A mai iskolások, de már az egyetemisták is egy olyan kor szülöttei, ahol a digitális eszközök épp annyira a hétköznapi élet részei, mint az idősebb generációknak a fogkefe vagy a turmixgép. Egy gyerek ma már hamarabb vesz okoseszközöket a kezébe, mint hogy kimondaná az első szavait, vagy leírná az első kerekített “a” betűt a vonalas füzetébe. Az olvasó elme sosem küzdött még ekkora kihívással.
A kézírás sokszor inkább tűnik felesleges macerának a billentyűzethez képest. A papír alapú könyvek gyűjtögetése helyett célszerűbbnek tűnik egy tableten, e-book olvasón vagy felhőben tárolni a kedvenc regényeinket. Tényleg egyszerűbb digitálisan az életünk? Hatékonyabb így a tanulás? Vajon az agyunknak, a mi központi szuperszámítógépünknek megfelelő stimuláció a bit és a bájt?
A technológiai fejlődés fénysebességgel száguld. Szinte napról napra jelennek meg olyan elképesztő, új technikai vívmányok, amelyek folyamatosan tágítják a tudomány határait. A ma élő ember azonban biológiai értelemeben 30 000 év óta – mióta megjelent a Homo sapiens sapiens – gyakorlatilag változatlan.
A cikket elolvashatja szakmatszerzek.hu portálon.
Őseink facebookján, az Altamira-barlang falán még bölényeket bökdöstek a paleolit véleményvezérek (aka sámánok). Vadászatra, túlélésre, a körülöttük lévő látható és láthatatlan világ megismerésére tanították utódaikat. Röpke 30 000 évvel később pedig tabletre telepített appok és digitális könyvek segítségével szinte bármilyen számunkra érdekes információhoz hozzájuthatunk.
Két ujjal zoomolhatunk, digitális tananyagokat pörgethetünk le pillanatok alatt, szemünkkel pásztázva egy vibráló felületet.
Hiába azonban ez a technikai fejlődés, az agyunk pont olyan módszerrel olvassa be a betűket, mint ahogy az ősemberek a barlangrajzokat.
Az olvasásra gyakran úgy gondolunk, mint egy olyan agyi tevékenységre, amely az absztrakt (elvont) dolgokkal foglalkozik -vagyis gondolatokkal és ötletekkel, metaforákkal és motívumokkal. Valójában az agy a betűket lényegében fizikai tárgyaknak tekinti. Meglepő tény, hogy az emberi agyban nincs külön az írásra, olvasásra specializálódott terület. A testünk 30 000 éve változatlan, az írást pedig csak nagyjából 6000 éve találtuk fel.
Ehhez a néhány ezer éves hobbihoz, az olvasáshoz még nem tudott a szervezetünk igazodni, így az olvasáshoz az agyunk más – a beszédhez, mozgáshoz vagy a látáshoz használt – részeit mozgósítja. Néhány ilyen újrahasznosított agyi régió a tárgyfelismerésre specializálódott, segítségükkel tudjuk megkülönböztetni az almát a körtétől úgy, hogy mindkettőről megállapítjuk, hogy gyümölcs.
Ehhez hasonlóan az olvasás során megtanuljuk felismerni az egyes betűket a vonalak és görbék sajátos elrendezése alapján. Egyes kutatók szerint ennek az eredeti asszociációs folyamatnak még ma is felismerhetőek a nyomai az abc betűiben. Például a “c” betű a félhold, az “s” betű a kígyó alakját idézi. Olvasás közben aktiválódnak az agyunkban a motoros funkciókért (azaz a mozgásért) felelős területek. Vagyis az agyunk olvasás közben újra végigmegy az írás mozdulatain.
Az egyes betűk fizikai tárgyként való érzékelésén túl az emberi agy egy szöveget a maga egészében egyfajta fizikai tájként is érzékelhet. Amikor egy ismeretlen helyen próbálunk eligazodni, fix viszonyítási pontok segítségével tesszük. Például túrázás közben a fák oldalára festett jelzések alapján állapítjuk meg, hogy melyik túraösvényen haladunk éppen. A papír alapú könyvek olvasása során hasonló folyamat játszódik le. A margó,, az oldalak négy sarka, az adott oldalon a papír gyűrődése, vagy éppen az, hogy melyik kezeddel hány oldalt fogsz össze, mind egy mentális térképet alkotnak. Ezek összességében segítenek megjegyezni, hogy hol és milyen információt olvastunk.
A digitális képernyőn olvasott szöveget, bár lehetnek rajta oldalszámok, vagy más jelölések arra vonatkozóan, hogy hol tartunk az adott könyvben, egy folyamatos, fogódzók és navigációs fix pontok nélküli folyamként érzékeljük. Mint egy oázis nélkül bolyongó teve a sivatagban. Ilyen fogódzók nélkül az agy sokkal nagyobb leterheltségnek és frusztrációnak van kitéve. Digitális képernyő használatával hamarabb elfáradunk és kevésbé vagyunk képesek egy hosszabb szöveg olvasására, vagy az olvasottak mélyebb megértésére. Digitális felületen nagyrészt vizuálisan szkenneljük a látottakat. Próbáljuk megtalálni a szövegben azokat a kulcsszavakat, amiből levonunk egy villámgyors következtetést, majd száguldunk is tovább a következő oldalra, a következő videóra, a következő kommentre.
