A HÖOK üdvözölte a változást, ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a pályázati lehetőség és a tényleges hozzáférés között jelentős különbség lehet. A szervezet szerint Magyarországon már jóval a koronavírus-járvány és az Erasmus körüli vita előtt is alacsony volt a külföldi részképzésben szereplők aránya. Közleményük szerint a 2017/2018-as tanévben a hallgatók mindössze 1,5 százaléka tanult ilyen formában külföldön.

A kreditelismerés továbbra is komoly akadály

Az egyik legfontosabb kérdés a külföldön teljesített tárgyak és kreditek beszámítása. Egy hallgató számára ugyanis jóval nehezebb vonzóvá tenni egy külföldi szemesztert, ha közben azzal is számolnia kell, hogy hazatérése után tárgyakat kell megismételnie, vagy emiatt kitolódik a diploma megszerzése. Az Eurostudent nyolcadik felmérésében a magyar hallgatók 40 százaléka jelezte, hogy a külföldi részképzés során megszerzett kreditjeit teljes egészében elismerték. További 23 százalék esetében részleges volt az elismerés. Magyarország ezzel a teljes kreditelismerés arányát tekintve a vizsgált országok sereghajtói közé került. A magyar adatfelvétel 2022-ben, még az Erasmus-hozzáférést érintő uniós korlátozások előtt készült.

A nyelvtudás már az indulás előtt szűkíti a lehetőségeket

A második akadály a nyelvtudás. Egy külföldi szemeszterhez az iskolában megszerzett nyelvtani ismeretek mellett arra is szükség van, hogy a hallgató előadást tudjon követni, szakmai szövegeket olvasson, vizsgázzon és a hétköznapi életben is boldoguljon idegen nyelven.

A magyar Eurostudent 8 adatai szerint azok között, akik nem terveztek külföldi részképzést, közel minden harmadik hallgató sorolta az elégtelen idegennyelv-tudást az ötfokú skála két legerősebb akadálykategóriájába. A HÖOK szerint olyan közoktatási nyelvoktatásra is szükség van, amely az érettségi és a nyelvvizsga mellett arra is felkészíti a fiatalokat, hogy később idegen nyelvű környezetben tanuljanak és éljenek.

A pénzügyi akadály a legerősebb

A harmadik korlát a külföldi élet költsége. Az Erasmus-ösztöndíj jelentős segítséget jelent, összege azonban a célországtól és a programtól függ, miközben Európa egyetemi városai között óriásiak a megélhetési különbségek. A HÖOK szerint egy drágább városban előfordulhat, hogy az ösztöndíj még a teljes lakhatási költséget sem fedezi, a fennmaradó összeget pedig a hallgatónak vagy családjának kell előteremtenie.

A probléma súlyát a magyar Eurostudent-felmérés is jól mutatja. A külföldi részképzést nem tervező hallgatók több mint fele jelezte, hogy az utazással és a kinti megélhetéssel járó többletköltségek komolyan visszatartják.

A visszatérés csak az első lépés

Az Erasmus újbóli megnyitásával az elmúlt évek egyik fontos intézményi akadálya megszűnt. A következő kérdés már az, hogy hány hallgató tud valóban élni a lehetőséggel. Ehhez kiszámítható kreditelismerésre, használható nyelvtudásra és olyan finanszírozásra van szükség, amely mellett a külföldi félév nem elsősorban a család anyagi helyzetétől függ. Az Erasmus valódi sikere ezért azon mérhető majd igazán, hogy hány magyar hallgató jut el ténylegesen külföldre úgy, hogy közben a tanulmányi előmenetele és az anyagi helyzete sem kerül veszélybe.