„Számomra a legnagyobb örömöt elsősorban a mindennapok adják” – Interjú Horváthné Hidegh Anikóval

„Meggyőződésem, hogy a tehetséggondozás alapja nemcsak a szakmai felkészültség, hanem a diákok iránti figyelem és a személyes kapcsolat. Ha a gyerekek érzik ezt a támogatást, bátrabban bontakoztatják ki a képességeiket, és örömmel élnek a lehetőségekkel” – mondta el a Százhalombattai Arany János Általános Iskola és Gimnázium főigazgatója.

Mi vezetett a pedagógusi pályára, és mikor döntötted el, hogy intézményvezető szeretnél lenni?

Már kisgyerekkoromban tudtam, hogy pedagógus szeretnék lenni. A húgommal sokat játszottunk iskolásat, és ilyenkor is mindig tanár voltam. Később, általános iskolában és gimnáziumban is olyan meghatározó tanáraim voltak, akik nemcsak a tudásukkal, hanem a személyiségükkel is példát mutattak. Felső tagozatban Balázs Gézáné volt a biológia-tanárnőm, és gimnáziumban is voltak példaképeim, akik az egész lényükkel azt sugározták, hogy ilyennek kell lenni egy pedagógusnak, mint Szerényi Gábor tanár úr vagy az egyetemen Gyenis Gyula, aki antropológiát tanított. Ők erősítették meg bennem végérvényesen, hogy ezt a pályát szeretném választani.

Diploma után egy évet Budapesten, egy két tannyelvű gimnáziumban tanítottam, utána jöttem Százhalombattára ebbe az iskolába, és már negyven éve itt vagyok pedagógusként. Először még napközit is kaptam, tanulószobát, és mivel földrajz–biológia szakpárom van, környezetismeretet, természetismeretet, technikát szintén tanítottam. Az orosz–angol átmenetnél, mivel volt nyelvvizsgám, angolt is oktattam, aztán osztályfőnök, munkaközösség-vezető, minőségi körvezető lettem, majd öt éven keresztül igazgatóhelyettesként láttam bele az iskola irányításába. Az utolsó évemben a tantestület biztatására pályáztam meg az igazgatói pozíciót, ez a bizalom és a kihívás lehetősége ösztönzött arra, hogy belevágjak. A pályázatomat elfogadták, és immár húsz éve vezetem az intézményt.

Vezetőként is kiemelten fontos számomra a tanítás. Az igazgatói munka mellett is tartok órákat, és mindig igyekeztem lehetőséget találni arra, hogy a diákokkal foglalkozzak, például emelt szintű felkészítések keretében. A tantermi jelenlét számomra nemcsak kötelezettség, hanem feltöltődés is: ezek a helyzetek segítenek abban, hogy közvetlen kapcsolatban maradjak a diákokkal, és a pedagógusi tapasztalataimat vezetőként is hitelesen tudjam képviselni.

Ha egy új diák érkezne az iskolába, melyik három dolgot emelnéd ki neki és a szüleinek, amitől különleges az intézmény?

Az első a gyermekközpontúság. Bár ez sokszor elhangzó, mondhatni közhelyes kifejezés, nálunk ennek valódi tartalma van: az iskola egész működése erre épül. Ez már a környezetben, valamint a tanárok és a tanulók viselkedésében is megjelenik: ahogy belép egy idegen, látja a dekorációkat, a gyerekrajzokat, a barátságos színeket, beszél a kollégáimmal, a diákokkal, hallja, hogy a gyerekek a folyosón mindenkinek köszönnek. Mi tényleg azért vagyunk, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, és biztonságos, támogató közeg vegye körül őket.

A második, ami ezzel párhuzamos, a jó légkör, ami nemcsak az osztályokban, hanem az egész intézményben érezhető. Ez kiterjed a pedagógusokra, az asszisztensekre és minden munkatársra. Tudatosan törekszem arra, hogy egy közel százhúsz fős közösségben mindenki megtalálja a helyét, és kiegyensúlyozottan, jó hangulatban tudjon dolgozni. Meggyőződésem, hogy ez a belső harmónia közvetlenül hat a diákokra is, és számít, hogy 850 gyerek milyen környezetben tanulhat.

