Mi gondol a mai generációról és a továbbtanulás fontosságáról?
Az én középiskolai pályaválasztásom a rendszerváltás évébe esett, jól tanultam és jól sportoltam, nyitott volt előttem az út, hogy gimnáziumba menjek. Végül a kosaras barátom, akinek az apukája mérnök volt, megkérdezte, hogy nem jössz-e a Széchenyibe, mert indult ott egy számítástechnika szakképzés. Amikor ezt otthon elmondtam édesanyámnak, ő nagyon jó ötletnek találta, mert ott az érettségi mellé kaphatok egy szakmát is. A számítástechnika akkoriban kezdett el bejönni a köztudatba és az informatika varázsszó volt. Biztosan máshogy alakult volna a választásom, ha akkor beszélget velem egy szakember, aki megkérdezi, hogy a matekot vagy a magyart szeretem-e jobban, mert abból kiderült volna, hogy mi lenne számomra a jó orientáció. Amikor a középiskola elvégzése után a pályaválasztás előtt álltam, úgy nézegettem a bátyámmal a felvételis „kék könyvet”, hogy hová elég a pontom, nem pedig úgy, hogy melyik magyar főiskolára vagy egyetemre szeretnék menni. Ma már egészen más a helyzet, ami a lehetőségeket illetti. Kinyílt a világ azok számára, akik most vannak a továbbtanulás küszöbén, és teljesen máshonnan válogathatnak, az ő kék könyvük az internet, Magyarország helyett pedig Európa és a nagyvilág a cél.
Végül hova járt egyetemre?
Jelentkeztem a jogi egyetemre, de oda nyilván nem vettek fel a műszaki szakközépiskola után. Viszont akkor indult Fehérváron a Kodolányi János Főiskolán az angol-kommunikáció szak. Elolvastam, hogy ott mi mindent lehet tanulni, és nagyon tetszett, szóval rendkívül élveztem az egyetemi éveket. Később, amikor már a rádióban dolgoztam, a Corvinuson szereztem egy politikai szakértő diplomát is. Lehet mondani, hogy nagy kacskaringót jártam be, és ezért is tudom azt, hogy milyen az, amikor nem áll az ember rendelkezésére elég információ, felvilágosítás, vagy egy szakember, aki beszélget vele, és megkérdezi, hogy mi érdekli vagy miket olvas a szabadidejében.
Mit gondol a saját pályájáról, hogy indult a karrierje?
Elmentem egyszer egy tévés szakkörre, ami nagyon megtetszett, ott már tudtam, hogy ez engem nagyon érdekel. Amikor a főiskolát elvégeztem, akkor az utolsó évet gyakorlaton kellett tölteni, pont akkor indult a TV2, és a Magyar Rádióból az összes fiatalt elvitték. Ezért a Magyar Rádió Krónikájában keletkezett egy űr, és akkor oda tudtam jelentkezni. A tévébe akartam menni természetesen én is, mint akkoriban mindenki, de az életem legjobb döntése volt a rádió, hiszen ott megtanulhattam a szakma alapjait. Onnan hívott át négy év után a TV2-be Sváby András. Az, hogy a kommunikáció körül fogok egész életemben tevékenykedni, az nagyjából ki van jelölve számomra, mert azt gondolom, hogy talán ebben van a legnagyobb tapasztalatom.
Mire a legbüszkébb, melyik műsorát szerette a legjobban?
A nagy klasszikus a Napló, ott lettem műsorvezető, és az ott töltött egy évtized alatt nem volt olyan szituáció, amibe ne kerültem volna. Futottam az olimpiai lánggal 2004-ben az athéni játékok előtt, repültem szubszonikus géppel, rengeteg olyan emberrel – művészekkel, politikusokkal, olimpikonokkal – hozott össze az élet, akikkel élmény volt találkozni és interjút készíteni.
Mivel foglalkozik, amióta nem tévézik?
