Ha máskor nem is, januárban legtöbben minden bizonnyal tűzünk ki célokat. Vannak, akik a keményebb újévi fogadalmakat szeretik, s elhatározzák, hogy holnaptól minden másként lesz, mások pedig megelégednek a célkitűzésekkel. Akármelyiket is választjuk, az év minden szakában el kell gondolkodnunk azon, hogyan is valósíthatjuk meg őket. Miért bukik el annyi fogadalom és miért nem valósul meg annyi rég eltervezett, zseniális ötlet? Erre talán könnyebb megtalálni a választ és meghekkelni a céljaidat, ha ismered a mögöttük lapuló pszichológiát. Mert a sima elhatározás kevés, ha a célok megvalósításáról van szó!
Vegyünk egy egyszerű példát. Azt szeretnéd megfogadni, hogy ebben a félévben sokkal jobb tanuló leszel. Nemes és értékelendő célkitűzés, és motiváltnak is érzed magad, de kicsit homályosan hat, nem? Mivel nehezen megfogható, hogy mit is takar pontosan ez a fogadalom, így alig tudod, pontosan hogyan is állj neki. Sokat segíthet a kitűzött cél megvalósításában, ha SMART szempontból újragondolod. A SMART célok specifikusak (specific), mérhetőek (measurable), elérhetőek (achievable), relevánsak (relevant) és időhöz kötöttek (time-bound).
Ahhoz, hogy a példában szereplő, tanulással kapcsolatban kitűzött célod mindegyik szempontnak megfeleljen, nem kell más, csak egy kis átfogalmazás. Ha szeretnél ebben a félévben jobb tanuló lenni, akkor érdemesebb azt vállalnod, hogy például ebben a félévben 0,3 tizedet javítasz az átlagodon. Ha ezt még mindig túl megfoghatatlannak érzed, válassz ki egy-két fontosabb tárgyat és dolgozz azon, hogy azokból legyenek jobb eredményeid. Szerencsésebb kisebb feladatban sikeresnek lenni, mint nagyban elbukni. Azzal, ha ilyen, időhöz kötött, kisebb mértékű célt tűzöl ki, nagyban emeled a megvalósításra vonatkozó esélyeidet, ami a későbbiekben motiválhat újabbak elérésére.
Forrás: Pexels
Aki próbálta már hosszútávú célok megvalósítását, az tudja, hogy néhány hét múlva mennyire el tud törpülni a jelentősége annak, amit korábban hatalmas lelkesedéssel kezdtünk megvalósítani. Egyszerűen ilyenek vagyunk. Ha valamit nem azonnal kapunk meg, az egyre kevésbé érdekes és stimuláló az agyunknak. Nem is vádolhatjuk ezért, hiszen nehéz dolog motiváltnak maradni úgy, ha nem látjuk a kézzel fogható eredményét.
A pszichológia ebben is a segítségünkre siet. A motiválatlan periódusokból segíthet kilábalni az, ha elképzelünk a célunkhoz kötődő pozitív képeket. Milyen érzés lesz a félév végén jobb átlagot elérni? Sikeresnek fogjuk érezni magunkat, új motivációt kapunk arra, hogy a jövőben többet javítsunk és talán még tanulmányi ösztöndíj is üti a markunkat. Képzeld el, milyen érzés lesz a tanulmányi ösztöndíjból vett finom kávét kortyolgatni? Ne feledd, ha úgy érzed, eleged van, csak dőlj hátra és fantáziálj.
Ha a kitűzött cél elérésébe vetett hitedet meg szeretnéd növelni, bizonyítsd be magadnak, hogy már elindultál az úton és a lehető legjobban haladsz. Ebben segít, ha pontosan vezeted és nyomon követed hol állsz. Hogy az egyetemi példánál maradjunk: jó ötlet lehet minden tárgyhoz kapcsolódóan pontosan leírnod az oktató által támasztott követelményeket, hogy miből áll össze a félév végén kapott jegy. Ezután tárgyanként vezetheted, hogyan állsz velük. Ha például zh-alapú a számonkérés, akkor vezesd egyenként, hogy milyen eredményeket értél el rajtuk. Ha csoportmunka és prezentáció adja a jegyet, akkor az ezzel kapcsolatos előrelépéseket vesd papírra. Ha ilyen bizonyítékkal szolgálsz magadnak, máris könnyebb elhinni, hogy már olyan közel vagy a célod eléréséhez, hogy nem érdemes kiszállni.
