Tanulni nem luxus: a lifelong learning hatása

Az élethosszig tartó tanulás (angolul: lifelong learning) ma már nem extra lehetőség, hanem nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a munkavállaló a 21. század munkaerőpiacán foglalkoztatható, versenyképes és mobilis maradjon. A lifelong learning kulcsot ad a gyors technológiai (pl. automatizáció, mesterséges intelligencia, zöldátállás) és társadalmi (pl. idősödő társadalom) változásokhoz való sikeres alkalmazkodáshoz.

A lifelong learning ma már alapvető társadalmi és gazdasági érdek is: a fejlett országok növekedésének, alkalmazkodó- és innovációs képességének, illetve társadalmi jólétének egyik kulcsa.

Európai összehasonlításban az látszik, hogy az északi országokban a felnőttek képzésben való részvétele a legmagasabb, miközben ezekben az országokban erősebb a termelékenység és az innovációs képesség is. Magyarország részvétele a felnőttképzésben az évek során javulást mutat: 2024-ben közel 12 százalék volt a részvételi arány a felvételt megelőző 4 hétben, mely csak kevéssel marad el az uniós átlagtól, és régiós szinten kedvező pozíciót foglal el; ugyanakkor jelentősen elmarad a kontinens élmezőnyétől.

Az élethosszig tartó tanulás útjában álló láthatatlan falak

A felnőttképzésben való részvételt számos tényező hátráltatja. Sok felnőtt egyszerűen nem tartja elég fontosnak, hogy továbbtanuljon, vagy nem látja annak közvetlen hasznát. Sokan negatív élményeket őriznek a korábbi iskolai évekből, mások úgy érzik, már elvesztették a koncentrációhoz és rendszeres tanuláshoz szükséges képességeiket. Az időhiány szintén komoly akadály: a munka, a család és egyéb kötelezettségek gyakran nem hagynak teret a tanulásra – különösen igaz ez a több műszakban dolgozókra és azokra, akik eltartottakról gondoskodnak.

A pénzügyi nehézségek is jelentős gátat jelentenek. Sokaknak nincs lehetőségük kifizetni a tanfolyamok díját, és nem kapnak támogatást a munkáltatójuktól sem. A vállalatok egy része azért ódzkodik a dolgozók képzésére anyagi forrásokat fordítani, mert attól tartanak, hogy a frissen képzett munkavállalók rövid időn belül más munkahelyre távoznak.

Az OECD-országok adatai szerint a felnőttek mintegy 11 százaléka anyagi vagy munkáltatói segítség hiánya miatt nem vesz részt képzésben – ez főleg az alacsonyabb jövedelműeket és a kis- és középvállalatoknál dolgozókat érinti. Gyakori probléma az is, hogy az érintettek nem rendelkeznek friss, megbízható információval a számukra elérhető képzési lehetőségekről.

Világszerte az idősebbek, az alacsonyabb végzettségűek, a munkanélküliek, a bevándorlói háttérrel rendelkezők és a KKV-szektor dolgozói kisebb eséllyel jutnak hozzá fejlesztő képzésekhez. Sok helyen a túlzott adminisztráció, az elavult tananyag és a személyre szabott megoldások hiánya riasztja el a leendő résztvevőket. A digitális kompetenciák, illetve az online tanuláshoz szükséges eszközök vagy internetkapcsolat hiánya szintén komoly hátrány, különösen az idősebb és hátrányos helyzetű csoportoknál.

Globális pillanatkép a lifelong learningről

A lifelong learning fogalma és mérési gyakorlata világszerte jelentős eltéréseket mutat, különösen abban, hogy pontosan ki számít résztvevőnek, milyen tanulási formák kerülnek bele a statisztikákba, milyen időtávon mérik fel a képzésekben való részvételt, milyen korcsoportot vizsgálnak.

Az élethosszig tartó tanulás elterjedtsége jelentős eltéréseket mutat mind globális, mind európai szinten. Az OECD felmérése szerint világszinten a legnagyobb részvételi arány munkához kötődő formális vagy nem formális képzésekben az északi és az angolszász országokban jellemző: Finnországban és Norvégiában 58 százalék volt, szorosan követi őket az USA (55 százalék), Dánia (54 százalék) és Új-Zéland (53 százalék).

A legalacsonyabb arányt Dél-Koreában mérték 13 százalékkal, majd Horvátország (21 százalék) és Lengyelország (21 százalék) következett. Globális átlagban a felnőttek 40 százaléka vesz részt munkához kötődő formális vagy nem formális képzésben. Magyarország az OECD módszertana szerint az utolsó harmadban helyezkedik el közel 30 százalékos képzési arányával (27,6 százalék), mellyel régiós középmezőnybe tartozik (Horvátország 21 százalék, Lengyelország 21 százalék, Szlovákia 30 százalék, Csehország 37 százalék).

Forrás: OECD; @Oeconomus. Szerző: Erdélyi Dóra.