Most az üzleti életben tevékenykedem, felső vezetőket készítek fel médiatréningek során nyilvános szereplésekre. A kommunikációs és a tréneri munkám mellett már 15 éve segítem az OTP Fáy András Alapítvány munkáját. Ennek a célja a fiatalok jövőtudatos gondolkodásának, ezen belül kiemelten a pénzügyi kompetenciáiknak a fejlesztése. A pénzügyi tudatosság erősítése, a gazdasági ismeretek bővítése mellett a karriertervezés, a pályaorientáció, a fenntarthatóság, valamint a sikeres élethez fontos szociális kompetenciák területén is nyújt képzéseket az alapítvány általános és középiskolások, illetve fiatal felnőttek számára. Azért szeretem az alapítványi munkát, mert rengeteg fiatallal találkozunk, és tényleg nagyon értékteremtő az a képzés, ami itt folyik.
Hogyan kezdődött a munkája az OTP Fáy Alapítványnál, és mit csinál ott pontosan?
Kuratóriumi tag vagyok, és még tévés koromban kaptam a felkérést. Így kerültem az alapítvány közelébe, mert minden olyan helyre nagyon szívesen mentem és megyek, ami a fiatalokkal kapcsolatos.
Jó dolog azt érezni, hogy tudok segíteni és valami újat mondani. Kezdetben úgy indult, hogy vidéki iskoláknak könyvtárfejlesztési program keretében vittünk lexikonokat, nyelvkönyveket. Sportnapokat, nyaraltatásokat, valamint továbbtanulással kapcsolatos eseményeket szerveztünk és oktatóvideókat készítettünk. Ma már szinte napi-heti szinten jelen vagyok az alapítvány életében, moderátorkodom a rendezvényeken, a díjátadó gálákon, podcastot készítek Fáy Fröccs néven (az elnevezés onnan jött, hogy a fröccs szavunkat Fáy András fóti pincéjében alkotta meg Vörösmarty Mihály) vagy éppen besegítek a rendezvények szervezésébe.
Az OTP Fáy Alapítvány egy olyan sziget szerintem az oktatásban, ami kiválóan egészít ki a közoktatást, mert amire ott nincs idő, energia, az itt megvan, és ami nagyon fontos, hogy ingyenesen.
Mennyiben változtak az elvárások a követelményekben, mik a tapasztalatai az elmúlt 15-20 évből, amióta fiatalokat motivál?
Én olyan oktatási rendszerben nőttem fel, ahol verseket kellett tanulnunk és sok lexikális tudásra volt szükség. Most azt látom, hogy ez kezd visszajönni az érettségi követelményekbe. Szerintem a gyerekek most ugyanolyan tehetségesek, csak az tolódott el, hogy milyen képességeket, készségeket használnak. A mai generáció digitálisan jóval érettebb. Pillanatok alatt bármilyen digitális eszközön képesek bármit csinálni, és nagyon jól beszélnek idegen nyelveket. Azzal, hogy van digitális és nyelvi érettségük, a lexikális tudás egy picit náluk hátrébb sorolódott. Nincsenek online határok, nyílnak a világban is a határok, és ez nagyban megkönnyíti a lehetőségeiket. Tehát én azt gondolom, hogy ők nem tehetségből kaptak kevesebbet, hanem a mai kor mást hívott elő belőlük.
Mi az a pont, amikor egy fiatalnak el kell határoznia, hogy milyen irányban haladjon a tanulmányaiban?
A választ és az interjút teljes terjedelemben megtalálod a legfrissebb kiadványunkban:
NÉVJEGY, Azurák Csaba
Nős, két lány édesapja
Kommunikációs trénerként, szakértőként, illetve az üzleti életben tevékenykedik.
Az OTP Fáy Alapítvány kuratóriumának tagja.
2001 és 2019 között a TV2 műsorvezetője.
2019 és 2023 között a Budapest Honvéd FC kommunikációs igazgatója.
1998-ban végzett a Kodolányi János Főiskolán angol-kommunikáció szakon, majd elvégezte a Budapesti Corvinus Egyetem politikai szakértő szakát is.
1999-ben megkapta a Honvédelmi Minisztérium ezüstkeresztjét, 2000-ben pedig a Vöröskereszt Médiadíját rádiós kategóriában.
