Nem kell 20 év munka a kiégéshez: már egyetemen elkezdődhet

A kiégést sokáig a középkorú menedzserek problémájának tartották, ma viszont egyre több egyetemista és pályakezdő tapasztalja meg a tartós kimerültséget, a motiváció elvesztését és a „mindig le vagyok maradva” érzését. A teljesítménykényszer, a bizonytalan jövőkép és az állandó online jelenlét együtt olyan terhelést hoz létre, amely könnyen vezethet burnouthoz már húszas éveink elején.

A kiégés új arca a fiatal generációknál

A kiégés jelenségét a pszichológia régóta vizsgálja: a fogalmat Herbert Freudenberger vezette be a hetvenes években. A WHO 2019-ben hivatalosan is munkahelyi jelenségként definiálta a kiégést, amelyet három fő tünet jellemez: érzelmi kimerültség, cinizmus vagy eltávolodás a feladatoktól, valamint csökkent hatékonyságérzés. Bár a definíció a munkára vonatkozik, a modern kutatások szerint az egyetemi közegben is ugyanilyen mintázatok figyelhetők meg.

Egyre több felmérés mutatja, hogy a fiatalok mentális terhelése nő. Nemzetközi egyetemi kutatások szerint a hallgatók jelentős része számol be tartós stresszről és kimerültségről, és sokan már tanulmányaik alatt a kiégés klasszikus tüneteit tapasztalják. A pályakezdőknél a helyzetet súlyosbítja a munkaerőpiaci bizonytalanság, a próbaidőszak nyomása és az a belső elvárás, hogy gyorsan kell sokat bizonyítaniuk.

Miért égnek ki már a húszas éveikben?

A mai fiatalok egyszerre több fronton próbálnak helytállni. Egyetemre járnak, mellette dolgoznak, nyelv(ek)et tanulnak, önkénteskednek, szakmai gyakorlatot keresnek, és közben folyamatosan összehasonlítják magukat másokkal a közösségi médiában. Az állandó teljesítményérzet azt sugallja, hogy mindig lehetne többet tenni, gyorsabban haladni, több sikert elérni.

A digitális környezet tovább erősíti ezt a nyomást. Az e-mailek, üzenetek és tanulmányi felületek állandó jelenléte elmoshatja a határt a tanulás, a munka és a pihenés között. A pszichológiai kutatások szerint a folyamatos megszakítás és az információs túlterhelés növeli a mentális fáradtságot, és csökkenti a regeneráció esélyét. Így a fiatalok gyakran úgy érzik, hogy soha nincs igazán szabad idejük, még akkor sem, amikor épp nem dolgoznak.

A korai jelek, amelyeket könnyű félreérteni

A kiégés ritkán jelenik meg csak úgy, egyik napról a másikra. Kezdetben gyakran lelkes túlterhelésként indul: valaki sok feladatot vállal, motivált, bizonyítani akar. Idővel azonban megjelenhet az állandó fáradtság, az alvásproblémák, a koncentrációs nehézség és az érzés, hogy minden erőfeszítés kevés.

Sokan ezt lustaságnak vagy időmenedzsment-problémának gondolják, pedig a háttérben tartós stresszreakció állhat. A pszichológia szerint a kiégés egyik kulcsa az, hogy az ember elveszíti a kontrollérzetét és a munkája értelmét. Egy hallgatónál ez jelentkezhet úgy, hogy már nem érdekli a szakja, egy pályakezdőnél pedig úgy, hogy csak túlélni próbálja a munkanapokat.

Mit mutatnak a kutatások a megelőzésről?

A munka- és egészségpszichológiai vizsgálatok szerint a kiégés elleni egyik legerősebb védőfaktor az autonómia érzése. Azok a diákok és munkavállalók, akik befolyásolni tudják a feladataikat, az időbeosztásukat vagy a tanulási stratégiájukat, kisebb eséllyel égnek ki. A másik fontos tényező a társas támogatás: a közösség, a mentorok és a barátok jelenléte mérhetően csökkenti a stressz hatását.

Mit tehetsz, amikor a kiégés már a diákévekben kopogtat?

A kutatások azt is hangsúlyozzák, hogy a regeneráció nem luxus, hanem biológiai szükséglet. Az alvás, a mozgás és a mentális kikapcsolódás hiánya rövid távon teljesítménycsökkenést, hosszú távon teljes kimerülést okoz. Egyetemi vizsgálatok kimutatták, hogy már heti néhány alkalomnyi rendszeres testmozgás és tudatos pihenés javítja a koncentrációt és csökkenti a stressz-szintet.

Hogyan védekezhet egy egyetemista vagy pályakezdő?

Az első lépés a reális terhelés felismerése. A túl sok vállalás rövid ideig sikerélményt adhat, hosszabb távon viszont csökkenti a hatékonyságot. A szakemberek gyakran javasolják, hogy a hallgatók egyszerre csak néhány kulcsfontosságú célt tartsanak fókuszban, és merjenek nemet mondani olyan feladatokra, amelyek nem viszik előre őket.

Hasznos lehet a strukturált pihenés is. A pszichológiai kutatások szerint az aktív regeneráció – például személyes találkozások, sport, séta, kreatív tevékenység – hatékonyabban csökkenti a stresszt, mint a passzív görgetés a telefonon. Emellett sok egyetemen elérhetők mentálhigiénés tanácsadások és karrierközpontok, amelyek segíthetnek a túlterhelés kezelésében vagy a célok tisztázásában.

A teljesítmény helyett fenntartható fejlődés

A fiatalok gyakran úgy érzik, hogy a húszas éveik versenyfutásról szólnak. A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy a hosszú távú siker inkább a fenntartható fejlődésből fakad, nem a folyamatos túlterhelésből. Azok, akik képesek ritmust váltani, regenerálódni és tudatosan választani a lehetőségek közül, tartósabban teljesítenek jól.

A kiégés tehát nem életkori kérdés, hanem terhelési és környezeti hatások következménye. A felismerés, hogy a mentális energia véges erőforrás, segíthet abban, hogy már egyetemistaként vagy pályakezdőként olyan szokásokat alakíts ki, amelyekkel nemcsak túlélni lehet ezt az időszakot, hanem valóban fejlődni is benne.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.