Fiatalon a vezérigazgatói székben – interjú Szabó Balázzsal, a HOLD Alapkezelő vezérigazgatójával

Az egyetemistáknak azt tanácsolnám, hogy ha megtehetik, a gyors munkába állás előtt inkább mélyedjenek el az elméletben. Olvassanak olyan témákról, amelyek igazán érdeklik őket – javasolja Szabó Balázs, a HOLD Alapkezelő vezérigazgatója.

Viszonylag fiatalon, 31 évesen lettél vezérigazgató. Mikor döntöttél arról, hogy a pénzügyi világban keresed az utad?

Már a szüleim is közgazdászok voltak, ráadásul a szakmájukban komoly sikereket értek el. Mivel gyakran hallottam, hogy ha az ember jó matekból és töriből is, akkor közgazdász lesz belőle, valahogy mindig is ezen a pályán képzeltem el az életem. Gyerekként is hamarabb voltam tisztában azzal, hogy mi az a GDP, mint az osztálytársaim. Politikáról, történelemről és a gazdasági folyamatokról is szerettem beszélgetni. Viszont talán egy kicsit túl nagy hőfokon égtem az iskolás éveim alatt. Ha üzenhetnék a fiatal énemnek, azt mondanám, hogy nyugodjon meg.

Tavaly a 2024-es év kitüntetettje ként az Év Fiatal Menedzserének választottak. Hogy teltek az egyetemi évek?

Mennyiben segítettek, hogy elindulj azon az úton, ami idevezetett? Elsőre vonzó volt, amikor a gimnáziumban elmondták úgy 2009 tájé kán, hogy viszonylag hamar meg lehet szerezni egy 500 ezer forintos nettó fizetést, ha az egyetem után elmegyünk aktuáriusként – biztosításmatematikusként – egy biztosítóhoz. Az ígéret igaz volt, viszont azt láttam, hogy túlságosan speciális munkát kellene végezni. Én ennél tágabb keretek között, a széles látó kört megtartva kívántam dolgozni. Eleve szerettem a magam út ját járni már az egyetem alatt is. Hiába vettek fel a Corvinusra, elsőre inkább az ELTE-re mentem alkalmazott közgazdaságtan szakra. Az akkori ELTE egész más volt, mint a mostani. Eleve nagyon kicsi szak volt, alig ötvenen jártak rá. Picit a gimnázium kultúráját vitte tovább, afféle kiscsoportos egyetemként. Azért jöttem inkább ide, mert a szakon uralkodó kultúra, akárcsak a tanárok, roppant szimpatikusak voltak. Meg is kaptam az erős alapokat, amelyekre a mai napig tudok építeni. Hiszek benne, hogy az elmélet elsajátítása az elején roppant fontos. Később a Rajk László Szakkollégiumot is azért szerettem, mert nem egy konkrét területre specializált. Náluk rengeteg önismeretet tanultam, ahogy a közösségi életre is jól felkészített. A Rajk Szakkollégiumnak egyébként is ez az egyik nagy előnye: a különböző társadalmi osztályokból összehozza az embereket. Bár az állandó értékelések már volt, hogy túl soknak és unalmasnak bizonyultak, arra jók voltak, hogy az ember találkozhasson a negatív tulajdonságaival. Tükröt tartottak a diákok elé.

Visszatekintve: mekkora szerencse kellett a sikerekhez?

Nyilván nagyon szerencsés vagyok, ugyanakkor álszerénység lenne azt mondani, hogy nem a tehetségem és a szorgalmam vezetett oda, ahol most tartok. Ha nem tettem volna érte, akkor a szerencse sem jött volna. De voltak pillanatok, amikor szükség volt rá. Az, hogy vezérigazgató lettem, részben annak is köszönhető, hogy szerencsés időzítéssel jöttem a HOLD Alapkezelőhöz, és amikor az akkori vezér az utódját kereste, jókor voltam jó helyen. Ám ehhez az is kellett, hogy nevet szerezzek magamnak a vállalaton belül.

A HOLD Alapkezelő az első munkahelyed volt. Rögtön az elején megtetszett? Már a belépés idején tudtad, hogy itt fogsz maradni?

