Petőfi Sándor neve összefonódik a márciusi ifjak történetével, akik az 1848-as forradalom kitörésekor Petőfiék soraiban harcoltak a szabadságért és az egyenlőségért. Petőfi nemcsak a magyar irodalom egyik legnagyobb költője, hanem a forradalom lelkes híve és vezéralakja is volt. Költészete nemcsak az irodalmi életet, hanem az egész nemzetet megszólította és inspirálta. Az ő szavai és tettei példát mutatnak arra, hogy milyen erő rejlik az egyénekben és a közösségekben, amikor egy közös ügyért, egy közös célért küzdenek.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc ikonikus alakjai között kiemelkedő szerepet játszottak a Márciusi Ifjak, akiknek elkötelezettsége és radikalizmusa mélyen befolyásolta a magyar történelmet és irodalmat. Ezek a fiatal értelmiségiek a társadalom változását sürgették, és elkötelezett résztvevői voltak azoknak az eseményeknek, amelyek az országot az elnyomás és a függőség alól való felszabadulás útjára vezették.
Márciusi ifjaknak tágabb értelemben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc közvetlen előkészítésében, valamint az 1848. március 15-i eseményekben részt vett, harminc évnél fiatalabb személyeket, a radikális forradalmi szellem irodalmi képviselőit nevezi az irodalomtörténet.
A Márciusi Ifjak különféle hátterű és képzettségű fiatalokból álltak, akiket egy közös vágy és cél vezérelt.Voltak köztük írók, újságírók, jogászok és orvosok, akik Pest kávéházaiban és szellemi műhelyeiben találkoztak és szerveződtek egy történelmi szerepvállaló csoporttá.
A Márciusi Ifjak különféle hátterű és képzettségű fiatalokból álltak, akiket egy közös vágy és cél vezérelt. Voltak köztük írók, újságírók, jogászok és orvosok, akik Pest kávéházaiban és szellemi műhelyeiben találkoztak és szerveződtek egy történelmi szerepvállaló csoporttá. (Fotó: Wikimedia Commons)
1848. március 14-én este Jókai Mór Petőfivel közös szállásán tartózkodott, amikor befutott az esti hajóval a hír, hogy Bécsben kitört a forradalom. Másnap, március 15. reggelén az ifjú magyar értelmiségi fiatalok lelkesedve hallgatták, amikor Jókai felolvasta a 12 pontot, Petőfi pedig elszavalta új költeményét, a Nemzeti dalt. Az eskü szavaitól lelkesedve az ifjak először a pesti egyetem joghallgatóihoz indultak, ahol lehívták diákokat az egyetem udvarára. Petőfi egy székre állva szavalta el először nyilvánosan a Nemzeti dalt, amelynek ez eskü szavait a tömeg fokozódó lelkesedéssel visszhangozta.
„Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!“
A jelenet megismétlődött az orvosi kar udvarán is. A pesti vásárra gyülekező nép a járókelőkkel együtt néhány ezer főre növekedett. Az ifjúság ezután Landerer és Heckenast nyomdája elé vonult, ahol cenzori engedély nélkül kinyomtatták a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Ekkor született meg a magyar sajtószabadság, és így lett március 15. az 1848-49-es forradalom és szabadságharc első napja.
Kiemelt képünk forrása: Wikimedia Commons
