„A gyerek nem butább, mint mi, csak még kevesebbet látott a világból” – interjú Farkas Ilonával, Pécsi Eszter Tanári Díjas pedagógussal

Egy biológiatanár, aki vaddisznószívet szerez a vadászoktól vagy épp birkaszemet a vágóhídról, hogy élményszerűbbé tegye a tanítást. Aki egyszerre mentor, kutatótárs és emberi példakép is diákjai számára. Egy pedagógus a Viharsarokból, aki kitartással, kíváncsisággal és mély emberséggel formálja a jövő természettudósait. Farkas Ilonával, a Pécsi Eszter Tanári Díj egyik 2024-es díjazottjával beszélgettünk.

Mit jelent Önnek a Pécsi Eszter Tanári Díj elnyerése? Hogyan élte meg a díjátadást?

Ez a díj pályafutásom eddigi legmegtisztelőbb elismerése. Korábban is részesültem már szakmai díjakban és miniszteri elismerésekben – ezeknek is nagyon örültem, hiszen diákjaim tehetségét és közös munkánkat ismerték el velük. A Pécsi Eszter díj azonban rólam is szól: a tanárságomat, a tehetséggondozás iránti elkötelezettségemet ismeri el. A díj odaítélésekor figyelembe vették, honnan jövök, milyen körülmények között végzem a munkámat. Külön jelentőséget ad neki, hogy pályázni kellett rá – ezért is tartom nagy megtiszteltetésnek, hogy a kuratórium tagjai méltónak találtak erre az elismerésre.

Pakucs János, a Pro Progressio alapítvány elnöke, Charaf Hassan a BME rektora, Farkas Ilona, Bódis László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért felelős helyettes államtitkára a díjátadón. (Fotó: BME)

A díjátadó lélekemelő élmény volt számomra. Nem csupán egy voltam a közönség soraiból – ezúttal én állhattam a díjazottak között. Sokat gondolkoztam, hogy rövid beszédemben mit is mondhatnék magamról, bevallom nagyon izgultam. Ami igazán meghatott, hogy korábban egyik elismerésem átvételét sem élhette át velem együtt a családom, de most ott lehetett idős édesanyám, férjem, a gyerekeim, az öcsém és a diákjaim is.

Farkas Ilona (balról a második) a 2024-es díjazottak körében. (Fotó: BME)

Mit gondol, milyen szempontok alapján ítélték Önnek ezt az elismerést?

Úgy gondolom, a díjazottakat bemutató kiadványban jól összefoglalták, miért én lettem az egyik díjazott. Diákjaim sikerei is azt bizonyítják, hogy nem feltétlenül kell nagy, jól felszerelt iskolába járni ahhoz, hogy egy tehetséges fiatal megtalálja a saját útját. Ehhez elég egy mentor, aki felismeri a benne rejlő lehetőséget, és olyan utakat mutat, amelyeken kibontakozhat. Bár nálunk nincs modern laboratórium, mindig igyekeztem pótolni a hiányosságokat – például vaddisznószívet vadászoktól, birkaszemet a vágóhídról szereztem be a szemléltetéshez.

Bízom benne, hogy az is számított, hogy bár távol élek a nagyvárosoktól, folyamatosan fejlesztem a tudásomat – ha kell, továbbképzéseken veszek rész, és ma már sokat tanulok azoktól a diákjaimtól is, akik bizonyos területeken messze túlszárnyalnak engem.

Farkas Ilona bemutatása a 2024-es Pécsi Eszter Tanári Díj kiadványban.

Hogyan tudja folyamatosan fenntartani saját szakmai motivációját, megújulási képességét a pedagógusi pályán?

Nem könnyű hosszú távon fenntartani a szakmai motivációt és a megújulás képességét. Az online oktatás miatt regisztráltam a Facebookra, több olyan szakmai csoporthoz is csatlakoztam, ahol hozzám hasonló érdeklődésű pedagógusokkal oszthatjuk meg egymással tapasztalatainkat. Ezekből a beszélgetésekből sokat tanulok, értékes tanácsokat, ötleteket kapok.

