Bármilyen kínosan is hangzik, vezetőt kell választanunk. A munkában ez lehet, hogy egyértelműbb, ha azonban egy egyetemi projektfeladatról van szó, mindannyian egyenrangúak vagytok. Ha valaki túl sokat „dirigál”, arra a többiek hamar megorrolnak, így szerencsésebb, ha közösen döntötök erről. Az is lehet, hogy már feltűnt, ahol nincs vezető kinevezve, ott előbb-utóbb valaki automatikusan betölti a szerepet. Nem véletlenül, ugyanis sokszor a sok bába között elvész a gyermek. Könnyen anarchiába fulladhat a projekt, ha valaki nem tartja egyben a munkafeladatokat. Fontos tudni, hogy a jó vezető szerepe nem az utasítások kiosztásában rejlik. Akkor lesz igazán sikeres, ha inspirációt nyújt és menedzseli a feladatokat.
Mikor az elvégzendő feladatra és a munkamenetre koncentrálunk, annyi minden fut át a fejünkben, hogy gyakran elfelejtjük, másnak mindez nem olyan egyértelmű, mint nekünk, aki már százszor végiggondolta az egészet. Ha nem beszéljük meg részletesen, hogy mi a feladat, mik az elvégzendő lépések, mi a cél és mik az elvárások, az félreértésekhez vezethet, ami jelentősen visszavetheti a munka haladását. Fontos megjegyezni azt is, hogy a kommunikációnak része az is, hogy egymást figyelmesen végighallgatjuk és szükség esetén kérdezünk is.
Forrás: Pexels
Mielőtt bármihez hozzáfogtok, határozzátok meg a célotokat. Fontos, hogy mielőtt elvesztek a feladat megvalósításának részleteiben tudjátok, hova szeretnétek eljutni. Innen dolgozzatok visszafelé a tennivalókkal, amíg a lista legelejére értek. A legjobb, ha a célok kijelölésében minden csapattag részt vesz, hiszen egy brainstorming után lehet a legjobban a beérkező ötleteket redukálni. Ezt követően lehet összevonni azokat a terveket, amelyek egybe tartoznak, hogy a végén mindenki tisztán lássa, milyen eredményt akartok elérni.
Lehet, hogy ez egyértelműnek tűnik, hiszen hogy is működhetne a csapatmunka a feladatok elosztása nélkül, de ebben a tippben is több rejlik, mint amennyit elsőre gondolnál. A feladatelosztásnál például elkerülhetjük azt, hogy ketten ugyanazon dolgozzanak, esetleg egy feladat kimaradjon, és az utolsó pillanatban kelljen pótolni. A feladatok kijelölésénél jó, ha már egyből azt is eldöntitek, hogy az kihez tartozik, fel is írjátok, sőt később még az is segítség lehet, ha meghatározzátok, kinek kell még a feladat felelősén kívül hozzájárulnia az adott ponthoz.
Ahelyett, hogy a feladatok meghatározása és kiosztása után mindenki a saját útjára menne, és csak akkor kommunikálnátok egymással, amikor feltétlen szükséges, tanácsos időről időre összeülnötök és megbeszélnetek, hogy halad a projekt. Lehetőség van arra, hogy mindenki elmondja, hogy áll a tennivalójával, esetleg elakadt-e valamiben. Ilyenkor pontosítani tudjátok, ha valamin változtatni akartok a feladatokban, módosíthatjátok az irányt, ha időközben letértetek a kijelölt útról.
A csapatmunka nagyon motiváló élmény tud lenni, ami már önmagában is hatalmas löketet ad az ember önbizalmának és munkakedvének, de fontos az is, hogy ne menjetek el a sikerek mellett. (Akár közösek, akár egyéniek, ugyanúgy ünnepeljétek meg. Ez újabb inspirációt jelent, több pozitivitást ad a munka következő szakaszai során. Így hosszú távon sem fogtok kimerülni.
