekben már fellelhető volt ez a figura. Moricz von Schwind német festő képzelete nyomán mai formáját az 1800-as években nyerte el.
A Mikulás-Télapó ünnepkör kapcsán némileg összemosódtak a szokások: míg a két világháború között úgy képzelték, hogy a Mikulás a mennyben él, és segítői vannak, addig mára országonként eltérő lehet, vannak-e krampuszai és rénszarvasszánon érkezik-e. Ami biztos, hogy a Mikulást felnőtt fejjel is szívesen várjuk, nem érdemes tehát más néphagyományokat rosszalló szemmel nézni. Ha másért nem, legalább néhány szem mandarinért érdemes mindenkinek kipucolnia a cipőjét!