Nem az érettségi előtt döntöttem el, hogy merre szeretnék tovább tanulni, már a középiskola első évében megfogalmazódott bennem az irány. Nem tudnám pontosan megmondani, mi alapján, egyszerűen belülről éreztem, hogy nagyon fontos a segítő szakmában való elhelyezkedés, és én a pszichológiában találtam meg az utamat. Úgy gondolom, hogy a fizikai egészségünk mellett a a lelki egészségünkkel is foglalkoznunk kell. A mai napig sokan még nem érzik, mekkora a jelentősége a mentális és lelki egyensúly megteremtésének, megőrzésének és javításának. Ezért választottam főként a pszichológia alapképzést, hogy ebben az irányban tudjak segíteni az embereknek.
Azért, mert az ismerőseim köréből nagyon sok jó példát hallottam a képzésről. Az elmúlt három év alatt temérdek gyakorlati helyzetben vehettünk részt. Egy pszichológiai terápia elengedhetetlen első lépése a megfelelő interjú készítése. Megtanultuk az interjúzás különböző szabályait és felvételi módjait, amit gyakorolni is volt lehetőségünk két, számunkra teljesen ismeretlen felnőttel. Az órák keretein belül készítenünk kellett különböző gyermekvizsgálatokat, amivel a gyermekpszichológiához kerültünk közelebb. Az utolsó évben pedig egy öt alkalomból álló, különböző pszichológiai teszteket és felvételeket tartalmazó gyakorlati kurzusunk szintén a szakmában való elhelyezkedésre készít fel minket. Nemrég látogattunk meg egy javítóintézetet, betekintést nyertünk az ottani szabályokba és a gyerekek életébe. Az elmúlt három évben minden elméleti kurzus során megtanult ismeretet a gyakorlatban is tudtam alkalmazni, ezért nagyon örülök, hogy a Pázmány mellett döntöttem.
A közeljövőben szeretnék elkezdeni dolgozni. Alap pszichológia diplomával egyelőre HR-gyakornokként tudom leginkább elképzelni magam. Szeptembertől pedig szeretném mesterképzésen folytatni a tanulmányaimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A klinikai pszichológiai irány érdekel, azon belül is a kriminálpszichológia, például a börtön- és az igazságügyi pszichológia.
A Pázmányon a kötelező szakmai gyakorlat a pszichológiai mesterképzések részét képezi. A képzés harmadik és negyedik félévében van kötelezően teljesítendő összefüggő szakmai gyakorlat. Ott már a hallgatók kifejezetten olyan gyakornoki pozícióban tudnak elhelyezkedni, ami a jövőbeli munkahelyük is lehet. Klinikai pszichológia szakirány esetén például lehetőségem lesz pszichiátrián, börtönben vagy javítóintézetben tölteni a szakmai gyakorlatomat. Ha valakit a gyermekpszichológia érdekel, akkor pedig ehhez kapcsolódó területen tölti a gyakorlatát, de ez mind már a mesterképzés része.
Ez azért nehéz kérdés, mert nagyon sok mindent nehézségként éltem meg az elmúlt három évben. Ki kell emelnem az időbeosztást. Fontos, hogy az ember jól be tudja osztani az idejét, hogy a saját képességeinek megfelelően mindent el tudjon végezni. Az utolsó félévben is rengeteg óránk és gyakorlati feladatunk maradt, és még szakdolgozatot is írni kell. A jó időbeosztás sok tervezést igényel, ami megterhelő, és ezt okozta a legtöbb nehézséget. Mint más egyetemen és szakon, nekünk is vannak nehezebb kurzusaink, ami nem feltétlenül a legnépszerűbb. Például aki úgy érkezi, hogy a gyermekpszichológia vonalán helyezkedne el, az minden bizonnyal a munkapszichológiával kapcsolatos tárgyakat nem találja annyira érdekesnek. Ugyanakkor nagyon hasznos, hogy ennyiféle szakirányba betekinthetünk és a pszichológia egy-egy szeletének ismereteit megtanulhatjuk. Ez jókora segítség, hogy mindenki megtalálja a számára kedves szakirányt.
Mivel még szakmai programban nem vettem részt, így tapasztalatból erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Előzetes elvárásaim szerint egy jó munkaadó mindenképpen egy olyan ember, aki figyelembe veszi az alkalmazottainak az igényeit, érdeklődést mutat és próbál odafigyelni rájuk. Segít eligazodni a munkahelyen, támaszt nyújt egy-egy feladat elvégzése során. Emellett legyen elérhető, ne pedig egy távoli ember misztikuma legyen a főnök. Ha közvetlen, segítőkész jobban fel lehet nézni rá. Ha bármilyen probléma van cégen belül, a munkatársak között, egyértelmű legyen, hogy lehet a feletteshez fordulni, aki hajlandó és képes megoldást találni, emellett nyitott a problémákra vagy akár új ötletekre.
Egyelőre a szüleim segítségével oldom meg az egyetemi megélhetésemet, az ő segítségük teszik lehetővé a tanulmányaimat. Természetesen az alapképzés után szeretnék elkezdeni dolgozni, ami azért nehéz, mert a három év után még nem pszichológusi végzettséget kapunk, mivel a BA-diploma viselkedéselemzői diplomát jelent. A pszichológusi végzettséghez mindenképpen kell mesterképzés, így pszichológusgyakornokként még nem is tölthetünk be pozíciókat, ezért nyitnék első körben a cégek HR-osztálya felé.
Erre elég nehéz választ adni, hiszen ahogy már említettem, a jelenlegi végzettségem még nem elegendő a szakmában való elhelyezkedéshez. Attól is függ, hogy Budapesten vagy vidéken sikerül-e elhelyezkedni, ezt nagyon sok tényező befolyásolja. Összességében annyira sokra nem számítok, de a mesterképzésem után a végzettségemnek megfelelő versenyképes fizetés a cél.
