A szakdolgozat megírása nagyjából olyan, mint az érettségi: előtte évekig hallgatod, hogy milyen fontos, milyen nehéz, és mekkora határt jelent az életedben. Aztán amikor benne vagy a szakzárás sűrűjében, valóban őrült feladatnak tűnik, de visszanézve közel sem lesz olyan vészes, mint ahogy eleinte gondoltad.
Szóval, hogy is néz ki ez az egész általában? Megvan a témád, megvan a témavezetőd, leadtad a bejelentő lapot, és örülsz, pihensz kicsit. Meg még egy kicsit, aztán még egy kicsit. Egy nap pedig arra ébredsz, hogy már alig van egy-két heted befejezni a nagy művet. Na, ez az, amit érdemes lenne elkerülni. Van egy rossz hírünk: valamilyen szinten muszáj tervezni hozzá. A jó pedig az, hogy segítünk benne.
A legprecízebb, legkiszámíthatóbb módszer mindenképpen a kutatási terv elkészítése. Vannak olyan témavezetők, akik már a bejelentő elfogadása előtt elvárják, hogy legyen kutatási terved. Bármennyire kemény feltételnek tűnhet, valójában rendkívül hasznos dolog. Kis túlzással a jó kutatási terv egy fél szakdolgozat, hiszen többnyire a kötelező fejezetek struktúráját követi, így biztosan képes lesz szamárvezetőként funkcionálni írás közben.
Nem szükséges a legrészletesebb kidolgozás, de a következőket fontos feltüntetned:
A kész tervedről mindenképp kérd ki a témavezetőd véleményét is, hiszen biztosan hasznos meglátásai lesznek mind a szakirodalom, mind a munkamódszerek kapcsán.
Ha a kutatási terv egészét túlzásnak érzed, vagy csak nem férne bele az idődbe, legalább egy ütemtervet érdemes írnod. Itt heti bontásban részletezd, hogy az adott időszakra nagyjából milyen munkafolyamatokat tervezel (anyaggyűjtés, kérdőívelemzés, szöveg írása stb.). Ezt nem feltétlenül kell másodpercre pontosan betartanod, de igyekezz kevéssé eltérni tőle. Főleg akkor, ha hajlamos vagy belecsúszni a Pató Pál-féle mentalitásba. Érdemes a leadás előtti egy-másfél hetet „vésztartalék” gyanánt üresen hagyni, hogy ha valami miatt nagyon megcsúszna a munka, ne kelljen kapkodnod a határidő előtt.
Elképzelhető, hogy szuper terveid vannak, azonban a billentyűzet előtt ülve megbénít a feladat nagysága. Ilyenkor hasznos lehet, ha megpróbálod egy másik szemlélettel megközelíteni a munkát. Igyekezz a lehető legkisebb részekre bontani az adott napi/heti feladatot, és egyszerre csak egy ilyen minifeladatra fókuszálj. Például: „Most összegyűjtök 5 releváns tanulmányt/cikket, egyet pedig ki is jegyzetelek.” Előbb-utóbb belejössz, és elképzelhető, hogy a résztevékenységekre bontás nélkül is jól boldogulsz majd.
Nem kell, hogy a szakdolgozat ekkora stresszt jelentsen! (Fotó: Pexels)
Bármennyire is kellemetlenül hangzik, a szakdogád egy bizonyos ideig mindenképp az életed része lesz, szóval nem árt, ha te magad is megtanulod így kezelni. Amikor átgondolod a heted/napod tervezését, tudatosan szoríts akár csak napi fél-egy órát arra, hogy ezzel foglalkozz. Hidd el, sokkal kellemesebb, mint leadás előtt egy hétig nem aludni.
Sokszor valójában nem is a szakdolgozattal való foglalkozást halogatják a hallgatók, inkább a segítségkérést. Elképzelhető, hogy emberileg nem egyeztek a témavezetőddel, de akár az is, hogy szimplán szorongsz attól, hogy egy sokkal tapasztaltabb, elismert személyt „zaklass” a kérdéseiddel. Egyvalamit azonban mindenképp fontos tudnod: a témavezetőd azért van, hogy segítsen neked, ez a kötelessége éppen úgy, ahogy neked a szakdolgozat megírása. Jó eséllyel amúgy sem tudsz neki meglepetést okozni a – szerinted – buta kérdéseiddel.
Ha pedig a stressztől sokalltál be, akkor sem az a legjobb megoldás, hogy elengeded az egész dolgozatírást. Természetesen pihenj, foglalkozz kicsit mással, beszéld meg a félelmeidet sorstársakkal vagy valakivel, aki közel áll hozzád. Tudatosítsd, hogy nem ezen áll vagy bukik az életed! Aztán amikor már rendeződtek az érzéseid, akkor állj neki újra: ne hajtsd magad túl, de add bele, amit tudsz.
Aztán a vésztartalékos héten pedig dőlj hátra és élvezd, hogy nem az utolsó percben kell megnyomnod a „Leadás” gombot!
