Sajnos vagy nem sajnos, de már az elején le kell szögeznünk: Magyarországon legális keretek között nem valósulhat meg a felvezetőben beharangozott, intézményen kívüli oktatási rend. A hazai törvények meglehetősen szigorúak az iskolalátogatás tekintetében. Hazánkban ugyanis 1868 óta általános tankötelezettség van, ami azt jelenti, hogy bizonyos életkorig (ez jelenleg 16 év) mindenki köteles formális keretek között tanulni. A törvény szerint a szülők dönthetnek arról, hogy egyéni tanrendben vagy az iskolába bejárva történjék gyermekük oktatása.
A közvélekedéssel ellentétben magántanulói státusz 2019 óta nem létezik, ennek helyébe lépett az – egyetemistáknak már talán ismerős – egyéni tanrend/munkarend fogalma. Fontos, hogy közoktatásban tanulók esetében egyéni munkarendet csakis maga az Oktatási Hivatal engedélyezhet, és mindenképp határozott időre, egyfajta átmeneti állapotként. A tanuló vagy a szülő maga felel azért, hogy az elsajátítandó tananyaggal megismerkedjen a diák, és minden egyes tárgyból szükséges osztályozó vizsgát tenni az év/félév végén.
A homeschooling vagy home education magyarra fordítva szó szerint otthonoktatást jelent. Mielőtt a pandémia időszakának emlékképeire gondolnál, fontos leszögeznünk, hogy otthoni oktatás alatt szigorúan az értendő, amikor a tananyag és a módszerek függetlenek egy adott intézménytől (de az ország jogszabályban meghatározhatja, hogy milyen tudást kell elsajátítania a diákoknak!), illetve nincsenek „központi” számonkérések sem. Valójában egyáltalán nem új módszerről van szó. Ha visszaemlékszel történelmi tanulmányaidra, a nemesek és később a tehetősebb polgárok szinte kivétel nélkül ilyen formában szerezték meg tudásukat a világról házi tanítók, fogadott nevelők segítségével.
Az unschooling fordítása már keményebb dió, talán az iskolátlanítás adja vissza leginkább a kifejezés jelentését. Ha úgy érzed, hogy a szóból „kihallatszik” az iskolával mint intézménnyel szemben tanúsított ellenszenv, akkor nem jársz messze az igazságtól. Az angol kifejezést az 1970-es években kezdték használni a formális oktatást elvető mozgalomra. Az unschoolingban tanuló gyerekek teljesen informálisan, a maguk érdeklődése szerint, a mindennapi tevékenységeiken (olvasás, háztartási feladatok, munkák stb.) keresztül tanulnak.
Az otthonoktatás a hagyományostól eltérő módszereket is alkalmazhat (Fotó: Pexels)
Bár Magyarországról nézve talán hihetetlennek tűnik, de az otthonoktatás a világ számos országában megengedett. Európában tíznél is több országban legális otthon tanulni – bár országonként változó, hogy mennyire szigorúak a szabályozások e téren. Az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Kanadában gyakorlatilag mindenütt van lehetőség erre az oktatási formára, de természetesen itt is államonként változóak a pontos szabályok.
Bár a legtöbb esetben nem kötelező egy adott tanterv elvégzése, rengeteg cég kínál otthoni tanításra kifejlesztett anyagokat és tankönyveket. Ez különösen azért lehet fontos, mert az otthonoktatást sok esetben maguk a szülők végzik, akik bármilyen végzettséggel (pontosabban szakmai, pedagógiai végzettség nélkül) belevághatnak ebbe a projektbe, így értelemszerűen segítségre szorulhatnak mind a tananyag kiválasztása, mind az átadása terén.
Ahol az otthoni oktatás tananyagának tartalmával kapcsolatban kisebbek a megkötések (például nincs előírva, hogy a gyermeknek a nemzeti tantervben előírt anyagot kell elsajátítania), ott van mód az unschooling megvalósítására. Ennek során a gyerekek szabadon, az érdeklődésüknek megfelelő módon foglalkozhatnak különböző tevékenységekkel, játékokkal. A módszer támogatói szerint az iskolátlanítás gyakorlatiasabb, az élethez elengedhetetlen képességeket tanítja meg, így ezek a gyermekek jobban boldogulhatnak majd felnőttként.
Ha kisebb testvéreddel együtt éltétek meg a távoktatás kihívásait, esetleg van az ismeretségi körödben olyan szülő, akinek munka mellett még a gyermekét is segítenie kellett a tanulásban a járványhelyzet idején, akkor pontosan tudod, mennyire nehéz feladat a szükséges infrastruktúra és képzettség nélkül elsajátítani, illetve megtanítani valamilyen tananyagot. Joggal merül tehát fel az a kérdés: miért is vállalkozna erre bárki saját szabad akaratából?
Kimberley McFall 2020-ban végzett kutatása szerint az öt legfontosabb indok között a következők szerepeltek:
Nehéz megítélni az otthoni oktatás sikerességét, ugyanis statisztikai adatokat szinte kizárólag olyan szervezetek weboldalán találtunk, melyek valamilyen módon kötődnek a mozgalomhoz. A továbbiakban a ThinkImpacten megjelent statisztikákból szemezgettünk, amelyek a National Home Education Research Institute (Nemzeti Otthon Oktatási Kutatóintézet – USA), illetve az EdChoice kutatásait veszik alapul.
Ezen adatok tanúbizonysága szerint a homeschoolingban részt vevő diákok nagyobb eséllyel szereznek egyetemi vagy főiskolai végzettséget, és jobb eredményeket érnek el a teszteken a szülők végzettségétől függetlenül. A gyerekeknek több idejük marad szabadidős tevékenységekre, átlagosan 5 ilyenben van részük házon kívül.
Ugyanakkor még ezen kutatások is rámutattak arra, hogy több szülőben is bizonytalanságot ébreszt az otthonoktatás, például szocializációs kérdések szempontjából. Azok esetében, akik elgondolkoztak az otthoni tanításon, ám mégsem vágtak bele, 46 százalék aggódott amiatt, hogy ilyen módon megszakadnának a gyermek kortárs kapcsolatai. Sokakban fogalmazódott meg az is, hogy nem tudnák szakszerűen, megfelelő figyelemmel ellátni az oktatói feladatokat. 42 százalék érezte úgy, hogy a szorosan családban történő oktatás során gyermeke nem kapná meg a kellő felkészítést arra, hogy később sikerrel illeszkedjen be a társadalomba.
És valóban: bár az otthoni oktatásnak nem titkolt célja, hogy az életre neveljen, lehetséges-e ez, ha életünk természetes velejáróival, az intézményekkel, a különböző társadalmi csoportokkal, az ezekben előforduló konfliktusokkal és nehézségekkel nem szembesülünk közben?
