Kisvárdán születtem, ott is nevelkedtem. Tanulmányaimat az ELTE-n kezdtem, majd történelem-magyar szakos tanárként szereztem diplomát 2022 nyarán, jelenleg mesterképzést folytatok, továbbra is az ELTE kötelékében. Tanulmányaim elején kapcsolódtam be a Bölcsészettudományi Kar hallgatói önkormányzatába, a HÖOK elnökségébe 2021 októberében választottak meg, mint elnökségi tagot. Mielőtt tavaly októberben elnökké választottak volna, választmányi tagként munkacsoportokban, szakmai szövetségek munkájában is részt vettem. HÖOK-elnöki mandátumom 2023. január 1-jétől él.
Az én alapmotivációm abszolút a közösségi élmények megélése volt. (Fotó: Balogh Tibor)
Az én alap motivációm abszolút a közösségi élmények megélése volt. Nem tudtam ott lenni a gólyatáborban, amit sajnáltam, hiszen nagyon jó bevonó programok voltak a HÖK részéről. Az ősz folyamán nagyjából 10-15 hallgató lelkesen szervezte az eseményeket, rendezvényeket, kvízeket, beszélgetéseket, amelyeknek szerettem volna én is részese lenni, majd később szervezni.
A szakos szinten mindenféle üggyel találkoztam. Nyilvánvalóan a leggyakoribb valamelyik tantárgyhoz kapcsolódó probléma volt. Közben elkezdtem orientálódni a szociális támogatások rendszere felé szociális alelnökként. Az ELTE-n ez akár több ezer pályázatot is jelent félévente, amelyeket természetesen a kari képviselők bíráltak el, de a koordinálást én végeztem.
Bár nem vagyok jogász, azt gondolom, hogy a szabályozás védelmet ad mind a pályázónak, mind a bírálónak. Az egyedi esetekkel kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy mindig valamilyen közösségi konszenzusnak kell lennie, és fontos, hogy az eset dokumentálható és átlátható legyen. Egyetlen szabályzat sem tud rendelkezni mindenről, és ez nem is feladata. Egy időszak után mindig mérlegelni kell a beérkezett tapasztalatokat és keresni a rendszer javítási lehetőségeit.
Az elnökké választásom nagyon megtisztelő, és személy szerint igazán érdekesnek és izgalmasnak tartom azt, hogy míg néhány éve szakos feladatokat végeztem, tanszékvezetőkkel beszélgettem egy-egy konkrét hallgatói problémáról, addig ma országos problémákban és megoldásokban kell gondolkozni a csapattal közösen.
A tíz fős elnökség összeállításánál fontos szempont volt, hogy a lehető legheterogénebb összetételű legyen, ami az elnökségi tagok által képviselt intézmények méretét, fenntartását, elhelyezkedését jelenti. Egy nagyon lelkes, friss csapat állt munkába januárban.
Ahogyan korábban mondtam, kiemelten fontosnak tartom a közösségek szerepét a felsőoktatásban. A programom a Megújuló szinergiák címet kapta. Még most is sokszor szóba kerül a Covid, mivel a járvány a hallgatók életére is és az egyetemi közösségekre is negatív hatással volt. Ezért kiemelt feladatunknak tartjuk, hogy segítsük újraépíteni a helyi és a nagyobb hallgatói szerveződéseket, és segítsük a hallgatói önkormányzatok utánpótlásképzését, melyre a Covid szintén jelentősen negatív hatással volt. A jövőben továbbá sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni az olyan tagintézményekkel való kapcsolattartásra is, amelyekre eddig kevesebb idő, figyelem jutott.
Úgy látom, hogy ezen a téren három fő megoldandó kérdés van; ezek közül az egyik a gyakorlatorientált képzések erősítése. Sajnos azt látjuk, hogy sok esetben teljes képzések mennek végig úgy, hogy az oktatás 100 százaléka egy előadóteremben zajlik. Nyilvánvaló érdeke a munkáltatóknak is, illetve az egyetemeknek is, hogy a friss diplomások is rendelkezzenek olyan gyakorlati tudással, mellyel azonnal munkába tudnak állni.