Az olvasáshoz tipikusan kapcsolódó érzékszervi élmények – különösen a tapintás – többet számítanak, mint azt elsőre gondolnánk. Bármilyen digitális eszközön megjelenő szöveg sokkal megfoghatatlanabb, mint a papíron megjelenő. Míg egy papíralapú könyv nyomtatott betűkből, rendezett sorokból, oldalakból és fejezetekből áll, addig a képernyőn megjelenő szöveg nem része az azt megjelenítő eszköznek.
Mindössze egy múló kép egy vibráló fényes felületen. Papírkönyv olvasásakor érezzük a papírt és a tintát, és ujjainkkal elsimíthatunk vagy összehajthatunk egy oldalt. A könyv lapjai jellegzetes hangot adnak ki, ha forgatjuk őket. Egy könyvnek illata van, ami még egyedibbé teszi az olvasási élményt.
A kedvenc mondatunk aláhúzásával, vagy egy saját gondolat odafirkantásával egyedivé tehetjük a papírra írt szöveget. A digitális könyvek – legyenek bármilyen divatosak – eddig nem tudták megismételni ezt a minden érzékszervünkkel átélhető élményt. A digitális könyvekhez kevésbé kötődünk, nem kapcsolódunk hozzájuk úgy érzemileg, mint az agyon olvasott, szamárfüles regényhez a polcon.
A papírkönyvek mérete, alakja és súlya is azonnal érzékelhető. A Harry Potter sorozat keményfedeles kiadását vaskos kötetnek, A kis herceget pedig vékony kötetnek nevezhetjük. Ezzel szemben, bár a digitális szövegnek is van hossza (amit néha görgető- vagy előrehaladási sávval ábrázolunk), de nincs kézzelfogható alakja vagy vastagsága. Egy e-olvasó mindig ugyanannyit nyom, függetlenül attól, hogy az Egri csillagokat vagy Örkény egyperces novelláit olvassuk.
A monitor – legyen az egy számítógép, tablet vagy okostelefon kijelzője – folyamatosan vibrál. Attól függően, hogy milyen hosszan és módon nézzük a képernyőt, hatással van a szervezetünkre. Azok, akik gyakran néznek számítógépet (különösen azok, akik naponta több mint három órát töltenek előtte), olyan tüneteket tapasztalhatnak, mint például száraz vagy könnyező szemek, fejfájás, homályos látás vagy a színérzékelés megváltozása. Előfordulhat, hogy káprázhat a szemünk, ha gyakran ülünk a túl sötét vagy túl világos számítógépes képernyők előtt.
A helytelenül (a szemünk természetes irányához képest túl magasan vagy alacsonyan) elhelyezett monitoron való olvasgatás pedig szemfáradtsághoz vezethet.
Elalvás előtt egy órával már ajánlott bármilyen vibráló monitor elkerülése, mivel így az agyunk elcsendesül, így az alvás is pihentetőbb lesz. Ehelyett jobban teszed, ha a kedvenc könyved veszed inkább kézbe.
okoseszközt néző kislány, fotó: unsplash.com
Tudományosan is alátámasztott tény, hogy a papír alapon elolvasottak esetében jobban értelmezzük a szöveget, mint a digitális felületen elolvasottak esetében. Egyes szakemberek szerint a digitális felületen olvasott információkat hajlamosabbak vagyunk felületesebben kezelni, mint papír alapú olvasmányainkat.
A monitoron való olvasás nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is kimerítőbb, ezért jóval több energiát von el tőlünk, mintha ugyanazt a mennyiségű szöveget hagyományos papír formában olvastuk volna el. A kevesebb energiabefektetés miatt az olvasottakra hosszabban és jobban emlékezünk a papír alapú könyvek esetén, így a memóriánkat (ami véges erőforrásunk) is hatékonyabban tudjuk kihasználni.
A képernyőn olvasva sokszor rövidítgetünk – több időt töltünk böngészéssel, szkenneléssel és kulcsszavak keresésével, mint a papír alapú olvasás során, és ugyanazt a szöveget nagyobb valószínűséggel csak egyszer olvassuk el. A papír alapú olvasásnál jóval gyakoribb, hogy visszatérünk egy-egy nehezebb szövegrészhez, és újraolvassuk.
Ha már eljutottál eddig e cikk olvasása során, akkor bizonyára te is érzed magadon az eddig leírt tüneteket és hatásokat. Annak ellenére, hogy véleményünk szerint egyértelműen a papír alapú olvasmányoknak áll a zászló, érdemes azt is végiggondolni, hogy a digitális fejlesztések miben adhatnak extrát a tanulásban vagy a mindennapi életben.
Lehet, hogy a görgetés nem a legideálisabb módja egy olyan hosszú és sűrű szövegben való navigálásnak, mint a Háború és Béke, de vannak olyan online anyagok, ahol a digitalizáció lehetővétette a szövegek vizuális, interaktív kiterjesztését is.
Egyes webes képregények és infografikák a görgetés segíti a történetmesélést. De elérhetőek már mobileszközökre szánt tapintható esszék is, amelyek az olvasási élményt új szintre emelik. A népszerű Scale of the Universe interaktív eszközt sem lehetett volna elkészíteni papíron. Egyes írók pedig számítógépes programozókkal szövetkezve interaktív szépirodalmi és tényirodalmi műveket készítenek, amelyekben az olvasó döntései határozzák meg a történetet, hogy mit hall és lát legközelebb.
A lényeg mindössze annyi, hogy megtaláljuk a helyes arányokat. Élvezzük a nyomtatott könyvek minden előnyét és hagyjunk helyet időnként a digitális varázslatoknak is.