Emellett igyekszem minden lehetőséget megragadni a szakmai fejlődésre – személyesen és online formában is részt veszek továbbképzéseken. Mivel biológiatanárként elég magányosnak érzem magam itt, a Viharsarokban, ezért rendszeresen jelentkezem emelt szintű érettségi bizottságokba, ahol más kollégákkal találkozhatok, és tőlük is sokat tanulhatok. Bár mindez plusz munkát jelent, érzem, hogy valódi eredménye van.

Miért tartja fontosnak a középiskolás lányok bátorítását a műszaki és természettudományos pályák irányába?

​​Úgy gondolom, hogy a nők jelenléte a tudományos világban – hiába vagyunk a 21. században – még mindig nem eléggé elfogadott. De ahogy a mindennapi életben egyre több olyan munkakört töltenek, tölthetnek be nők, amelyek kimondottan férfimunkának lettek kikiáltva, így ennek természetessé kell válnia a kutatásban, a műszaki és természettudományos pályákon is. Szerencsére már több inspiráló példa is előttünk áll – gondoljunk csak Pécsi Eszterre vagy Karikó Katalinra.

Meggyőződésem, hogy a nők sok esetben kreatívabbak, genetikailag kódolt bennünk a kitartás, ez különösen értékes ezen a területen. Emellett az intuíció is fontos szerepet játszhat – olykor egészen más szemléletet, teljesen másfajta megoldásokat hozunk egy problémára, mint férfi kollégáink, és épp ez segítheti az előrelépést.

Pécsi Eszter Tanári Díjak (Fotó: BME)

Ön szerint milyen képességek, erények szükségesek ahhoz, hogy egy diák sikeresen szerepeljen például OKTV versenyeken vagy nemzetközi megmérettetéseken?

Mindenekelőtt kell egy nagy adag kíváncsiság, elkötelezettség az adott tudományterület iránt, valamint erős tudásvágy. Ha ez a belső hajtóerő megvan, akkor természetesen szorgalomra és kitartásra is szükség van az előrehaladáshoz. Ugyanilyen fontos a szerénység és egyfajta alázat is – annak belátása, hogy mennyi mindent nem tudunk még. Emellett meggyőződésem, hogy a tehetség kibontakoztatásához az is elengedhetetlen, hogy a diák ne csak tanárként, hanem emberileg is elfogadja a tehetsége kibontakoztatásában segítő pedagógust.

Mik a legnagyobb kihívások és a legnagyobb örömök a tehetséges diákokkal végzett munkában?

Számomra az egyik legnagyobb kihívás, hogy elérjem azt a tudásszintet, amellyel még támogatni tudom a diák fejlődését – nem pedig korlátozni. Az igazi öröm akkor jön el, amikor már túllép ezen a ponton, és többet tud nálam. Természetesen minden sikere örömet jelent, de számomra a legnagyobb boldogságot mégis azok a visszajelzések jelentik, amelyeket tőle, a kollégáitól, az egyetemi tanáraitól vagy épp a szüleitől kapok. Ilyenkor tudatosul bennem: részese lehettem annak, amit elért, annak, ahol most tart. Ez boldoggá tesz.

1920. március 8-án, éppen a 22. születésnapján szerezte meg diplomáját Pécsi Eszter, és ezzel ő lett az első nő, aki Magyarországon mérnöki oklevelet szerzett. (Fotó: BME)

Vannak olyan emlékezetes sikertörténetek, diákélmények, amelyeket szívesen megosztana?

Rengeteg ilyen élményem van… Az egyik kedvenc történetem egy diáklányomhoz kötődik, akinek egyszer bengáli botsáskát ajándékoztam. A kis kedvence mindig vele volt tanulás közben, és idővel észrevette, hogy különböző hangokra másként reagál: a rockzenére ütemesen mozgott, a madárhangokra viszont mozdulatlanná vált. Ezt a megfigyelést közösen dolgoztuk fel egy kutatási projektben, amelyért Nagyszalontán kiemelt első díjat nyert.

