„Nincs az a pont, amikor teljesen el lehet engedni az MI kezét” – interjú Csorbai Hajnalkával, az Opten stratégiai vezetőjével

A jövő munkaerőpiacán nem feltétlenül a legerősebbek vagy a legokosabbak maradnak talpon, hanem azok, akik gyorsan és jól alkalmazkodnak – emelte ki dr. Csorbai Hajnalka, az Opten stratégiai vezetője. Mint mondja, egy új kollégában ők azt figyelik, hogy tud-e csapatban gondolkodni, van-e benne szakmai alázat, nyitottság, tanulási hajlandóság.

A cikk eredetileg a Pályaképek UNI in&out 2026 Innováció kiadványában jelent meg.

Az Opten tavaly ünnepelte a 30. születésnapját. Hogyan mutatnád be röviden a céget azoknak, akik nem ismerik?

A vállalkozásunk klasszikus garázscégből indult, és mára középvállalattá nőtte ki magát. Tavaly 3,8 milliárd forintos árbevételt értünk el, közel száz embert foglalkoztatunk, a munkatársaink mintegy 80 százaléka diplomás. Magyarországon piacvezetők vagyunk a céginformációs szolgáltatások piacán, és gyakorlatilag az összes kereskedelmi bankkal, sok nagyvállalattal, középvállalattal, könyvelőkkel, ügyvédekkel és könyvvizsgálókkal is kapcsolatban állunk. Az elmúlt négy évben a céginformációs üzletág mellé egy fontos terület is felépült: az ESG-szoftver. Ez azért különösen izgalmas, mert a beszállítói láncok átvilágításában komoly segítséget jelent, hogy mögötte ott van a céginformációs adatbázisunk is.

Mikor csatlakoztál a vállalathoz, és hogyan alakult a pályád az Optenen belül?

Már húsz éve dolgozom a cégnél. Az idekerülésem története szokatlan: atomfizikusként végeztem, abból is doktoráltam, majd egy ideig az Opten egyik szoftverfejlesztő alvállalkozójánál dolgoztam. Ahogy egy re többet jártam ki a céghez, egyre több ötletem volt arra, hogyan lehet ne a jó szoftvereket még láthatóbbá, még jobban használhatóvá tenni. Szerencsére a tulajdonosok nyitottak voltak erre. Szinte az összes fontos területet végigjártam: a fejlesztésből jöttem, aztán marketinggel, értékesítéssel, később a céginformációs üzletággal is foglalkoztam, és végül 16-17 éve stratégiai igazgatóként dolgozom. Két évvel ezelőtt pedig az operatív igazgatói szerepet is megkaptam.

Mekkora volt a cég, amikor stratégiai igazgató lettél?

Akkoriban nagyjából 30–40 fős volt a vállalat. Volt egy jogi üzletágunk is, és mire azt eladtuk, 60–65 főre nőttünk. Ebből utána 15 ember kiesett, majd újra elkezdtünk építkezni. Óvatosan növekszünk: akkor veszünk fel új embert, amikor már tényleg érezzük, hogy szükség van rá. Szeretek egyszerre több kollégát felvenni, mert így könnyebb a betanulás, és jobban tudják egymást támogatni. Ma már sokan dolgoznak nálunk huzamosabb ideje, a fluktuáció alacsony, és a karácsonyi rendezvényeinken külön elismerjük azokat, akik 10, 20 vagy akár 30 éve velünk vannak. Van egy különleges hagyományunk is, és a legtöbben ezt az itt töltött időt várják a leginkább: a 12 éve nálunk dolgozók karácsonykor egy-egy karórát kapnak a cégtől ajándékba. Ez adja az egyik legnagyobb köteléket, és nagyon sokat elmond a közösségünkről.

Az atomfizikusi végzettségtől hogyan vezetett az út a cégvezetésig?

