Amióta megjelent a ChatGPT, ismét beindult a mesterséges intelligencia miatti aggodalom. A ChatGPT felhasználói bázisa egy-két hét alatt milliós nagyságrendűvé duzzadt, a Google pedig már a keresőpiacát kezdte félteni az OpenAI természetesnyelv-feldolgozó algoritmusától.
Fotó: 123rf
Az egyetemisták ideális célcsoportja az ilyen algoritmusoknak: gyakran és nagy mennyiségben kell szövegeket előállítaniuk, és értik az internet működését is. A kínálat egyre bőségesebb, nem is túl drágák, és szinte mindegyiknek van ingyenes próbaverziója. Igaz, mint a ChatGPT esetében is kiderült, főleg angol nyelven jeleskednek, vagy esetleg szóba jöhet még a mandarin is.
A The Register terjedelmes riportot készített arról, hogy a legnagyobb felhasználóik az egyetemisták lettek, egyre gyakrabban íratják mesterséges intelligenciával a beadandó esszéiket. Pár jól megadott utasítás, egy gombnyomás, és már el is készült a dolgozat, lehet küldeni az oktatónak.
Az algoritmusok azonban hiába generálnak szemantikailag és szintaktikailag helyes szöveget, a tartalom (legalábbis egyelőre) gyakran nem koherens, a gondolatmenet logikája erősen döcög, és az adatok sem mindig pont azok, amikre adott helyen épp szükség lenne.
Az austini Texasi Egyetemen retorikát és írást tanító Scott Grahamet a probléma kísérletezésre ösztönözte. Diákjainak azt a feladatot adta, hogy írjanak egy 2200 szavas esszét (ez angol nyelven átlagosan kb. 13 ezer karakter, 4-5 oldalnyi folyó szöveg) valamilyen egyetemi témáról, de MI-vel! A diákok utólag szerkeszthették a szöveget, beleírhattak, de az esszé nagy részét automatikusan, szoftverrel kellett létrehozni. Az oktató az Inside Higher Ed című lapban megjelent cikkében azt írta, hogy az MI dolgozatai gyengék voltak, a legjobbak C vagy C mínusz értékelést kaptak (az USA-ban az értékelési skála A-tól F-ig tart, ahol az F a 0-nak, azaz a teljesen értékelhetetlen munkának felel meg). A legtöbb esszét újra kellett volna írni, vagy talán jóval pontosabban kellett volna meghatározni, hogy milyen témát fejtsen ki az algoritmus.
De nem csak a minőség kérdéses. Csalásnak minősül-e, ha valaki MI-val íratja a beadandóját? Graham szerint, ez nem jelent gondot. Ugyanis a lényeg igazából a szöveg vázának vagy első verziójának elkészítése után jön. Vannak hallgatók, akiknek viszont ez nagy erőfeszítés. Számukra az MI óriási segítség, mert átlendíti őket az első nagy akadályon.
Annette Vee, a Pittsburghi Egyetem tanára kifejti, hogy az írást alapvetően a technológia alakítja. A szövegszerkesztőkben helyesírásellenőrző van, és az MI tulajdonképpen ehhez hasonló eszköz, csak más szinten.
A szöveggeneráló algoritmusok képességei hatalmasat javultak, de a kreativitásuk még nem az igazi. Egyszerű, általános, egy kaptafára készülő szövegeket simán elő tudnak állítani (listák, sporthírek, tőzsdei hírek stb.), de mély tudományos dolgozatokat vagy magas irodalmi műveket ne várjunk tőle.
Az USA-ban el is kezdődött erről a párbeszéd igaz, egyelőre csak szűk, akadémiai körben. Anna Mills, a „mozgalom” egyik elindítója, azt mondta, hogy egyértelmű szabályok kellenek. A hallgatókban azt kell tudatosítani, hogy az írás nem egyenlő a kimenettel. Az írás tevékenysége és a szöveg javítása a gondolkodás fejlesztése.
Mills szerint fennáll a veszélye, hogy az MI mentesíti az embert a gondolkodás fárasztó tevékenysége alól, aki így kritika nélkül teszi magáévá a nyelvi modellekbe kódolt előítéleteket. Más szerint ez az egész az összeesküvés-elméletek melegágya lesz.
Egyelőre még alapkérdéseket kell tisztázni. Hogyan lehet felismerni, hogy a szöveget gép vagy ember írta? A gépek által generált mondatok esetében mi a helyzet a plágiummal?
De a legfontosabb, hogy nem pánikolni kell, hanem meg kell keresni a technológia alkalmazásának lehetőségeit, hogy hatékonyabbá válhasson az oktatás, mondta egy egyetemi oktató a The Registernek.
