„Szerb Antal intellektuális író” – Életmű-konferencia a PIM-ben

Az Irodalmi Magazin negyedévente jelentet meg összeállításokat egy-egy író, költő vagy téma köré szerveződve. Az idei év negyedik kiadványa Szerb Antal életét és munkásságát tekinti át, ehhez kapcsolódva pedig 2025. szeptember 4-én rendezték meg a lapszámelőkészítő konferenciát az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum Dísztermében.

Az egész napos program során azok a szakértők adtak elő egy-egy témában, akiknek az írásai majd a magazin vázát adják. A konferenciát megnyitó kerekasztal-beszélgetés résztvevőivel interjúk készülnek, a nagyobb léptékű tanulmányok közé pedig könnyedebb hangvételű inspirációs esszéket terveznek a szerkesztők.

Szerb Antal helye az irodalomtörténetben

A panelbeszélgetés során a meghívott vendégek először a témához, a szerzőhöz való személyes kapcsolódásukat tekintették át. A résztvevők Gintli Tibor irodalomtörténész, Havasréti József író, irodalomtörténész, Pálfy Eszter irodalomtörténész és Mekis D. János irodalomtörténész voltak. A beszélgetést Pataky Adrienn, az Irodalmi Magazin főszerkesztője moderálta.

Szóba került többek között az irodalomtörténeti kutatások módszertana és lehetőségei, Szerb Antal szerepe és pozíciója ezekben a vizsgálatokban, és több szempont mentén is körüljárták két ismert művét: az Utas és holdvilág és A Pendragon legenda című regényeket.

Pálfy Eszter rendezte sajtó alá a Magvető Kiadó gondozásában megjelent két monumentális Szerb-kötetet, a Magyar irodalomtörténet és A világirodalom története című munkákat. A beszélgetés során e műveknek külön figyelmet szenteltek, szó volt a politikai cenzúra hatásairól a szövegre, továbbá a hibák öröklődéséről az újabb kiadásokban – kiderült például, hogy nem mindegy, hogy egy levelezés postai vagy poétai.

A kerekasztal résztvevői (balról jobbra): Gintli Tibor, Havasréti József, Pálfy Eszter, Mekis D. János és Pataky Adrienn (Fotó: Irodalmi Magazin – Czimbal Gyula)

Havasréti József, Szerb monográfusa a két kötettel kapcsolatban kifejtette, hogy miért nehéz Szerb Antalról mint irodalomtörténészről gondolkodni a jelenben. A korszerű irodalomtudományok professzionális szemléletét nem állítaná éles ellentétbe Szerb 20. század közepi „korlátoltságával”, ehelyett felhívta a figyelmet a szerző műveinek időcsapdában rekedtségére. Hiszen amiatt, hogy meghalt, az életmű tragikus módon megszakadt, ezt követően pedig a recepciójának egy diktatúrába kellett volna beilleszkednie, majd jött a marxista irodalomtudomány hegemóniája. Ezek nem tették lehetővé, hogy történetileg az ő irodalomtörténeti munkáihoz visszanyúljanak – fogalmazott Havasréti.

Szóba került a szépirodalmi munkásságának megítélése is: írásai populárisnak tekinthetők, egyes kritikusok szerint túlírtak, gyakran giccsbe hajlók és modorosak. Gintli Tibor ugyanakkor kiemelte, hogy A Pendragon legenda hátterében szerteágazó műveltség, a végtelenség iránt nosztalgia áll, és ennek befogadását Szerb humorral és szórakoztatással könnyíti meg – emiatt vetődik fel az a probléma, hogy műve szépirodalom, vagy pedig lektűr. De valójában az író Esterházy Péterhez hasonlóan csupán a kategóriák közötti határokat igyekszik elmosni.