Sokan meglepődnek ezen, pedig a fizika és a vállalatvezetés között sokkal több a kapcsolat, mint elsőre gondolnánk. Az én szakterületem az anyagtudományon belül a gyémántbevonatok világa volt, ahol rengeteg modellezésre, tervezésre és rendszerszintű gondolkodásra volt szükség. Ugyanez a szemlélet a pénzügyi elemzésekben, a kockázatkezelésben vagy akár a cégvezetésben is nagyon jól használható. A fizikus gondolkodásmód lényege, hogy megoldás-központúan, eredményorientáltan és rendszerekben gondolkodunk. Nem a végtelenségig vizsgálunk valamit, hanem adott idő alatt igyekszünk mindenből a legtöbbet kihozni. Ez a hozzáállás ma különösen értékes.

Ez a kockázatkezelésben is megjelenik?

Nagyon is. A modellezés során mindig valószínűségekkel dolgozunk: minek mekkora az esélye és annak milyen következménye lehet. Ugyanez igaz a kockázatkezelésre is. Ha nagy a valószínűsége valaminek, még ha kisebb a kár is, foglalkozni kell vele. Ha kicsi az esély, de óriási a következmény, akkor szintén. Ez egy gondolkodásmód, amit a természettudományos háttér nagyon erősen megalapoz. És ma, amikor szinte naponta kell újratervezni, különösen fontos ez a fajta alkalmazkodó, elemző megközelítés.

Milyen munkatársakat kerestek leginkább?

A nálunk dolgozók nagyjából fele informatikai területen dolgozik, fő ként fejlesztésen és rendszer-üzemeltetésen, de vannak BI-adatelemzők és más szakemberek is. Amit keresünk, az természetesen egy alap szak mai tudás, de ennél sokszor fontosabb a hozzáállás. Én kifejezetten szeretem a juniorkollégákat, illetve azokat, akiknek már van egy-két év tapasztalatuk, ami nem csak munkahelyről jöhet: egyetemi projektekből, TDK-ból, tanszéki munkából és céges együttműködésekből is. Azt figyeljük, hogy valaki tud-e csapatban gondolkodni, van-e benne szakmai alázat, nyitottság, tanulási hajlandóság.

Mit jelent számodra a szakmai alázat?

Azt, hogy valaki tiszteli a többiek tudását és tapasztalatát, miközben be meri hozni a saját szempontjait is. Nem azt várjuk, hogy egy fiatal kolléga felnézzen mindenkire mint valami félistenre, de azt igen, hogy érté kelje azt a tudást, amit a kollégái már megszereztek. Közben természetesen az ő gondolataira is kíváncsiak vagyunk. A jó együttműködés ott kezdődik, hogy nincs sértődés egy nemleges válasz után, lehet érvelni, vitatkozni, de a döntéseket el kell tudni fogadni. Ez a fajta alkalmazkodóképesség nagyon fontos.

Mitől lehet vonzó az Opten egy fiatal számára?

Attól, hogy itt valódi szakmai műhelymunka folyik. Nálunk erős az informatikai innováció, de nem csak technológiai értelemben. Ha valakinek van egy új ötlete, megnézzük, van-e benne lehetőség. Van ötletdobozunk, belső kutatásaink, és igyekszünk minden értelmes ja vaslatot komolyan venni. Nem hiszek abban, hogy csak néhány vezetőnek kellene kitalálnia mindent, sokkal jobb, ha a kollégák is aktívan formálják a működést. Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy a különböző habitusú emberek is teret kapjanak. Vannak, akik hangosabban érvelnek, mások csendesebben, de ettől még lehet egy visszafogottabb kolléga ötlete a legjobb. A vezetés feladata az is, hogy ezeket a hangokat meghallja és megvédje. Emellett nagy fókusz jut arra is, hogyan érzik magukat a kollégák nálunk. Az elmúlt években folyamatosan fejlődtünk ezen a téren. Legyen szó csapatépítő programokról, egészségügyi támogatásról, folyamatos gyümölcs- vagy jégkrém bekészítésről, névre szóló kulacsról vagy pulóverről, a munkatársak érzik az odafigyelést és értékelik is ezt.

