Hazánk 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, melynek célja a vadvízi élőhelyek állagmegóvása és teljes élőviláguk megőrzése. Magyarországon 29 úgynevezett ramsari terület található, melyeknek összes kiterjedése 2607 négyzetkilométer. Idetartozik például a Balaton, a Kis-Balaton, a Fertő vagy éppen a tatai tavak vidéke.
Ha a vizek szennyezettségére gondolunk, talán legtöbbünknek elsősorban a tengerek, óceánok hajóinak üzemanyagaiból származó káros anyagok, az egyre növekvő szemétszigetek vagy a tartályhajók és víz alatti vezetékek sérüléséből következő kőolajfoltok jutnak eszünkbe. Azonban sajnos az édesvizek helyzete sem rózsásabb. Ráadásul az ezekben végbemenő negatív változások sokkal gyorsabban és nagyobb mértékben hatnak az emberi életekre is.
Bár az édesvizek a Föld vízkészletének csupán 0,01 százalékát teszik ki, mégis nagyjából 100 ezer különböző fajnak adnak otthont, mely a teljes élővilág ismert fajainak 6 százalékát jelenti. Ezek az ökoszisztémák az ember számára is lényegesek a kezdettől fogva. Egyszerre szolgálnak gazdasági, kulturális, esztétikai, tudományos és edukációs forrásként.
Akármennyire nélkülözhetetlen az édesvíz az emberi életből (is), mégis ezek azok az élőhelyek, melyek rohamtempóban vesztenek biodiverzitásukból. Ez pedig fenyegeti a természet egyensúlyi állapotát. Gordon Elliott Fogg 2002-es tanulmányában arról ír, hogy az édesvízi egyensúly felborulása korántsem ismeretlen az emberiség történetében. Többek között a bibliai első csapásnak, azaz a halak elpusztulásának és a folyók vérré változásának ökológiai magyarázata is egy elburjánzott algavirágzásban kereshető. (Ilyenkor egy alapvetően jelen lévő algafaj túlzottan elszaporodik.) Egy vörös színű algafaj túlszaporodása a folyó vizét látszatra vérhez hasonlóvá változtatta, a mérgező algatömeg pedig tömeges halpusztulást okozott. Ennek következményeképpen pedig a víz büdössé, emberi és állati fogyasztásra alkalmatlanná vált.
Az előzőekből kitűnik, hogy az édesvizek fenyegetettsége nem gyerekjáték, hiszen az életünk minden szintjén negatívan érinthet minket embereket, nem is beszélve a természeti környezetünkről. Épp ezért fontos tudni, milyen faktorok játszanak közre a helyzet alakulásában. Geist 2011-es tanulmánya öt ilyet sorol fel: túlzott kitermelés, vízszennyezés, az élőhely csökkenése, a vizek túlszabályozása, illetve a nem őshonos fajok megjelenése. Ezeken felül természetesen mind a környezeti változások, mind pedig a klímában végbemenő folyamatok fokozottan érintik az édesvizeket.
A túlzott kitermelés főleg az emberi fogyasztásra szánt vízi élőlényeket, például a halakat, rákokat, egyes puhatestűeket érinti. A víz szennyezettsége kisebb problémát jelent a legtöbb fejlett országban. Hiszen számos országos, illetve nemzetközi szabályozás igyekszik kordában tartani mind az iparban, mind a háztartásokban felhasznált víz tisztítását, természetbe való visszajuttatását. Ennek ellenére a világ több országában ma is probléma, hogy az emberek nem, vagy csak nagyon nehezen jutnak tiszta ivóvízhez. Ráadásul a különböző szennyező anyagok nem csak az emberi életre veszélyesek. Ha a vizek természetes oldottanyag-tartalmában hirtelen változás áll be, az akár teljesen el is lehetetleníti a fajok túlélését.
Az élőhelyek szűkülése, feldarabolódása, illetve a túlszabályozás szintén az emberi tevékenység hozadéka. Ennek következményeként alacsonyabbá válik a genetikai változatosság, illetve az egyedszám is csökken, hiszen egy kisebb terület kevesebb egyedet tud eltartani. Sajnos, sokszor van felelősségünk emberként a nem őshonos, egzotikus fajok megjelenésében is. Ehhez elég egy szabadon engedett díszállat vagy egy szabadba telepített növény. Bár akadnak olyan esetek is, amikor egy-egy faj emberi behatás nélkül jelenik meg új területen. Ezeknek az élőlényeknek a hazai ökoszisztémákban nincs természetes ellenségük, így könnyedén kiszoríthatják az egyébként is alacsony egyedszámú, veszélyeztetett fajokat.
Magyarországon az átlagember számára legszembeszökőbb probléma a Balaton algavirágzása lehet. Ez az elmúlt fél évszázad alatt, s az utóbbi nyarak során is időről időre nehézséget jelent. Leginkább a kékalgák/cianobaktériumok túlszaporodása okozza a jelenséget, melyek a víz tartós felmelegedése, továbbá szélcsend esetén veszik át az uralmat. Fokozott megjelenésük gazdasági szempontból is aggasztó, hiszen a zöld, sűrű, nyálkás, borsókrémleves-szerű víz nem tesz jót a turizmusnak.
Sajnos sokszor átvitt értelemben is gyülekeznek a felhők a Balaton felett… (Fotó: Pixabay)
Szerencsére egész tudományág foglalkozik azzal, hogy a vizes élőhelyek élővilágát konzerválják, illetve visszaállítsák. Ezek az ökológusok folyamatosan kutatják az édesvizek jelenlegi állapotát, illetve modellezik a különböző változások hatását a vízi közösségekre. Több út is kínálkozik arra, hogy segítő módon avatkozzunk be a természet folyamataiba. Ilyen lehet a fajok fogságban történő szaporítása, majd visszatelepítése a természetbe, a jogi szabályozás, illetve az ellenálló-képesség (reziliencia) növelése is. Jelenleg a legsürgetőbb feladatot a globális klímaváltozás hatásainak eliminálása jelenti.
Ahhoz azonban, hogy egy ilyen vállalkozás sikeres legyen, mindenképp komoly együttműködésre van szükség. Nemcsak a tudományos társadalommal, hanem gazdasági és kormányzati szereplőkkel, illetve összességében az állampolgárokkal is. Hazánkban is vannak erőfeszítések, melyek az egész társadalmat igyekeznek bevonni a különféle környezeti folyamatok tanulmányozásába, ezekről bővebben az Ökológiai Kutatóközpont honlapján lehet – és érdemes – tájékozódni.