Egyszer a Corvinuson kértek, hogy tartsak egy évzáró beszédet, aminek a legfontosabb üzenete az volt, amit most is tudok mondani: lehetőleg mindenki menjen egy olyan helyre, ahol önazonos tud lenni, és ahol őszintén tud örülni a többi munkatárs sikerének is. Egy helyre, ahol nemcsak becsületes munkát kell végezni, de becsületes embereknek is kell dolgozni. Nyilván ez sehol sem egyszerű feladat. Ha valahol, itt is szerencsém volt, mert azonnal ráleltem egy tár saságra, ahol jó környezetbe csöppentem. Néhány elemében emlékeztetett is a kollégiumra, még a létszám terén is. Mivel az egyik tulajdonost is Szabónak hívják, sokan hiszik, hogy családi kapcsolatok miatt kerültem a céghez, de senki nem egyenget te az utam, a tulajdonos pedig nem rokonom. Lépcsőről lépcsőre jutottam előre: részvényelemzőként kezdtem, majd két év munka után előléptettek portfóliókezelővé. Az új pozíció nagy szabadsággal járt, és jelezte, hogy mekkora felém a bizalom. Az előléptetéssel azt mondták nekem, hogy tessék, itt van egymilliárd forint. Csinálj vele azt, amit szeretnél, az elvárás annyi, hogy a végén legyen belőle még több pénz. Hogy 26 évesen ekkora feladatot mertek rám bízni, az szerintem még nagyobb szó, mint az, hogy 31 évesen vezérigazgató lettem.

Hogy élted meg, hogy ekkora felelősséget kaptál?

Eleinte roppant stresszes volt, szerintem túl hamar léptettek elő. Jó pár kudarc is ért, és így visszanézve nagy volt a rám aggatott kabát. Ma már utólag a kívülállóknak úgy tűnhet, hogy a karrierem csak sikerek sokaságából állt, mégis öt év után, 2020-ban mélypontra kerültem, mert az alapom épp akkoriban rosszul ment. Ez annyira nyomta a szívemet, hogy olykor a bulikon is erről beszéltem még azoknak is, akiket ez talán kevéssé érdekelt. Komolyan felmerült bennem a kérdés, hogy van-e jövőm ennél a cégnél. Úgy tűnt, hogy kockáztat tam, és nem jött be. Az ismerőseim a multiknál ugyan nem tudtak gyorsan előrejutni, de lassan mindig haladtak előre. Az emlegetett aktuáriusok pedig mindig aktuáriusok maradtak, és folyton jól kerestek. Akkor, 2020-ban nem volt egyértelmű, hogy valóban jó irányba indultam-e el. Végül aztán tudtam fordítani a helyzeten: az alapom, amely hét évig létezett, végül sikeressé fordult. Csak azért kellett megszüntet ni, mivel vezérigazgató lettem, és már nem volt időm, hogy foglalkozzak vele.

Hogy sikerült kijutni a gödörből?

A válasz roppant sok tényezőből áll össze. A szakmai részletekbe nem szeretnék belemenni, inkább az emberi oldalát emelném ki a történetnek: ami fontos volt, hogy önmagammal szembe tudtam nézni, és egy önreflexión keresztül beláttam, miben vagyok jó és miben kevésbé. Ebben a szakmában adaptívnak kell lenni. Egoizmusból nem szabad kitartani olyasmik mellett, amik lát hatóan nem válnak be. Azt semmiképp nem mondhatom, hogy a szakmám könnyű lenne: nem állandóan a sikerben fürdőzöm. Mind a mai napig nagyon is átélem a munka nehézségeit.

Tegyük fel, valaki cégvezető szeretne lenni: mit ajánlanál, milyen készségek kellenek hozzá?

Ha egy olyan kisebb vállalatot akar vezetni az ember, mint amilyennek én álltam az élére, ott fontos, hogy kellően jól átlássa az alaptevékenységet. Ezért jó, hogy a szakmai oldalról érkeztem a céghez. Nálam az is segített, hogy konstruktívan mindig jeleztem a meglátásaimat a marketingeseknek éppúgy, mint az akkori menedzsmentnek. Ehhez persze kell egy olyan közeg is, amely nyitott a meglátásokra. A vezérigazgatói pozíciót egyébként nem egyik napról a másikra vettem át. Előtte vezérigazgató-helyettes voltam, viszont akkor már lehetett tudni, hogy ez egy át meneti időszak, egy év után a vezér visszavonul, és én lépek a helyére.