Sokat beszélnek ma a fiatalok előtt álló kihívásokról. Ezen a téren mit látsz a legfontosabbnak?

Biztos, hogy lesznek munkák, amik megszűnnek, és újak is létrejönnek, de szerintem az MI inkább kevesebb új munkát teremt majd, mint amennyit kivált. Ha jól használjuk, hatékonyabbá tesz bennünket, emiatt a legfontosabb az alkalmazkodóképesség lesz. Darwin óta tudjuk: a túlélés feltétele nem az, hogy a legerősebb vagy a legokosabb legyél, hanem hogy jól alkalmazkodj. A fiataloknak azt tanácsolnám, legyenek türelmesebbek, nyitottabbak más generációk tapasztalataira, és próbálják megérteni, hogy minden korosztály más erősségeket hoz. Egy jó csapatban ezekből lehet igazán építkezni.

Az MI ma már a ti működésetekben is meghatározó?

Nagyon is, nagyjából harmincféle MI-szoftvert használunk különböző célokra. Van, amit képgenerálásra, van, amit cikkek, közlemények elő készítésére és természetesen a fejlesztésben is nagyon sokféle megoldás fut párhuzamosan. A felvételi folyamatban is szinte minden területen kérünk MI-jártasságot, és ezt le is teszteljük. A programozóknál például kifejezetten elvárjuk, hogy tudjanak MI-vel dolgozni. Én sokat használom: prezentációkészítéshez mást és szövegalkotáshoz is mást. Nagy segítség a munkában, de ettől még nem gondolom, hogy teljesen el lehet engedni az emberi kontrollt. Az MI-re erősen lehet támaszkod ni, de a kritikus gondolkodás szerepe emiatt még fontosabb lesz.

Mit jelent ma a kritikus gondolkodás?

Azt, hogy nem fogadunk el automatikusan mindent, amit elénk tesznek. Ez igaz a közösségi médiára, a hírekre, a videókra és az MI által generált tartalmakra is. Meg kell tanulni kérdezni, ellenőrizni, mérlegelni, szerintem ez az egyik legfontosabb skill ma, és a jövőben még fontosabb lesz. Nemcsak szakmai értelemben, hanem emberileg is.

Mit tanácsolnál azoknak, akik most keresik az első munkahelyüket?

Azt, hogy ne féljenek segítséget elfogadni. Sok fiatalban van egy erős vágy arra, hogy kizárólag saját erőből érvényesüljön, de az első lehetőséghez nagyon sokan kapnak valamilyen támogatást. Ez teljesen rendben van. Egy első munkahely nem feltétlenül az egyetlen és végleges állomás, de lehet egy nagyon jó belépési pont. Fontos élni azokkal a lehetőségekkel, amiket az élet felkínál, a felkészültség mellett ez is sokat számít.

Csorbai Hajnalka

• 47 éves, két felnőtt gyereke büszke édesanyja.
• 2000-ben végzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen mérnök-fizikusként, majd a BME Atomfizika Tanszékéhez kapcsolódó doktori képzésben folytatta tanulmányait, ahol 2006-ban védte meg fizikusi PhD-fokozatát.
• Pályája elején, 2000–2005 között kutatóként dolgozott az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének / Kémiai Kutatóköz pontjának nanotechnológiai, illetve kémiai területén, emel lett a BME Atomfizika Tanszékén és a Bay Zoltán Anyagtudományi Intézetben is végzett kutatómunkát.
• Az Optennél 2005-től töltött be különböző pozíciókat. 2007 óta a vállalat stratégiai igazgatója.
• 2026 óta a JVSZ elnöke.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out kiadványt megújult címmel, de a megszokott tartalommal, Pályaképek néven érheted el. A 2026-os Innováció lapszámban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!