Igen, a levelező képzés legnagyobb előnye az idő-faktor. Az órák tömbösített formában hétvégente vannak – egyes egyetemeken néha péntekenként is –, így magad oszthatod be az egyetem-munka-magánélet ördögi háromszögét.
Természetesen a mesterképzés esetén valamivel gyakrabban élnek a tanulók ezzel a lehetőséggel, hiszen az alapdiploma megszerzése után elhelyezkedtek valamilyen munkahelyen.
Több intézmény manapság már videófelvételen rögzíti óráit, amik bármikor visszanézhetők különböző felületeken. Akár tehát a hétvégi bejárás is mellőzhető, persze a zárthelyik kivételével. Elmosódnak a földrajzi határok, az egyetem nem igényel akkora elköteleződést. Albérlet helyett elég autóba ülni vagy tömegközlekedésre szállni azokon a bizonyos napokon – már, ha nem külföldön, vagy nem az ország átellenes csücskében van az intézmény.
Vannak egyetemek, ahol csak önköltséges levelező képzéseket indítanak, de létezik államilag finanszírozott verzió is. Utóbbi esetében nehezen megszerzett pénzed zsebedben maradhat, nem kell tandíjra költened. Sőt, levelezőn átlagosan alacsonyabbak a ponthatárok, mint nappalin. Nagyobb eséllyel nyerhetsz el támogatott helyet.
Nincs semmi különbség a nappalis és levelezős diplomák között. Nem kell attól rettegni, hogy kevesebbet érsz a munkaerőpiacon, főleg, hogy a szerzett okmányodban nem lesz feltüntetve, hogy azt te levelező képzésen szerezted.
Vannak természetesen a levelező képzésnek hátrányai is. Egyik, hogy akik ezt a fajta képzést választják, semmilyen ösztöndíjra nem jogosultak.
Ami azonban ettől sokkal fontosabb, hogy szemináriumok hiányában felmerül, hogy beszélhetünk-e átfogó tudás elsajátításáról? A szemináriumi órák a nappali tagozatos képzések legerősebb pontjai. Itt szerezhetik meg a hallgatók az elméleti előadásokat kiegészítő gyakorlati tudást. A levelezősök ezzel szemben szakirodalmakra támaszkodnak, a tömbösített órákon kívül onnan szerezhetik meg az elméleti tudást – már, ha akad idejük, kedvük, energiájuk efféléket olvasni.
Ott van még az egyetemi közösségi élet kérdése, amiből egy levelezős általában teljesen kiszorul. A levelezős társak persze tarthatnak néha egy-egy összejövetelt, ez azonban ritkán szokott jól működni egy teljesen tömbösített, reggel nyolckor kezdődő nap után, úgy, hogy hétfőn már munka van.
A vizsgaidőszak különösen megterhelő lehet a levelezősöknek. Hozni kell az elvárt szintet a munkahelyen, mellette meg készülni kell a vizsgákra. Előfordul, hogy szabadságot kell kivenniük, csak azért, hogy felkészülhessenek, különösen a szakdolgozatírás és az államvizsga idején.