A harmadik a szakmaiság. Az intézmény számára kiemelten fontos, hogy minden tantárgyat szakképzett pedagógus tanítson, és ezt még a tanárhiányos időszakokban is sikerült biztosítanunk a kollégák elkötelezettségének köszönhetően. Emellett nagy hangsúlyt fektetünk a folyamatos szakmai megújulásra: rendszeresen szervezünk rendkívüli órákat szakemberek bevonásával, akik új nézőpontokat és mélyebb tudást hoznak be az oktatásba. Sokkal nagyobb motivációt adhat egy külsős ember egy adott témakörben, mint a szaktanár, aki hasonlóan tartja meg a saját óráit, és minden témakörből csak a jéghegy csúcsát tudja megmutatni a gyerekeknek. A pedagógusok nyitottak az új módszerekre, motiváltak a tanulásban, és a megszerzett tapasztalatokat egymással is megosztják, például belső képzések keretében. Ezeken a kollégák, akik Erasmus-úton vettek részt, elmondják, hogy mit láttak, mit tanultak, mi a tapasztalatuk, mit csinálnak máshogy máshol, és így tulajdonképpen egy európai kitekintést kapunk. A szakmai együttműködés és a fejlődési igény az intézmény egyik meghatározó erőssége.

Az iskola sokféle programot és lehetőséget kínál nemzetközi szinten is. Melyek azok a területek, amelyekre különösen büszkék vagytok?

A már említett rendkívüli tanórákat mindenképp kiemelném, amelyek során élményekkel és tapasztalt szakemberek bevonásával gazdagítjuk a tanulást. Idetartozik az is, hogy gyakran visszük idegen nyelvi színházi előadásokra a diákokat, angol és francia nyelven egyaránt, ami a nyelvtanulás szempontjából erős motivációt ad nekik.

Kiemelten fontos terület számunkra az Erasmus-program. Évente több mobilitást szervezünk, amelyek során egy-egy alkalommal 12-15 diák juthat el külföldre, miközben mi is fogadunk külföldi partnerintézményekből érkező csoportokat. Emellett a pedagógusaink rendszeresen részt vesznek nemzetközi továbbképzéseken, évente mintegy húsz kolléga. Ezek között vannak szakmai tanulmányutak, amelyek során tapasztalatokat szereznek más országok oktatási gyakorlatáról, majd ezeket belső képzések keretében megosztják egymással.

Fontosnak tartom, hogy ez a fejlődési lehetőség ne csak a pedagógusok számára legyen elérhető: intézményünkben a technikai és adminisztratív munkatársak is bekapcsolódnak például nyelvi képzésekbe, akár a két titkárnőnk vagy a rendszergazda. Ehhez belső továbbképzést szervezünk, az egyik angoltanárnőnk tantestületi képzést biztosít a kollégáknak, így egyre szélesebb körben válik természetessé az idegen nyelvű kommunikáció. Sőt, már alsós tanítók is mennek Erasmusra, és SNI-tagozatról a gyógypedagógusok szintén, ami fontos nemzetközi tapasztalatokat jelent a munkájukhoz.

Az ökoiskola-programjaink szintén meghatározók. A mindennapokban is hangsúlyt kap a környezettudatosság, legyen szó erőforrás-takarékosságról vagy a diákok által szervezett gyűjtésekről. Például kihelyeztünk hatalmas palackgyűjtőket, mindenki abba dobálja a vizesüvegét, és a visszaváltás után kapott összeg a diákönkormányzat pénze lesz. Van egy több évtizedes hagyományunk is: a környezetvédelmi pályázat és az ahhoz kapcsolódó konferencia, amelyre az ország különböző iskoláiból érkeznek pályamunkák. Ezek elbírálásában elismert szakemberek is részt vesznek, és szokott lenni kiállítás, ahol hulladékokból készült ruhákat, dísztárgyakat, képeket mutatnak be. Ez a rendezvény mára az intézmény egyik kiemelt szakmai eseményévé vált.

Mindezek mellett büszkék vagyunk arra is, hogy a dráma és a képzőművészetek területén is magas színvonalú munka zajlik az intézményben. Rendszeresen szervezünk kiállításokat és pályázatokat, amelyek nagyon sok diákot mozgatnak meg, és lehetőséget adnak a tehetségek bemutatkozására. Akkreditált tehetségpontként pedig a kulturális és tehetséggondozó programjaink közül különösen fontos az év végi Arany Gála, ahol a diákok művészeti teljesítményeit mutatjuk be. Versmondók, zenészek, táncosok, drámacsoportok lépnek színpadra, és az eseményre a szülőket is meghívjuk. Az idén ezt egy öregdiák-találkozóval is kiegészítjük, ahol a korábbi tanítványaink is visszatérnek fellépőként.

Szintén nagy jelentőségű a nyelvi előkészítő osztályok programja. Náluk tizenhat angol nyelvű óra van, illetve három egy második idegen nyelvből, a többi tárgyból pedig szinten tartás zajlik. Az angol nyelven tartott órák között szerepel a dráma, ahol a diákok minden évben egy angol nyelvű művet dolgoznak fel, például Rómeó és Júliát, a Twist Olivért vagy A szépség és a szörnyeteget. Ezeket saját maguk alakítják át egy harmincperces, színpadra alkalmazható előadássá: ők készítik a díszletet, a jelmezeket és aktívan részt vesznek a szöveg formálásában is. Az elkészült vizsgadarabot közönség előtt adják elő, ami egyszerre fejleszti a nyelvi kompetenciáikat és a kreativitásukat.