A felnőttek nagyobb valószínűséggel vesznek részt nem formális oktatásban-képzésen, mint formális tanulásban: az OECD-országokban átlagosan a felnőttek 8 százaléka vesz részt formális tanulásban, míg 37 százalékuk nem formális tanulásban. Továbbá a fiatalabb felnőttek (25–34 év között) arányosan sokkal nagyobb arányban tanulnak (átlagosan 51 százalék), mint az idősebbek (55–65 év: 26 százalék), vagyis a lifelong learning terjedése főként a fiatalabb generációban erősebb. A 35-54 évesek 43 százaléka vett részt a felmérés szerint képzésen.

Az OECD friss adatai szerint az elmúlt években több országban csökkent, mint amennyiben nőtt a felnőttkori tanulásban való részvétel aránya. Az átlagos visszaesés közel 4 százalékpont, annak ellenére, hogy a lifelong learning kulcsfontosságú eszköz a technológiai és gazdasági változásokhoz való alkalmazkodásban. Az elmúlt tíz évben mindössze Írország és Észtország tudott növekedést felmutatni, körülbelül 5 százalékponttal, míg a legnagyobb visszaesés Koreában (-26 százalékpont) és Izraelben (-16 százalékpont) történt.

A leggyakoribb akadályok között szerepel az időhiány és a képzések magas költsége. Erre egyes országok innovatív megoldásokkal reagálnak: Svédország például fizetett tanulmányi szabadságot biztosít, míg Franciaország éves, személyre szabott tanulási számlát vezetett be, amely lehetővé teszi, hogy mindenki maga dönthesse el, mikor és mire fordítja az oktatási támogatást.

A felmérést megelőző 1 évben az Európai Unió tagországaiban átlagosan a 25-64 éves felnőttek 47 százaléka vett részt valamilyen oktatáson, képzésen, addig a legfrissebb, 2024-es (eltérő módszertanú kutatás eredményeként kapott) Eurostat-adatok szerint a felmérést megelőző 4 hétben átlagosan a felnőtt uniós állampolgárok 14 százaléka járt képzésre. Ez uniós szinten emelkedést mutat 2020-hoz képest, amikor is 9,1 százalékuk vett részt képzésen (lokális mélypont az idősorban).

Forrás: Eurostat; @Oeconomus. Szerző: Erdélyi Dóra.

Hol tart Magyarország a lifelong learningben?

Magyarország a középmezőnyben állt 2024-ben közel 12 százalékos részvételi arányával, mely nem sokkal marad el az uniós szintű átlagtól. Ezzel megelőztük mind Csehországot (10,8 százalék), mind Lengyelországot (10 százalék), régiós szinten Szlovákia (12,8 százalék) és Szlovénia (23,1 százalék) vezetett. Nálunk is látszik az európai trend, miszerint a nők nagyobb arányban vesznek részt felnőtt korukban (is) képzéseken: 2024-ben a nők 13,2 százaléka, a férfiak 10,4 százaléka vett részt oktatásban, képzésben.

Az elmúlt években hazánkban jelentős változások mentek végbe a felnőttképzésben. A rendszer rugalmasabbá vált, és a képzési kínálat jobban igazodik a munkaerőpiac aktuális igényeihez. Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a szakmai átképzések, a rész-szakképzések és a rövid, célzott kurzusok, miközben a reskilling és upskilling lehetőségek is egyre inkább terjednek hazánkban.

A munkáltatók növekvő mértékben vesznek részt a speciális képzések biztosításában, a kormányzat pedig egyre több támogatási formát és célzott programot kínál – különösen a digitális készségek fejlesztése terén. Ilyen például a GINOP Plusz program, az ingyenesen megszerezhető második szakma vagy szakképesítés lehetősége.

Forrás: Eurostat, KSH; @Oeconomus. Szerző: Erdélyi Dóra.

Kutatások szerint minél magasabb végzettséggel rendelkezik egy munkavállaló, annál aktívabban vesz részt képzéseken. Ezzel szemben a hátrányos helyzetű csoportok – például a fogyatékossággal élők, kisgyermeket nevelő nők vagy az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők – elérése továbbra is komoly kihívást jelent a felnőttképzésben.

A magyarországi lifelong learning helyzetét jól mutatja a megfigyelhető kettősség. Egyrészt a nagyobb, főként multinacionális vállalatok tudatosan és stratégiai szemlélettel építik be a folyamatos tanulást a működésükbe. Itt kiépült és rendszeresen frissített képzési rendszerek, szervezetfejlesztési programok, belső tudásmegosztás, valamint innovatív megoldások – például tapasztalati tanulás, munkakör-rotáció vagy önszerveződő tanulási közösségek – is megtalálhatók.

Másrészt a kis- és középvállalkozásoknál jóval vegyesebb a kép: sok helyen a továbbképzés eseti jellegű, minimális mértékben valósul meg, és leginkább a jogszabályi előírások teljesítésére vagy alapvető szakmai ismeretek pótlására korlátozódik. A KSH adatai szerint 2020-ban a 10–49 fős cégek 33 százaléka, az 50–249 fős vállalkozások 60 százaléka, míg a 250 fő feletti szervezetek 86 százaléka támogatta dolgozói képzését.

Az elemzés és az adatok forrása: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány/Erdélyi Dóra.

A kiemelt kép forrása: 123RF.