Tehetséggondozó, családias kar – interjú Palotás Árpád Bencével, a Miskolci Egyetem Anyag- és Vegyészmérnöki Karának dékánjával

A teljes cikk eredetileg az UNI in&out 2025 Nyár kiadványában jelent meg.

„A legtöbb hallgatónk már évekkel tanulmányai befejezése előtt »elkel«, azaz pontosan tudja, hogy hol fog végzés után munkába állni. Kiemelkedően erős ipari kapcsolatokkal rendelkezünk” – fogalmazott Palotás Árpád Bence, a Miskolci Egyetem Anyag- és Vegyészmérnöki Karának dékánja.

Mit tart a kar legfontosabb jellemzőinek?

A kar erőssége a kis hallgatói létszámból következő családias jelleg: oktatóink szinte minden hallgatót személyesen ismernek, egyénre szabott képzést kínálunk és a tehetséggondozás területén (tudományos diákköri megmérettetések) országosan is kiemelkedők az eredményeink. Meggyőződésünk, hogy mindenkiben megvan a tehetség, a feladatunk annyi, hogy megteremtjük a lehetőséget annak kibontakoztatására.

Hogyan tartják szem előtt a fenntarthatóságot, a gyakorlatorientáltságot és az innovatív megközelítéseket?

A fenntarthatóság kiemelkedő jelentőségű minden mérnökképzési területen, hiszen elsősorban a mérnököktől várja a társadalom, hogy létrehozzák, biztosítsák az élethez szükséges egészséges, biztonságos környezetet. Ennek keretében a jövőben is a mérnökök fogják fejleszteni a társadalom számára hasznos technológiákat, ezért a feladatunk az, hogy a jövő generációi számára átadjuk mindazokat az ismereteket, amelyek szükségesek e technológiák fenntartható alkalmazásához és széles körű, biztonságos használatához.

A mesterséges intelligencia használata mennyire van jelen az egyetemen vagy az önök karán; oktatják, együtt tapasztalják, tanulják a használatát a diákokkal?

Az MI új mindenki számára. A karon már évekkel ezelőtt is voltak olyan kiváló fiatal kutatók, akik gépi látással, öntanuló algoritmusok ipari alkalmazásával foglalkoztak, mindazonáltal a terület ma ennél már lényegesen több lehetőséget tartogat.

Az MI használatának (mint szinte bárminek) lehetnek árnyoldalai, de nem erre fókuszálunk, mert nem a tiltás általában a jó megoldás. Annál több lehetőséget látok az MI használatának oktatásba történő beépítésére. Ez a megoldás még gyerekcipőben jár nálunk, de vannak jó kezdeményezések: van olyan tantárgy, ahol a félévközi feladat megoldásában kötelező az MI használata, majd az eredmények kritikai értékelése. Így az oktató és a hallgatói közösen fedezhetik fel az MI erősségeit és gyengeségeit.

Az MI használatára vonatkozó egyetemi szintű szabályzatot egy kifejezetten erre a célra létrehozott bizottság készít elő. A kar doktori iskolája a közelmúltban vezetett be olyan szabályt, ami engedi az MI használatát a doktori kutatásokban, de kötelezővé teszi az azt használók számára annak pontos feltüntetését, hogy a kutató milyen formában használta fel az MI-t az elért eredményeihez. A valódi kutatás és valós eredmények elérése továbbra is a természetes intelligencia használatát igényli.

Milyen perspektívát kínálnak az ide érkező fiatalok számára, mit gondol ennek a képzési területnek a jövőjéről?

Mérnöknek lenni jó. Nemcsak azért, mert a mérnökök a társadalom jólétének és jóllétének a kovácsai és ráadásul kohómérnököket is képzünk, hanem azért is, mert nincsenek elhelyezkedési gondjaink. A legtöbb hallgatónk már évekkel tanulmányai befejezése előtt „elkel”, azaz pontosan tudja, hogy hol fog végzés után munkába állni. Kiemelkedően erős ipari kapcsolataink vannak. Egyre gyakoribb a hallgatóknak ajánlott duális képzési munkaszerződés, ösztöndíj és egyéb juttatás. Éppen emiatt a mesterképzésen maradók száma egyre kevesebb, gyakran később, levelezőn szerzik meg azt a tudást, amire még szükségük van az érvényesüléshez.

Dékánként gyakorta megkeresnek a vállalati vezetők azzal, hogy sürgősen szükségük lenne friss diplomás mérnökökre. A műszaki karok vezetői hozzám hasonlóan az ilyen esetek többségében csak arra tudják biztatni a cégvezetőket, hogy alapítsanak ösztöndíjakat vagy egyéb módon csábítsák magukhoz az állásajánlatokban bővelkedő fiatal mérnökpalántákat.

A teljes interjú ide kattintva olvasható el.