Hogyan támogatja az iskola a kiemelkedő, tehetséges diákokat?

Számukra többféle lehetőséget biztosítunk a kibontakozásra. Rendszeresen szervezünk délutáni tehetséggondozó foglalkozásokat, ahol a tanulók elmélyülhetnek az őket érdeklő területeken. Magam is vezetek ilyen csoportot, és különösen büszke vagyok arra a kutató diákok számára meghirdetett tudományos konferenciára, amelynek az országos döntőjét harmadik éve az intézményünk rendezi meg. A diákok itt komoly, önálló munkán alapuló kutatásokat mutatnak be, például az űrhajósok felkészítését, a csillagok életét, a mély tenger világát – gyakran egész fiatal korban is figyelemre méltó színvonalon.

Fontos szerepet kap a versenyeztetés is: tanulóink rendszeresen vesznek részt különböző tanulmányi és művészeti versenyeken, amelyeken szép eredményeket érnek el. Legutóbb a városi vers- és prózamondó versenyeken szerepeltek kiemelkedően mind az alsóbb évfolyamokon, mind a gimnáziumi képzésben, idegen nyelven is.

Kiemelt eseményünk az Aranysztár tehetségnap, amely elsősorban zenei és előadó-művészeti jellegű. Itt minden diák lehetőséget kap arra, hogy megmutassa a tudását: énekelhet, zenélhet, verset mondhat vagy akár saját standupprodukcióval léphet színpadra. Az esemény oldott, támogató légkörű, és öröm látni, milyen lelkesedéssel és bátorsággal állnak ki a gyerekek a közönség elé. Az utóbbi években ezt egy kreatív divatbemutatóval is kiegészítettük, ahol a diákok nemcsak előadóként, hanem szervezőként, tervezőként is szerepet vállalhatnak: valaki sminkes, valaki a járást tanítja meg, mindenkinek megvan a feladata.

A hagyományos tanulmányi versenyek mellett levelezős megmérettetések, sportversenyek és diákolimpiai részvételek is színesítik a kínálatot. Emellett nagy hangsúlyt fektetünk az olyan komplex, élményszerű programokra, amelyek egyszerre fejlesztik a tudást és a szociális érzékenységet. Egy ilyen kezdeményezés volt például az a közös olimpia, amit a sajátos nevelési igényű és a gimnáziumi tanulók együtt szerveztek. Engem is meghívtak, és azzal köszöntöttek, hogy: „Hatalmas és rettenthetetlen igazgató-Zeusz, az iskola-Olümposz legfőbb türannosza, a fegyelmi intők rendíthetetlen sztratégosza.” És az egész ténylegesen ókori hangulatban telt, a végén mindenki kapott papírból készített babérkoszorút is. Az volt a lényege, hogy az SNI-s tanulókat és a gimnazistákat összehozzák, érzékenyítsék. Az év eleje óta megy ez különféle programokkal a két osztály között, és jelezték is a kollégák, hogy már ismerik egymást a gyerekek és nagyon elfogadók egymással.

Mindezek hátterében elkötelezett és kreatív pedagógusok állnak, akik képesek élménnyé formálni a tanulást. Meggyőződésem, hogy a tehetséggondozás alapja nemcsak a szakmai felkészültség, hanem a diákok iránti figyelem és a személyes kapcsolat. Ha a gyerekek érzik ezt a támogatást, bátrabban bontakoztatják ki a képességeiket és örömmel élnek a lehetőségekkel. A mi iskolánkban nagyon jó a kapcsolat a pedagógusok és a gyerekek között, és ez maga után vonja azt is, hogy a szülők és a pedagógusok között is jó lesz a viszony. Mert ha a gyerek örömmel megy haza, hogy ma miket csinált, milyen jó volt az iskolában, akkor a szülő is boldog.

Milyen készségekre lesz a legnagyobb szükségük a diákoknak a jövőben? Hogyan készíti fel őket az iskola?

Úgy gondolom, hogy a legfontosabbak közé a nyitottság, az elfogadás, az együttműködés, a tolerancia, az alkalmazkodóképesség és az egészséges versenyszellem tartozik. Ezek mind olyan kompetenciák, amelyek nélkül ma már nehéz eligazodni a felnőtt életben, és amelyeket már iskoláskorban el kell kezdenünk megalapozni.

Kiemelten fontosnak tartom, hogy a diákok képesek legyenek együtt dolgozni, nyitottak legyenek egymásra és a világra, valamint elfogadják a különbözőségeket. A nyitottság nemcsak a másik ember, hanem a folyamatos tanulás iránt is elengedhetetlen: a tanulás nem ér véget az érettségivel vagy az egyetemmel, ez egy egész életen át tartó folyamat.