Egy másik, szintén emlékezetes élmény inkább emberi oldalról maradt meg bennem. Egy tehetséges diákommal – aki ma már a Cambridge-i Egyetem hallgatója – egy versenyre utaztunk, és miután elfoglaltuk a szállást, a lift két emelet között megakadt. Végül ő volt az, aki kiszabadított. Ez a történetet gyakran mesélem másoknak. De sok olyan emlék él bennem, amikor a diákjaim díjat vettek át, előttem van az arcuk. Ebből töltekezem.

Mit tanácsolna a most pályakezdő tanároknak, különösen azoknak, akik a természettudományos tárgyak oktatásában szeretnének kiemelkedőt nyújtani?

Mindenekelőtt szeressék a tantárgyukat – és ezt a lelkesedést sugározzák is a gyerekek felé! Legyenek hitelesek! A gyerek nem butább, mint mi, csak még kevesebbet látott a világból, ezért mutassák meg nekik a tantárgyuk hasznosságát, hozzák közel hozzájuk a tudományt. Legyenek vidámak, kitartóak, és szorgalmasak. Fejlesszék a tudásukat, hisz a természettudományok folyamatosan változnak, újabb és újabb kutatások hoznak áttörő eredményeket. Fontos, hogy ezekkel lépést tartsanak, és új ismereteket is bátran beemeljenek a tanításba. Szeressék, amit csinálnak – és nem utolsósorban: tiszteljék a tanítványaikat!

Pécsi Eszter Tanári Díj (Fotó: BME)

Hogyan látja a jövőt: milyen szerepe lehet a tanároknak abban, hogy a műszaki és természettudományi területeken növekedjen a női hallgatók aránya?

Nagy bennem a félelem a mesterséges intelligencia használatát illetően. A gyerekek többsége jelenleg még csak arra használja, hogy elvégezze helyettük a feladatokat, megírja a szövegeket. Ez alapjaiban változtatja meg a tanulás, az oktatás folyamatát – és ez a változás már most is körülöttünk van.

Bízom benne, hogy tanártársaimmal közösen továbbra is népszerűsíteni tudjuk a műszaki és természettudományos pályákat a diákok körében, külön figyelmet fordítva a lányokra is. Fontos, hogy elvigyük őket bemutatókra, nyitott laborok napjára, Kutatók Éjszakájára, és az órákon is helyet kapjanak női kutatók példái. Én mindig mesélek Jane Goodall, Dian Fossey vagy Pécsi Eszter munkásságáról az óráimon. Bevallom őszintén, időnként el is érzékenyülök, mert ők az én példaképeim is.

A Pécsi Eszter Tanári Díjat a BME mellett működő Pro Progressio alapítvány alapította, hogy elismerje a műszaki és természettudományos pályák iránt elkötelezett középiskolai pedagógusokat. Az alapítvány 2009 óta hirdet pályázatot matematika-, fizika-, biológia-, kémia- és informatikatanárok számára, akik tehetséges diákjaikat versenyekre készítik fel, aktívan részt vesznek tananyagfejlesztésben és közösségépítésben, valamint hozzájárulnak ahhoz, hogy minél több fiatal válassza a BME-n a mérnöki, természettudományos életpályát. 2022 szeptemberében a Pro Progressio alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy – jogutódként – a középiskolai tanároknak adandó díjat Pécsi Eszterről, az első magyar mérnöknőről nevezi el. A Pécsi Eszter Tanári Díj értéke 1 millió Ft, az elismerésben 2024-ben 10 pedagógus részesült.

A BME mellett működő Pro Progressio Alapítvány a B. Braun Medical Kft., a 77 Elektronika Kft., a Morgan Stanley Magyarország Kft. és a Nokia Solutions and Networks Kft. támogatásával 2025-ben ismét meghirdeti Pécsi Eszterről, az első magyar mérnöknőről elnevezett, jelentős pénzjutalommal járó tanári díját.

A pályázati felhívás ide kattintva olvasható!