Általános iskolában kezdődött minden. Édesapám is „hobbizenész” volt, így nem állt tőlem messze a zenei világ, viszont nekem nem volt olyan tehetségem, mint neki. Ettől függetlenül a zenei iránti szeretetem megvolt. A váci Árpád Fejedelem Általános Iskolában tartott sulibulikban mindig is élveztem nézni, ahogy a helyi DJ játszik, így elhatároztam, hogy kitanulom a szakmát. Eleinte csak laptopon gyakoroltam, később középiskolás koromban megkaptam az első profi DJ pultomat. Kezdetben házibulikban és kisebb összejöveteleken játszhattam, aztán egy váci szórakozóhely adott lehetőséget, és innen indult minden, utána fokozatosan jöttek a lehetőségek.
Nagyon sokat tudnék ide sorolni, a kezdetekben álmodni se mertem róla, hogy valaha ennyi helyen és ennyi embernek zenélhetek majd. Kétségtelenül a legnagyobb sikerek közé sorolom, hogy több neves fesztivál résztvevője lehetek, ilyen a Summer Moon Festival, az EFOTT, a SZIN, a Strand és, hogy lehetőséget kaptam a Rádió 1 – World Is Mine Radio Showban, vagy több olyan fővárosi ikonikus clubban zenélhettem, amik már sajnos bezártak. Ilyen volt a RIO, a Play, és a Liget.
Jelenleg is két legendás helyszínnek vagyok az állandó fellépője, ilyen a váci Club Mouseoleum, vagy a táti IceBeach. Mindkét helyszínnek évtizedes múltja van. Idesorolható még, hogy az ország TOP szervezőivel is jó kapcsolatot ápolunk, így ők is rendszeres fellépési lehetőséget biztosítanak.
Aaron Sole a Summer Moon Fesztiválon.
A nyár elég sűrű ebben az iparban, szinte minden péntek-szombatom foglalt már, és 1-1 hétköznapi buli is becsúszik.
Mindig is azt vallottam, hogy ameddig élvezem, addig fogom csinálni. Lelkesedésem egyelőre nem csökkent, sőt.
Szeretek több lábon állni, és az életben több kihívást keresni, így a zenélés mellett marketing munkával, rendezvényszervezéssel is foglalkozom. Főállásban pedig egy nyílászárókkal foglalkozó cégnél vagyok irodavezető.
Pénteken a Club Mauseoleumban.
Hosszú időbe telt, mire megtaláltam az egyensúlyt a magánélet és a munkáim közt, de szerencsére ez már nem akadály. Minél több időt próbálok együtt tölteni a menyasszonyommal, a családommal, a barátaimmal, a legnagyobb szenvedélyem pedig az utazás, ami teljes kikapcsolódást nyújt.
Középiskolában programozást tanultam, viszont szakmát nem szereztem, így csak érettségim van. Az Óbudai Egyetemre jelentkeztem gépészmérnöki szakra, ahova felvételt nyertem. A középiskolában tanult programozás után ez elég éles váltás volt, így nem is volt meg a kellő alaptudásom, ami minimálisan megkönnyítette volna az egyetemi éveket. Végül egy munkalehetőség miatt először passziváltattam, majd otthagytam az egyetemet. Először is bánom, hogy nem fejeztem be, mivel ez az irány igencsak érdekel és a tudást és diplomát senki nem veheti el, másrészről viszont nem bánom, mivel nagyon jó kapcsolatokra lehet szert tenni, illetve barátságokat lehet kialakítani. A kőkemény tanulás mellett azért nem szabad elfelejteni a HÖK által szervezett rendezvényeket, bulikat amit kellő kikapcsolódást tudnak nyújtani, és még több ismerőse lehet szert tenni. Későbbiekben ezek a társaságok tudják egymást segíteni a tanulmányi évek alatt és egymást húzni a sikeres diploma megszerzése érdekében.
Úgy érzem már sajnos lecsúsztam róla, illetve már a bekerülési követelmények is mások, mint amik akkor voltak. Ez egy pici űrt hagy majd az életemben. Viszont mindenképp fontosnak tartom a fejlődést, az embernek szerintem mindig nyitottnak kell lenni, tanulnia kell és fejlesztenie önmagát.
Szorgalom, kitartás, alázat. Elcsépeltnek tűnik, de akármilyen pályán is indul el az ember, enélkül a három dolog nélkül nehéz lesz sikereket elérni. Sajnos úgy érzem, ezek egyre inkább tűnnek el az emberekből.