Az Utas és holdvilág giccsbe hajlását Szerb Antal nosztalgiával és iróniával tompítja. Ennek az írói hangnak magyar irodalomban a legközelebbi rokona Krúdy Gyula – véli Gintli Tibor –, aki állandóan romantikus korokra tekint vissza nosztalgiával, miközben ki is lép ebből a szerepből. „Szerb Antal intellektuális író. Krúdy azért ezzel nem vádolható” – fogalmazott az irodalomtörténész.

I. szekció: Tudós és művész

Az első szekció vezetője László Laura volt, az Irodalmi Magazin képszerkesztője. Az első előadást Locker Dávid tartotta, Szerb Antal életművével foglalkozó doktoranduszként. „Az esztétizáló modernség stílusjegyei Szerb Antal korai novelláiban” címmel beszélt az író életművének kevésbé ismert elemeiről. Kiemelte a virágmotívumok kapcsolatát a halállal: a korban gyakori párhuzam alapját a növény tünékenysége adja, amely az új kezdete mellett a vég közelségét is jelenti.

Szentpály Miklós irodalomtörténész „Szerb Antal regényelméleti gondolatairól” beszélt: arról, hogy az író életművének szerves részét képezik a regényműfaj hátterét, kihívásait feltáró esszék. Ezekben olyan dinamika jelenik meg, mint a regényekben, Szerb szinte egyéni jellemekkel ruházza fel fogalmait, gondolatait is.

Bence Erika irodalomtörténész „Szerb Antal Magyar irodalomtörténetének megítélése a 21. században” címmel tartotta meg előadását, amely több ponton kapcsolódott a kerekasztalhoz. Bemutatta Szerb művének befogadástörténetét újvidéki perspektívából.

Borbás Andrea irodalomtörténész Szerb Antal levelezéseiben vizsgálta a szerző identitásait. Ezek adott helyzethez köthető önéletírásként is olvashatók, ugyanis az énformálás a címzettek függvényében változhat. Továbbá a levelek egodokumentumként az írói életútról és a korszakról való ismereteinket is bővíthetik. A leveleket így irodalmi szövegként érdemes vizsgálni, hiszen akár egy-egy regényben vagy novellában is megállnák a helyüket belső monológként.

Az I. szekció előadói (balról jobbra): Locker Dávid, Szentpály Miklós, Bence Erika, Borbás Andrea és László Laura szekcióvezető (Fotó: Irodalmi Magazin – Czimbal Gyula)

II. szekció: Hatások és műfajok

Maczák Ibolya irodalomtörténész vezette a második szekciót. Elsőként Takács László beszélt, aki Szerb életművére az antikvitás és az itáliai hatás felől tekintett. A vizsgálat alapját az Utas és holdvilág adta, amelyben a főhős, Mihály számos várost bejárva szembesült a félsziget egész, több évezredes örökségével. Az előadás a rövidsége miatt egyetlen jelenetre fókuszált, amely Mihály egyik sétája volt, de már csak ebből is széles rálátás nyílt Szerb Antal műveltségére. Szó volt többek között a Monte Testaccióról, temetőkről, vízparti útvonalakról és azok szimbolikus, metaforikus szerepéről a regényben.

Száz Pál irodalomtörténész „Szerb Antal művei a korabeli közép-európai irodalom kontextusában” címmel tartott előadást. Rámutatott a magyar író és az osztrák Leo Perutz műveinek párhuzamára a kultúrtörténeti témaválasztásban, a multispektrális ábrázolásban és a narratív rétegzettségben. Az egyik legnagyobb hatású cseh író, Karel Čapek is szóba került a relativizáló ábrázolásmóddal és az allegóriákkal kapcsolatban.

Deczki Sarolta irodalomtörténész „A krimi alkímiája” témában tartott előadásának alapját A Pendragon legenda adta, amely hatásosan ötvözi a krimit, a kísértethistóriát és az esszéregényt. Ennek kapcsolata a klasszikus krimi hagyományaival, valamint egyidejűleg a parodisztikus megjelenítése is érdekes vizsgálati szempontokat szolgáltatott Szerb népszerű regényéhez.

