A kerekasztal beszélgetést megelőzően Kiss-Kozma Georgina ismertette az Ifjúságkutató Intézet friss a lelki egészséggel kapcsolatos kutatásának eredményeit, amelyet az Ifjúság+ című kiadványukban publikáltak. Az egyik központi témája a magányosság, ezen túl pedig a társas támasz jelentősége a lelki egészség megőrzésében. A közelmúltban készült reprezentatív mintán alapuló kutatásban 15 és 39 év közötti magyarországi fiatalok vettek részt. Az eredmények alapján ezek jellemzik a korosztályt.
Sáfrány Emese pszichiáter anyukájával való beszélgetései és tanulmányok alapján egy kiemelt problémára mutatott rá. A vidéken élőknek elenyésző száma fordul pszichológushoz problémáikkal, mert eleve furcsának gondolják a szituációt. Mindeközben egy másik szélsőség jelenik meg a nagyvárosokban, ahol már a legapróbb problémával is szakemberhez fordulnak a fiatalok. Éppen ezért sok dologra, amelyet otthon a szülők is meg tudnának oldani, anomáliaként tekintenek, ezáltal a gyermek úgy érezheti, hogy az ő serdülőkori világa furcsa, szokatlan és akár teljesen egyedi folyamat.
Hal Melinda klinikai szakpszichológus egy saját példával hangsúlyozta, hogy a lelki egészség egy nagyon hullámzó dolog. A mentális egészségben az a legnagyobb kihívás, hogy ezt kezelni tudjuk. Egyszer nagyon fent vagyunk, aztán nagyon lent. A kérdés az, hogy fel tudunk-e újra kapaszkodni. Kiemelte, hogy a fiataloknak pedig azért rosszabb a lelki egészsége, mert ezt a létrát nem tudják olyan jól megmászni, és ha megfelelő időben nem tudunk nekik segíteni a helyzet sokkal rosszabbá válhat.
A Lelki Egészség Világnapját minden évben október 10-én ünnepeljük, immár 1992 óta. (fotó: Szigetvári Vilma)
Hegyesi Zita kiemelte, hogy az érzelmek regulációja is az egyik fontos, talán a leglátványosabb is, a kamaszok lelki kihívásai közül. Több kihívás között a pályaválasztást is említette, amely kilencedik osztálytól kezdve jelenik meg. Hegyesi Zita egy bárdhoz hasonlította a pályaválasztást, mint ami ott lebeg a fejük felett. A pályaválasztás lelki nehézségeit még inkább fokozza, hogy környezetükben élők is folyton erről a témáról kérdezik őket. Tanácsa alapján úgy lehet a legjobban támogatni a fiatalokat a pályaválasztás nehéz időszakában ha lehetőségeket nyitunk számukra és platformot biztosítunk ahol beszélhetnek a problémáikról. Hal Melinda kiemelte, hogy milyen fontos téma a munka, a karrier és család tengely. Hogyan tudunk úgy nők lenni, hogy közben van karrierünk és munkahelyünk. Ez a társadalomban még mindig vagy-vagy kérdés. Felvetette, hogy sokkal több lehetőség kéne, például az esti műszakos anyák gyermekeinek szükség lenne gondozóhelyre.
Sáfrány Fanni ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ők a női vezetőképzésükre beengednek férfiakat is, hiszen a társadalomban, a munkaerőpiacban és a családban is együtt vagyunk, így külön beszélni a női és férfi lelki egészségről szinte nem is lehet. Az igaz, hogy vannak tipikusan női problémák például a szüléssel kapcsolatban, de ennek ellenére nagyon fontos a férfi lelki egészséggel is foglalkozni.
Pető Dorina szintén hasonló állásponton volt. Sőt kiemelte, hogy a férfiak körében a befejezett öngyilkosságoknak az aránya jóval magasabb, mint a nőknél. Ennek több oka is lehet, de a férfiaknál kiemelt probléma, hogy nem beszélnek a problémáikról. Gyerekkoruktól kezdve hallják azt, hogy a fiúk nem sírhatnak. Ez a fajta érzelmi elfojtás, ahhoz vezet, hogy nem tanulják meg a védelmi stratégiákat, amik segíthetnének ezen túllendülni. Az externalizáló megküzdési folyamatok, például ordítás, csapkodás, éppen ebből fakadnak, így vezetik le a feszültségüket.
A beszélgetés végén egy kérdező az internet kamaszokra való veszélyeire terelte a témát.
Ennek a korosztálynak az segíthet, hogyha elmondjuk nekik, hogy mi történik bennük miközben nézik: „Hogyan csökken a szubjektív jóllét érzeted pont azért, mert hogy a kiemelt pillanatokat nézed, a te legrosszabb, vagy legunalmasabb pillanataidban.” Segíteni kell őket, hogy hogyan alakítsanak ki magukat figyelve egy kontrollt, hogy mikor és kit néznek ajánlotta a kérdéssel kapcsolatban Hegyesi Zita.
