„A nevelés nem egy üzleti tranzakció” – Ilyen volt a II. Lumen Educationis Konferencia

Idén második alkalommal rendezték meg a Lumen Educationis Konferenciát, melynek elsődleges célja, hogy párbeszédet teremtsen a katolikus oktatás szereplői, az oktatástechnológiai szakemberek és a munkaerőpiac képviselői között arról, hogyan lehet a fiatalokat egyszerre szakmailag felkészülten és emberileg stabil értékrenddel nevelni egy gyorsan változó világban. A központi kérdés ezúttal is az iskola és a munka világa közötti kapcsolat volt: hogyan tud az oktatás alkalmazkodni a technológiai és gazdasági változásokhoz úgy, hogy közben megőrzi nevelő, közösségformáló és emberközpontú szerepét.

Az esemény előadásai és kerekasztalai a modern pedagógia, a mesterséges intelligencia, a kompetenciafejlesztés, a digitális innováció és az értékalapú nevelés kérdéseit kapcsolták össze. A résztvevők hangsúlyozták: az oktatás nem pusztán munkaerőpiaci felkészítés, hanem a teljes ember formálása is. A konferencia emellett a katolikus intézményrendszer innovatív pedagógiai és technológiai jó gyakorlatait is bemutatta.

A köszöntőket Marton Zsolt, a váci egyházmegye megyéspüspöke és Michael Wallace Banach érsek, az Apostoli Szentszék magyarországi nagykövete, pápai nuncius tartották. Ezeket követően két tartalmas előadást és két kerekasztal-beszélgetést hallgathattak meg a résztvevők.

Technológia és emberi méltóság

Horváth Ádám, az Education:NEXT Oktatástechnológiai Szövetség elnöke előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a mesterséges intelligencia és az automatizáció nemcsak technológiai, hanem mély társadalmi és oktatási kihívás is. A katolikus társadalmi tanításokra hivatkozva hangsúlyozta: a fejlődés csak akkor tekinthető valódi haladásnak, ha az az emberi méltóságot és a közjót szolgálja. Mint fogalmazott: „senki ne veszítse el a munkaerőpiaci jövőjét pusztán azért, mert a technológiai változás gyorsabb, mint az oktatási és képzési rendszer alkalmazkodóképessége.”

Az MI működése alapvetően különbözik az emberi gondolkodástól: a jelenlegi rendszerek inkább válaszokat jósolnak, de nem képesek a következmények valódi értelmezésére. Horváth Ádám ezért a jövő kulcskompetenciái közé sorolta a problémamegoldást, az együttműködést és a rendszerszintű gondolkodást. Rámutatott arra is, hogy az oktatás sokszor még nem a jövő kihívásaira készít fel, pedig az alkalmazkodóképesség és a kritikus gondolkodás egyre fontosabb lenne.

Amit nem lehet kiszervezni

Zsódi Viktor, a Piarista Rend Magyar Tartománya provinciálisa a nevelés személyes és kapcsolati természetét emelte ki. Szerinte az oktatás nem szűkíthető piaci logikára vagy mérhető teljesítményre, mert fennáll a veszélye annak, hogy észrevétlenül kiszervezzük magát az emberi kapcsolatot is. A nevelés lényege az a „maradék”, amelyet nem lehet algoritmusokra bízni.

A fiatalokat érő, gyorsan alakuló digitális nyomás és a lassabb érési folyamat közötti feszültséget is hangsúlyozta. Mint fogalmazott: „a személyiségi érésnek nincs szoftverfrissítése.” A katolikus iskola feladata szerinte nemcsak a tudásátadás, hanem a teljes ember kibontakoztatása is. Kiemelte, hogy a mesterséges intelligencia korában még fontosabbá válik a tanári jelenlét és a közösségi élmény, mert a fiataloknak ma nem képernyőkre, hanem arcokra van szükségük.

Dolgunk van! – Iránymutatás és felelősség intézményvezetőként

A szünet utáni kerekasztal résztvevői Dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, Dr. Puskás Balázs, a Szent Mihály Intézményfenntartó főigazgatója és Farkas Bertalan Péter, a Prohuman Learning Solutions ügyvezető és szakmai igazgatója voltak. A beszélgetést az a kérdés határozta meg, hogyan lehet egyszerre értékalapú és alkalmazkodó oktatási környezetet létrehozni.

A résztvevők szerint az egyházi és piaci szereplők együttműködése akkor lehet hatékony, ha közös célnak a fiatalok fejlődését és jövőbeli boldogulását tekintik. Kiemelték a biztonságos iskolai környezet és az emberi kapcsolatok jelentőségét, valamint az intézményi autonómia szerepét is, amely lehetővé teszi az innovatív pedagógiai megoldások bevezetését.

A beszélgetésben hangsúlyosan jelent meg, hogy a technológiai eszközök önmagukban nem jelentenek megoldást. Az oktatás középpontjában továbbra is az emberi kapcsolatoknak, a figyelemnek és a közösségi tapasztalatoknak kell állniuk. A cél olyan iskolai közeg, ahol az emberi méltóság és a személyes fejlődés valódi értékké válik.

Mit nem tud a piac iskola nélkül? – Cégvezetők és HR vezetők fejével gondolkodunk

A színpadon ezt követően Szabó Dávid József (Prohuman Group), Szabó Letícia (GE Vernova Hungary Kft.), Varga Zoltán (Körber HR), továbbá Deszk Réka és Demeter Konrád Noel foglaltak helyet. A beszélgetés moderátora a két HR-szakértőt és a Veresegyházi Katolikus Gimnázium végzős tanulóit kérdezte. A panel középpontjában az állt, hogy milyen készségeket vár ma a munkaerőpiac a fiataloktól, és ebben milyen szerepe van az iskolának.

A vállalati oldal képviselői hangsúlyozták, hogy a Z-generáció bevonása ma már folyamatos párbeszédet igényel. A Körber példáján keresztül elhangzott, hogy a fiatalok számára létrehozott belső fórumok nemcsak kommunikációs csatornák, hanem a döntéshozatal részévé is válhatnak. A GE Vernován keresztül bemutatott tapasztalat alapján a pályakezdők rugalmasan alkalmazkodnak, de a munka alaplogikáját – célkitűzés, időmenedzsment, felelősségvállalás – még el kell sajátítaniuk.

A diákok szerint az iskola stabil alaptudást ad, ugyanakkor a gyakorlati készségek – különösen a csoportmunka és a projektalapú gondolkodás – fejlesztése még hiányos. A beszélgetés során kiemelték, hogy úgy látják, a jövő munkaerőpiacán felértékelődik a kritikus gondolkodás, az érzelmi intelligencia, az együttműködés és az alkalmazkodóképesség.

A kerekasztal végére világossá vált: az iskola és a munkaerőpiac nem ellentétes világok, hanem egymást kiegészítő rendszerek. A jövő sikeres munkavállalója nemcsak tudásával, hanem együttműködési készségével, nyitottságával és folyamatos tanulási képességével válik versenyképessé.

——

A kiemelt kép forrása: UNIside.