A te kérdéseid formálják a jövő innovációit

Van egy furcsa félreértés a tudománnyal kapcsolatban: sokan úgy képzelik el, mint egy zárt világot, ahol zseni kutatók laborokban, bonyolult képletek között „feltalálják a jövőt”. A valóság ennél sokkal kevésbé filmbe illő – és sokkal izgalmasabb.

A tudomány nem egy távoli intézmény, hanem egy gondolkodásmód. És ha egyetemistaként kérdezel, kételkedsz, tesztelsz vagy újragondolsz valamit, már benne is vagy ebben a rendszerben – akkor is, ha még nem publikáltál egyetlen cikket sem.

A modern STEM-világban (természettudomány, technológia, mérnöki területek, matematika) a tudomány már rég nem egyéni zsenik története. Sokkal inkább együttműködő hálózatoké, ahol a kérdések legalább annyira fontosak, mint a válaszok.

A tudomány valójában kérdésgyár, nem válaszraktár

Az egyetemi évek egyik legnagyobb tévedése, hogy a „jó tudás” az, amikor valaki sok választ ismer. A kutatói gondolkodás ezzel szemben inkább arról szól, hogy valaki képes legyen jobb kérdéseket feltenni.

Egy kutatás nem úgy indul, hogy már tudjuk az igazságot. Inkább így:

• mi történik, ha ezt megváltoztatjuk?
• miért működik ez így?
• mi lenne, ha másképp néznénk rá?
• mit nem látunk még?

A National Science Foundation szerint a tudományos fejlődés egyik kulcsa a kíváncsiság által vezérelt kutatás, amely nem mindig azonnali gyakorlati haszonnal indul, de hosszú távon alapja lesz az innovációnak. Ez azt jelenti, hogy sok mai technológia – például az okostelefonok mögötti algoritmusok vagy a modern orvosi képalkotás – eredetileg elméleti kérdésként indult.

STEM: gondolkodási tér

A STEM területeket sokan szigorú, kemény tudományként képzelik el. Valójában ezek a területek is folyamatosan változnak, és egyre inkább interdiszciplinárisak.

Egy mesterséges intelligenciával foglalkozó projekt például ma már nem csak programozás:

• etikai kérdéseket is felvet,
• társadalmi hatásokat vizsgál,
• adatvédelmi szempontokat elemez,
• és emberi viselkedést modellez.

Ugyanez igaz a biotechnológiára, energetikára vagy környezettudományokra is. A modern tudomány egyik legfontosabb trendje az, hogy a határok a diszciplínák között elmosódnak.

A European Commission kutatási és innovációs stratégiái is hangsúlyozzák, hogy a jövő innovációja a társadalmi kihívásokra (klíma, egészség, digitalizáció) fókuszáló kutatásokból épül fel.

Az innováció egy jó kérdéssel kezdődik

A popkultúra szereti azt a történetet, hogy egy innováció egy garázsban, egy hirtelen ötletből születik. A valóságban a legtöbb innováció hosszú kutatási folyamat eredménye.

Egy prototípus, egy algoritmus vagy egy új anyag nem kész ötletből jön létre, hanem:

• tesztelésből,
• hibázásból,
• újragondolásból,
• és rengeteg iterációból.

A kutatói munka egyik legfontosabb része a bizonytalanság elfogadása. Ritkán van egyenes út a kérdéstől a válaszig. Ez különösen igaz az egyetemi projektekre, ahol gyakran az első eredmények nem működnek – és ez nem kudarc, hanem információ.

Egyetemista kutatóként már most része vagy a rendszernek

Sokan úgy gondolják, hogy a tudomány majd a PhD-nál kezdődik. Valójában az egyetemi alapképzésben is rengeteg kutatási folyamat zajlik:

• szakdolgozatok,
• laborgyakorlatok,
• TDK-projektek,
• kutatási asszisztensi munkák,
• vagy akár hackathonok és innovációs versenyek.

Ezek mind ugyanannak a gondolkodásmódnak a részei: egy kérdés megfogalmazása, adatok keresése, elemzés, és következtetés.

A modern kutatási ökoszisztéma ráadásul egyre nyitottabb. Sok egyetem már nem zárt tudásrendszerként működik, hanem ipari és társadalmi partnerekkel együtt fejleszt.

A tudomány ma már csapatjáték

A STEM-világ egyik legnagyobb változása az, hogy a kutatás ritkán egyéni teljesítmény. Egy-egy projekt mögött gyakran:

• kutatók,
• mérnökök,
• adatbázis-szakértők,
• dizájnerek,
• és kommunikációs szakemberek is állnak.

Ez azt jelenti, hogy a tudomány nem csak a „legokosabbak” terepe, hanem az együttműködésé is. Egy jól működő kutatási projektben ugyanolyan fontos lehet egy jó kérdés, mint egy jó algoritmus.

A hibázás: módszer

A tudományos gondolkodás egyik legnehezebben elfogadható része az, hogy a hibák nem kivételek, hanem a folyamat részei. Egy kísérlet nem rossz, ha nem azt hozza, amit vártak. Épp ellenkezőleg: az eredmény az adat. A tudományos módszer lényege, hogy a valóságot nem igazolni próbálja, hanem teszteli.

Ez a gondolkodás különösen fontos az innovációban is. Sok mai technológia több sikertelen verzión keresztül jutott el a végleges formájáig.

A jövő tudománya nyitottabb, mint valaha

A kutatási trendek alapján a tudomány egyre inkább nyílt hozzáférésű (open science), interdiszciplináris, és társadalmilag beágyazott. Ez azt jelenti, hogy a tudás nem egy szűk kör privilégiuma, hanem egyre inkább közös tér. Az egyetemisták szerepe ebben különösen fontos, mert ők azok, akik már nem csak fogyasztói a tudásnak, hanem aktív formálói is lehetnek.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.