Az iskolai mindennapokban tudatosan teremtünk olyan helyzeteket, amelyek ezeket a készségeket erősítik. Intézményünkben természetes módon van jelen az elfogadás és az inklúzió: a sajátos nevelési igényű és autista tanulók is aktív részesei a közösségnek, akár közös programokban, akár kiemelt eseményeken. A diákok így már fiatalon megtapasztalják, hogy nem vagyunk egyformák, ugyanakkor mindenki értékes.

Pedagógusként abban hiszek, hogy minden gyermekben van érték, és a mi feladatunk ennek megtalálása és megerősítése. Ha ezt sikerül közvetítenünk, akkor olyan fiatalokat tudunk útnak indítani, akik nyitottak, képesek alkalmazkodni és felelősen, együttműködve jelen lenni a világban.

Az oktatásban, az iskolai mindennapokban szerepet kap a mesterséges intelligencia? Van szabályozás a használatát illetően?

Használják a pedagógusok, a diákok, és én magam is élek vele bizonyos feladatok során. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy tudatosan és megfelelő keretek között alkalmazzuk. Intézményi szinten egyelőre nincs külön szabályozás, de a pedagógusok tudatosan figyelnek erre a területre. Az írásbeli feladatoknál például felismerik, ha egy szöveg nem a diák saját munkája, így a visszaélések kezelhetők. A tanárok számára ugyanakkor hasznos eszköz is lehet, ötletgyűjtéshez, feladatkészítéshez vagy akár tesztek összeállításához. Jelentős időt takaríthat meg, miközben minden esetben szükséges az ellenőrzés és a szakmai kontroll.

A diákokat is arra ösztönzöm, hogy tudatosan éljenek ezzel a lehetőséggel. Például a kutatómunkájuk során használhatják irodalomkeresésre, de fontos, hogy pontosan dokumentálják, mire vették igénybe, és ellenőrizniük is kell a talált forrásokat. A tapasztalatom az, hogy megfelelő iránymutatás mellett felelősen tudnak élni ezzel az eszközzel.

A projektekhez pedig igyekszem olyan feladatokat adni, amelyek az együttműködésre és az önálló gondolkodásra épülnek. A közelmúltban ezért visszatértem a papíralapú projektekhez: a diákok közösen készítenek gondolattérképeket, ahol mindenkinek megvan a saját szerepe – van, aki tervez, más ír vagy rajzol. Ezek a feladatok nem válthatók ki mesterséges intelligenciával, viszont erősítik az együttműködést és a közös alkotás élményét.

Intézményvezetőként mi jelenti számodra a legnagyobb örömöt?

A legnagyobb örömöt a mindennapok adják. Az iskola egyfajta otthonommá vált, és az tesz igazán boldoggá, hogy amit teszünk, annak kézzelfogható eredménye van. Ezek sokszor apró, hétköznapi helyzetekben jelennek meg: egy jól sikerült szakmai program, egy megoldott probléma vagy akár egy kisebb javítás, amelynek a közösség azonnal érzi a hatását. Ezek a visszajelzések erősítik meg bennem nap mint nap, hogy érdemes ezt a munkát végezni.

Természetesen vannak kiemelt, ünnepi pillanatok is. A tanévzáró számomra különösen fontos: amikor egy sikeres évet lezárhatok, és egyszerre látom a diákok és a kollégák munkájának eredményét, az valóban a csúcspont. Ilyenkor lehet igazán összegezni mindazt, amit közösen elértünk, és büszkeséggel tölthet el, hogy egy jól működő közösséget vezethetek.

Horváthné Hidegh Anikó

• Férjezett, két gyermeke (Ádám és Tamás) és egy hatéves unokája (Anna Júlia) van.
• Százhalombattán nevelkedett, majd az ELTE-n végzett biológia–földrajz szakon 1985-ben.
• Egy tanévet oktatott Budapesten, 1986-tól pedig a Százhalombattai Arany János Általános Iskola és Gimnáziumban dolgozik.
• 1996-ban biológiai doktorátust szerzett az ELTE-n.
• 2002-ben tette le az SZTE-n a pedagógiai értékelési szakértői, majd 2010-ben a BME-n a közoktatási vezetői szakvizsgát.
• Érettségi elnök és emelt szintű bizottsági elnök biológia és földrajz tantárgyból, 2015 óta mesterszakértő, 2020 óta pedig kutatótanár.
• Harminc éve rendszeresen úszik, 2017 óta versenyszinten is. Országos döntők győztese, a százhalombattai szenior úszóklub (SZVÚK) alapító tagja.
• Szabadidejében szívesen köt, horgol és varr, továbbá szeret olvasni, kertészkedni.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 nyár kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!