László Laura ebben a szekcióban előadóként, esztétaként szerepelt. Szerb Antal Budapesti kalauz Marslakók számára című pszeudo-útirajzát tárta a hallgatóság elé, elsődleges szempontnak a nagyvárosi kószáló motívumát kidomborítva. Ez a karakter Walter Benjamin művészetelméleti írásaiban jelenik meg: ott a flâneur valódi úti cél nélkül kóborol Párizsban, azonban Szerb művében is lehet egy rejtett főhős a térolvasás és -értelmezés jellegzetességei alapján.

A II. szekció előadói (balról jobbra): László Laura, Száz Pál, Takács László, Deczki Sarolta és Maczák Ibolya szekcióvezető (Fotó: Irodalmi Magazin – Czimbal Gyula)

III. szekció: Utóélet és közvetítés

A harmadik szekció elnöke Molnár Krisztina, az Irodalmi Magazin főszerkesztő-helyettese volt. Az ide tartozó előadások érdekes és változatos megközelítések mentén vizsgálták Szerb Antal adaptációit az angol irodalomban, az irodalomterápiában és a filmekben.

Mudriczki Judit irodalomtörténész „Az anglomán szívű magyar író hangja angol fordításban a 21. században” című előadásában arra mutatott rá, hogy miként vált népszerűvé az író az angol nyelvű olvasók körében. Többek között kitért a különböző fordításokra, azok motivációira, átdolgozásaikra. Kifejtette, hogy A Pendragon legenda vagy az Utas és holdvilág elbeszélésmódjuk és témájuk miatt teljesen belesimulnak az angol prózai hagyományba – olyannyira, mintha eleve angol szerző írta volna azokat.

Gyeskó Ágnes tanár, drámapedagógus, szociálterapeuta és fejlesztő biblioterapeuta előadása során leginkább az irodalomterápiás módszerekre fókuszált, Szerb Antal műveinek beemelésére ezen eljárásokba. Az Utas és holdvilág esetében például a négy nagy életválság (a halálvágy és halálfélelem, a szabadságélmény, az elszigeteltség érzése és az élet értelmének a keresése) fogalmazódhat meg az olvasóban, emiatt pedig bárkinek ajánlható terápiás céllal a feldolgozása.

A szekciót és a konferenciát Maczák Ibolya előadása zárta, aki drámairodalommal is foglalkozó kutatóként Szerb filmes és (báb)színpadi adaptációival foglalkozott. Ez a téma kifejezetten fontos, mivel Szerb színházi rendezőként kezdte a pályafutását, és ez nagyban befolyásolta például a szélhámosregény műfaja felé való elmozdulását. Szó volt arról is, hogy további műveiben (például A Pendragon legendában) a karakterformálás mennyiben tükrözi ezirányú képzettségét, vagy hogy a regények későbbi filmre és színpadra vitele során milyen inspirációk hatottak a rendezőkre. Az is kiderült, hogy Latinovits Zoltán miért nem volt alkalmas Bátky János kidolgozott karakterének megformálására.

A III. szekció előadói (balról jobbra): Mudriczki Judit, Gyeskó Ágnes, Maczák Ibolya és Molnár Krisztina szekcióvezető (Fotó: Irodalmi Magazin – Czimbal Gyula)

Az előadások kiegészített és tanulmány-formába öntött anyaga az Irodalmi Magazin 2025/4. számában jelenik majd meg decemberben. A korábbi események anyagából készült magazinok megrendelhetők az Irodalmi Magazin honlapjáról, a legfrissebb lapszám, amely Weöres Sándor életművével foglalkozik, pedig elérhető ezen kívül a lapterjesztőknél is.

A szeptember 4-i rendezvény, illetve minden korábbi IM-konferencia teljes terjedelmében visszanézhető az Irodalmi Magazin YouTube-csatornáján.

——

A kiemelt kép forrása: Irodalmi Magazin – Lőrinczy Laura.