Sokan feltették ezt a kérdést a komolyzenész-társadalomból is, és én mindenkinek azt válaszolom: ez csak látszólag könnyű műfaj, amihez nem kell nagy hangszeres vagy elméleti tudás. Persze van ebben egyfajta küldetéstudat is, mert azt gondoljuk, hogy ha olyan muzsikusokat bocsátunk útjukra, akik kiválók a hangszerükön, a képességeikben, akkor az a hazai könnyűzenei életre is jó hatással van, emeli annak színvonalát. A mai magyar könnyűzene és a tehetségkutatók nívója sok esetben fárasztóan alacsony. Miközben a hazai popzenében is vannak művészileg kiváló, értékes teljesítmények, ami azt jelenti: nem evidencia, hogy csak az lehet népszerű, ami igénytelen. Ez ellen lehet tenni azzal, ha jó muzsikusokkal árasztjuk el ezt a piacot. Az egyetemen létrehozott Könnyűzenei Intézetben tervben van egyébként egy sor, ehhez a területhez kapcsolódó képzés, például hangmérnököket és művészeti menedzsereket is bocsátana ki a kar.
Lakatos Péter István, a Debreceni Egyetemen Zeneművészeti Kar dékánja. (Fotó: UNI2023 in &out, nyár kiadvány)
Abszolút. A magas kultúrát is szeretnénk terjeszteni, népszerűsíteni. Van egy kari szinten szervezett hangversenysorozatunk, ami szinte egyedülálló az országban. Ennek részeként vannak hangszerbemutatós matinékoncertek iskolás gyerekeknek, amelyek telt házzal mennek lassan két évtizede. Volt már olyan hallgatónk, aki egy ilyen koncert során találkozott először a zenével, a hangszerrel, és addig rágta a szülei fülét, amíg zeneiskolába íratták. Tehetségesnek bizonyult, elvégezte a zeneművészeti középiskolát, majd a Zeneművészeti Kart Debrecenben. Nem alaptalan tehát az a gondolatunk, hogy akikkel meg tudjuk szerettetni, értetni a komolyzenét, akiknek lehetőséget adunk ehhez kapcsolódni, azok később is komolyzene-kedvelő és -értékelő emberek lesznek, és ez nekünk akkor is fontos, ha „csak” a jövő közönséget alkotják. Ez motivált minket akkor is, amikor az idei év második szemeszterében először felajánlottuk: szabadon választható kurzus keretében kreditet kaphatnak az egyetem többi szakos hallgatói, ha eljönnek a koncertjeinkre. Két óra alatt betelt a száz hely! Ez nekünk is jó, mert innentől kezdve csak telt házas koncertjeink vannak, meg annak a fiatalnak is, aki egész más érdeklődésű, de itt sokféle zenei élményt átélhet kiváló művészek tolmácsolásában, akiket ide meghívunk.
Nálunk még mindig sokan tanulnak tanárnak, de a jelentkezők száma jelentősen viszszaesett az utóbbi néhány évtizedben. A zeneiskolák még tele vannak tanulni vágyó növendékekkel, de onnan már nagyon kevesen választják a zenei pályát. Sajnos nemcsak a szülők, hanem a már pályán lévő tanárok is lebeszélik a gyerekeket erről. Holott egy zeneiskolai tanárnak az élete nem annyira kötött, és ne felejtsük el, mi azzal foglalkozhatunk, ami a hobbink, ami egy különleges helyzet. A fiatalok sokszor úgy gondolkoznak, hogy inkább a művészképzésre jelentkeznek, azok is, akik tudják, hogy később tanítani fognak.
A hazai popzenében is vannak művészileg kiváló, értékes teljesítmények, ami azt jelenti: nem evidencia, hogy csak az lehet népszerű, ami igénytelen. (Fotó: 123rf)
A statisztikáink szerint a hallgatóink száz százalékban elhelyezkednek a végzést követően. Ilyen jó mutatója talán csak a Fogorvosi Karnak van Debrecenben. A második-harmadik évfolyamos tanulóink nagy része már helyettesít, tanít, besegít, úgyhogy mire végez, a legtöbbnek már van állása. A diákjaink többsége, aki elsősorban nem a tanári pályán képzeli el magát, szintén ott köt ki, de nagyon gyakori, hogy egy zenésznek zenekari és tanári állása is van. A személyes beszélgetésekből az is kiderül, hogy vannak pályaelhagyók is. Volt, aki két állásban tanítva sem tudta magát fenntartani egy albérletben Budapesten, inkább elment stewardessnek.
Az önökhöz felvételizők tisztában vannak azzal, hogy valószínűleg valahol tanítani fognak, és nem feltétlenül zenekarban játszani, vagy szólistaként dolgozni?
…
Ha érdekel a válasz, olvasd tovább az interjút az UNI2023 in &out, nyár kiadványban.
UNI2023 in &out, nyár kiadvány megrendelhető:
https://uniside.hu/kiadvanyvasarlas/