Az a vágy, hogy céget vezess, mikor született meg?

Egészen fiatalkoromtól szerettem volna idejutni. Az apukám is sokáig volt vezérigazgató, és fiatalon lépett egy vállalat élére, még a kilencvenes években.

Van olyan üzenet, amit szívesen át adnál a mai fiatalságnak?

Leginkább azt, hogy ne engedjenek a csordaszellemnek. Nem kell siettetni a munkába állást. Aki megteheti, annak érdemes előbb tanulnia, elmélyednie az elméletekben, és sok olyasmit olvasnia, ami igazán érdekli. Az se baj, ha a hallgatók elmerülnek olyan témákban, amik később nem közvetlenül kapcsolódnak a leendő munkájukhoz. A fiataloknak azt tudom monda ni, hogy nyugodtan tanuljanak akár filozófiát vagy bármi mást, ami nem feltétlenül készpénzre váltható. Gyakran épp ezektől tudunk emberileg többek lenni. Sokszor látni, hogy a multik képviselői bemennek az első vagy a másodévesek tanóráira, és elmondják, hogy milyen utat kell bejárjanak ahhoz, hogy egy bizonyos összeget meg tudjanak keresni. De úgy vélem, az én példám is mutatja, hogy nem feltétlenül kell elindulni ezeken a kijelölt utakon. Az egyetemisták merjenek egyetemisták lenni, ne akarjanak rögtön az iskolapadban gyakornokokká válni. Nyilván a családi hátteremnek is köszönhettem ezt, de én nem dolgoztam az egyetem alatt. Az iskola után mégis hamar sokra vittem.

Miben más a Z generáció, mint a korábbiak?

Nehéz általánosítani, hisz annyi különféle ember van minden nemzedékben. Ha valamit ki kéne emelni, az az, hogy a Z generáció tagjai sokkal inkább magukat teszik előtérbe. Teljes emberként tekintenek magukra, ami komoly erény. A munka és a magánélet egyensúlya jellemzően nekik fontosabb, mint a korábbi nemzedékeknek. Ebből a szempontból én régibb vágású voltam: már a pályám elején is rengeteget dolgoztam, akár es te is. A munkával keltem és sokszor azzal is feküdtem.

Egy alapkezelő vezetőjeként a magyar gazdaság helyzetét hogyan látod?

Az elmúlt hónapokban a magyar gazdaságot leuralták a közelgő választások. Magyarország még az Európai Unión belül is sajátos helyzetben van: itt ugyanis a gazdaság extrém módon függ a politikától. Ez részben annak köszönhető, hogy túl sok az állami támogatás, a külön adó. A politika szerintem itthon túl mélyre hatol. Ha ezen túl tekintünk, és mondjuk a GDP-t vizslatjuk, akkor nagy fordulatokra nem érdemes számítani. Kis növekedés, illetve stagnálás vár a magyar gazdaságra.

Gyakran beszélsz világpolitikáról és társadalmi kérdésekről. A technológiai áttörések milyen változásokat szülnek majd a világban?

Úgy érzem, hogy valamit tenni kell, hogy az a rengeteg pénz, ami a technológiai fejlődés nyomán létre jön, igazságosabban legyen elosztva. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy ez a rengeteg tőke a társadalom egy egészen kis szeletéhez jut csak el. Remélem, nem kell hozzá egy forradalom, hogy a nagyvállalatok boszorkánykonyhájában kisütött áttörések gyümölcséből jusson az alsóbb rétegeknek is.

Szabó Balázs

• 35 éves.
• 2016-ban az ELTE alkalmazott közgazdaságtan alapszak elvégzése után a Corvinus Egyetem pénzügy mesterszakán végzett.
• 2016 óta van a HOLD Alapkezelőnél, ahol először részvényelemzőként, majd 2018-tól portfóliómenedzserként dolgozott.
• 2023-tól a HOLD Alapkezelő vezérigazgatója.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!