Ha túljutottál az érettségin, egészen bizonyos, hogy valamekkora rutinod már van az írásbeli szövegalkotásban. Azonban két olyan „műfajban” szereztél jártasságot, amelyet – kis túlzással – csak akkor fogsz hasznosítani, ha magyar vagy történelem szakra jársz. Azonban más szakok vizsgáin is előfordulhat, hogy esszé lesz a feladat.
A legfontosabb különbség, hogy mindkét érettségi feladat esetében van egyfajta „kapaszkodód” írás közben: a történelmi forrás vagy az elemezni kívánt irodalmi mű. Épp ezért sokkal több esélyed van arra, hogy a látott anyagok révén felidéződjenek benned a vonatkozó ismeretek. Egy egyetemi vizsgán azonban legtöbbször más a helyzet.
Legtöbbször egy címet vagy tételt, esetleg problémafelvetést kapsz, amelyet összefüggő mondatokban kell kifejtened a vizsgán. Ha rövidebb esszé a feladat, az is előfordulhat, hogy a cím vagy kérdés az anyag egy igen specifikus részére vonatkozik. Az írásbeli vizsgának ráadásul nagy hátránya, hogy személyes jelenléteddel nem tudod befolyásolni a dolgok kimenetelét.
Ahogy a szóbeli esetében, úgy itt is már a készülés folyamán tudatosítsd, hogy esszéírásra készülsz, és ennek megfelelően szervezd a tanulást. Különösen fontos, hogy részekre bontsd az anyagot. Akár még az egyes tételeket is résztémákra szedheted, hogy felismerd az ezek közötti összefüggések rendszerét. A tananyag megértése kulcsfontosságú, ugyanis nem lesz mód arra, hogy a tanárod segítő kérdéseket tegyen fel, ha elakadnál. Érdemes ebben az esetben is kulcsszavakat, vázlatpontokat memorizálnod.
A dolgozatodat javító oktató akkor lesz biztos abban, hogy tudod az anyagot, ha az írásod egy következetes logikai ívet jár be. A memorizált kulcsszavak épp azért lehetnek hasznosak, mert így ezek köré építheted fel a mondanivalódat. Írásban különös jelentősége van a szövegkohéziónak is. Használd bátran (és helyesen) a különböző, oksági és egyéb viszonyt kifejező kötőszavakat. Következtess és indokolj, tárj fel minél több kapcsolatot az állításaid között.
A logikus szerkezettel valószínűleg már félsikered van. A másik fele ennek a sikernek (persze, a helytálló tartalmi információkon túl) a szakmaiságod kidomborítása. Használd a szaknyelvet, a szakkifejezéseket, hivatkozz szerzőkre, cikkekre, könyvekre, kötelező irodalmakra. Természetesen senki nem várja el, hogy oldalszám pontossággal citáld a szakirodalmat. Viszont a tájékozottság hatását kelti, ha legalább címek és nagyjábóli tartalom szintjén tudsz írni a legjelentősebb, tételhez kapcsolódó szakmai anyagokról.
Bár a cikk elején azt írtuk, nincs mód arra, hogy személyes hatást tégy a javítóra, ez nem teljesen igaz. Ebből a szempontból a legfontosabb a dolgozatod külalakja. Elismerjük, nem mindenki képes kalligrafikus szépségű betűket a papírra vetni, azonban ettől még lehet olyan az esszéd, amire „jó ránézni”. A legfontosabb, hogy írj olvashatóan, bármennyire nehezedre is esik. Hidd el, nem biztos, hogy lesz ideje a tanárodnak kisilabizálni az általad felrajzolt ákombákomokat (de akár félre is olvashatja, mit írtál), így pedig nem biztos, hogy a valós tudásodra kapsz jegyet.
Lényeges az is, hogy a szerkezet látszódjék a külalakon is: tagold egyértelműen bekezdésekre a szöveged. Emellett kerüld az átfirkálásokat, oda-vissza nyilazásokat, hiszen ez azt a hatást keltheti, mintha valójában fogalmad sem lenne arról, mit is szeretnél mondani a tárgyról. Inkább gondold át, mit szeretnél írni, és higgadtan, nagy figyelemmel kezdj neki a munkának. Ha mégis elrontottál valamit, egyetlen (!!!) vonallal húzd át, és írj tovább, mintha mi sem történt volna. Ha a téma megengedi, mindenképp vond be a személyes látásmódod is, ez akár a dolgozat lezáró bekezdésének is jó kiindulópontja lehet.
Nem kell, hogy szépek legyenek a betűid, de fontos az esszé olvashatósága (Forrás: Pexels)
Két fontos dolog van, amelyeket mindenképp muszáj külön is megemlítenünk. Bár csábító, hogy minél több oldalt adj be a vizsga végén, valójában ez egyáltalán nem segít hozzá a jobb érdemjegyhez az esetek többségében. Az oktatód nem véletlenül dolgozik egy egyetemen: a szakterületén jártas, tájékozott ember, aki nagy eséllyel a harmadik mondat után észreveszi, ha érdemi mondandó nélkül „rizsázol”. Inkább legyen rövidebb az esszé, de minden szó bírjon benne súllyal.
Hasonlóképpen csábítja a hallgatók egy részét az is, hogy minél igényesebb(nek vélt) nyelvezettel írják meg a vizsgafeladatot. Ez azonban – mivel senki nem lesz egy vizsgahelyzet hatására egyszeri hallgatóból Pázmány Péter vagy Kölcsey Ferenc – éppen ellenkezőleg szokott elsülni. Az eredmény: véget nem érő, érthetetlen, túlbonyolított mondatok, helytelenül használt idegen kifejezések. Törekedj inkább a letisztultságra, egyértelműségre – ahogy az életben, úgy a vizsgákon sem érdemes megjátszanod magad!
