A második nap egyik kerekasztal beszélgetésén Bokor Tamás (a Budapesti Corvinus Egyetem docense), Falyuna Nóra (a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa), és Guld Ádám (a Pécsi Tudományegyetem docense) a tartalomgyártás és –fogyasztás kortárs mutatóit járták körül.
Bokor Tamás felhívta rá a figyelmet, hogy az elmagányosodás és a szorongás egybecseng azzal, hogy Magyarországon a social médiát közösséginek nevezzük, pedig ez az angolban a social jelenthet társast, vagy társaságot, de nem közösségit. Guld Ádám megjegyezte, hogy a közösségi média nem volt mindig a figyelemgazdaság kidolgozott rendszere. Használatuk ma egyet jelent a szabadidő erőteljes átértelmezésével is, a szabadidő munkaidővé válik, hiszen azokat a termékeket nézzük, amiket el akarnak adni. Ez pedig a teljes generációt érinti, az időseknél is ki tud alakulni a függőség, mert sok szabadidővel rendelkeznek.
Az angol nyelvben teljesen mást jelent a social media kifejezés (Fotó: 123RF)
Falyuna Nóra hangsúlyozta, hogy nem szabad megfeledkezni arról, hogy két évig be voltunk zárva a COVID-19 miatt, így evidens, hogy megnőtt a képernyőidő, mert a munka is odaköt minket, és ez nem csak a fiatal generáció sajátja. Mindez pedig hatással van a magányérzetre, és a digitális egészségre.
Guid Ádám elmondta, hogy most nagyon erőteljes trend a hétköznapi tartalmak bemutatása a BeReal-on, az eddig túlfilterezett tartalmakba belefáradtak a felhasználók, és kialakult egy olyan ellentrend, ami filterek nélküli. Bokor Tamás a remedializálás kapcsán megjegyezte, hogy a BeReal tartalmai később megjelennek az Instagramon szerkesztve.
A Z-generációnál pedig fontos tény, hogy nyitottak az oktatásban a mesterséges intelligenciára, de amikor az a kérdés, hogy algoritmus, vagy valós személy tartsa-e a nyelvórát, akkor hiába jelenik meg a fáradhatatlan algoritmus, a személyes kontaktus fontosabb.
Bokor Tamás kihangsúlyozta, azt a 2000-es évek eleje óta létező paradigmát, hogy a tartalmat 90 százalék nézi, 9 százalék néha előállítja, de a maradék 1 százalék az, aki a tartalmat adja. Ma is viszonylag kevesen gyártanak viszonylag sok tartalmat, holott már nem azon múlik a tartalom előállítása, hogy milyen a digitális kompetencia, sokkal inkább komfortérzés kérdése, ami életkort tekintve már 8-10 éves korban felmerül.
Hozzátette, hogy a személyes tartalom megosztásában a Z-generáció visszaszorul, ők ma már olyan üzenetküldő lehetőségeket használnak inkább, amit a nagy nyilvánosság nem lát.
Bokor Tamás egy személyes történetről számolt be a kérdés kapcsán. 13 és 10 éves gyerekét kérdezte meg arról, hogy mit gondolnak, 2030-ban hogy fog kinézni tartalomfogyasztás tekintetében egy napjuk. A 13 éves szerint a Redditről néha egy-egy hírt el fog olvasni, de csak angolul, a TikTok-ot nem fogja használni. A 10 évesnek az a véleménye, hogy a televízió készülékek gyártását csak a Netflix és a game fogja életben tartani, a social media pedig csak ismerősök check-upolása miatt lesz jelen.
Guld Ádám elmondta, hogy ez az időtáv a média világában megjósolhatatlan. Jelenleg a médiatudatosság nagyon alacsony szinten van, bár létezik egy elképesztően tudatos csoport, akik jól felkészítik a gyerekeiket, akiknél korlátozva van az idő és a tartalom. Viszont akinél kiskorban nincs meg ez a korlátozás, annak lehetséges következménye, hogy akár már 3-4 éves korában nem képes koncentrálni, mert az egy csatornán érkező információ önmagában unalmassá válik számára.
Falyuna Nóra azt gondolja, hogy egy ma születő gyermeknek perszonalizáltabb tartalma lesz, mert ennek a generációnak születésétől fogva van digitális lábnyoma. Így személyre szabottabb lesz a tartalom, az viszont, hogy ez tudatos döntés lesz-e vagy algoritmusok, nem tudjuk.