A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája már korában is sokat foglalkozott a pedagógus-hallgatókkal, például a Klebelsberg ösztöndíj kiterjesztése kapcsán, vagy, hogy a hosszúgyakorlatot beszámítsák a tanári előmenetelbe. Emellett természetesen én magam is szeretném, ha egy, a HÖOK által létrehozott szakmai szövetség külön foglalkozna a pedagógusképzésben részt vevő hallgatókkal. Úgy gondolom, hogy a pedagógusképzés fejlesztésén túl abban is felelősségünk van, hogy vonzóbbá tegyük a pályát, illetve, hogy csökkenjen a pályaelhagyó fiatalok száma. A pénz nyilván nagyon nagy motivációs eszköz tud lenni, de a szakma presztízsét is muszáj növelni.
Sok minden. A képzés alapvetően hosszú, akik 20 évesen kezdik az egyetemet, mert ötéves középiskolai tanulmányokat folytattak, azok 25-26 évesen végeznek, és csak akkor tudják elindítani az életüket. Ráadásul alacsony fizetéssel, ami megint nem éppen motiváló. Személyes megélésem az, hogy sokkal többen szeretnének pedagógusok lenni, mint amennyien végül ezt a pályát választják. Nagy a felelősség, de emellé nem jár megfelelő anyagi és társadalmi megbecsültség. Ha pedig ezeket nem kapja meg az ember, akkor nagyon nehéz hosszú távon ilyen felelősségteljes munkát végezni anélkül, hogy ne járjon kiégéssel, motivációvesztéssel.
Nincs a birtokomban sajnos a bölcsek köve, hogyan lehetne sokkal vonzóbbá tenni ezt a szakmát, de az biztos, hogy emberekkel foglalkozni, az életükre hatással lenni nagyon nemes feladat. Társadalmilag és anyagilag is meg kell becsülni a pedagógusokat!
A HÖOK közgyűlése, amely az elnököt választja és az elnökség összetételéről dönt, a tagintézmények delegáltjaiból áll össze. A felsőoktatásról, a szakpolitikai kérdésekről az ágazati szereplőkkel folytatott kommunikációban ezért alapvetően fontos, hogy a tagintézmények véleményét, gondolatait közvetítsük. Ezen lehet még mit javítani, és szeretnék is. Ehhez pedig nagyon fontos a rendszeres kapcsolattartás, és az, hogy legyenek közösségek, amelyek hangot adnak az elvárásaiknak, problémáiknak. Szándékaink szerint aktívan, sőt proaktívan, a tagintézményekre támaszkodó javaslatainkkal végezzük a munkánkat.
Ez egy fontos terület, és a HÖOK-nak elsődleges feladata, hogy nyomon kövesse és értékelje a modellváltás folyamatát, annak hatásait az adott intézményekben, együttműködve az intézményi hallgatói önkormányzattal. Az elsődleges eszközök ehhez az indikátorok, hiszen ezen múlik a finanszírozás is. Egyelőre azt látjuk, hogy a fejlesztési irányok jól körülhatárolják azokat a területeket, ahol az intézményeknek fejlődniük kell.
A sport és az egészséges életmód abszolút ilyen. A HÖOK és a MEFS közös kutatása sajnos azt mutatta, hogy az utóbbi időben drasztikusan visszaesett a hallgatók hajlandósága a sportolásra. 2012-ben még csak 3 százalék nyilatkozta azt, hogy nem fontos szerinte a rendszeres sport, vagy nem szeret sportolni, 2021-ben már 20 százalék.
Félelmetes adat. A kötelező testnevelés is fontos téma, de szerintem muszáj lenne elérnünk, hogy ez ne a bordásfalazásról szóljon, hanem lehetőség legyen arra, hogy a hallgatók maguk választhassák meg, hogyan szeretnének sportolni. Ha valaki például eljár futni, és arról csinál egy felvételt, azt be tudja fogadtatni kreditért.
Az életmódról muszáj beszélni, mert az egyetem alatt rengeteg olyan szokást veszünk föl, ami ha megszilárdul, az egész életünkön át végigkísér minket. Ha ezek között nincs ott a rendszeres mozgás, a sport, akkor azt később sokkal nehezebb lesz beépíteni a mindennapi életbe. Nehézség, hogy a sporthoz idő kell, de közben rengeteg hallgató már az egyetem alatt dolgozik.
