Nem érzik magukat döntési helyzetben – Egyetemisták környezettudatossága az UNIside és a Siemens közös kutatásában

A magyar egyetemisták többsége fontosnak tartja a környezetvédelmet, de amikor a mindennapi döntésekről van szó, már jóval kevésbé következetesek. Ez derült ki abból az online kérdőíves kutatásból, amely több mint félezer budapesti és vidéki hallgató bevonásával vizsgálta a fiatalok fenntarthatósághoz fűződő szokásait, attitűdjeit és motivációit.

A cikk eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.

A Siemens és az UNIside az idén március 11. és április 11. között átfogó kutatást indított annak feltérképezésére, hogyan gondolkodnak a magyar egyetemisták a fenntarthatóságról és a környezetvédelemről. Az online felmérés arra kereste a választ, hogy a fiataloknak milyen elvárásaik, szokásaik és ismereteik vannak. Ötszázötvenegy egyetemistát kérdeztünk meg különböző városokból, képzési területekről és élethelyzetekből.

Fogalmak, érzések és tettek

A kutatás elsőként azt vizsgálta, mit értenek a hallgatók a fenntarthatóság fogalma alatt, a környezet védelmétől a megújuló energiaforrások előtérbe helyezésén át egészen a társadalmi kérdésekig, az etikus kereskedelemig vagy a munkahelyi környezet minőségéig. Kiderült, hogy a fenntarthatóság fogalmát szűken értelmezik. Tízből nyolcan ugyanis az erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást és a megújuló energiát tartják a legfontosabbnak, miközben az olyan tényezők, mint a méltányos kereskedelem vagy a humánus munka helyi környezet jóval kevesebbeknél jelent meg (1. ábra).

Érdekes, hogy az idősebbek és a hölgyek tájékozottabbak, ami jelezheti, hogy idővel szélesednek az ismeretek, illetve hogy a női válaszadók érzékenyebbek, fogékonyabbak a zöldtémák iránt, és emiatt tájékozottabbak. A nők gyakrabban társítják a fenntarthatósághoz a fair trade-et (39 százalék), mint a férfiak (26), vagy a humánus munkahelyi környezetet (42 százalék, szemben a 22-vel). Arra is rákérdeztünk, mennyire tartják fenntarthatónak a saját élet módjukat, és szerintük mely tényezők a legfőbb akadályai annak, hogy valaki környezettudatos döntéseket hozzon. A válaszadók több mint fele úgy gondolja, hogy inkább környezettudatos, ám mindössze 7 százalékuk mondta azt, hogy valóban nagyon környezetbarát életvitelt folytat (2. ábra). Fontos kérdés, hogy az egyetemisták hogyan viszonyulnak a környezetvédelem társadalmi megítéléséhez: vajon unalmas témának tartják, vagy épp a jövő kulcskérdésének. Harminckilenc százalékuk úgy véli, hogy ha többen vennék komolyan a fenntarthatóságot, akkor hatékonyabb lenne az összefogás a kérdésben, míg 26 százalékuk számára fontosak a fenntarthatósági kérdések, de úgy érzik, az eredmény nem rajtuk múlik.

Körülbelül ugyanilyen arányban vannak azok, akik úgy vélik, mindent megtesznek azért, hogy a fenntarthatóság, a környezetvédelem szellemiségében éljék az életüket. A válaszadók további 7 százaléka számára annyira fontos a környezetvédelem, hogy a tanulmányait is eköré szervezte, több tantárgya is ezzel foglalkozik. Száz hallgatóból mindössze egy olyan akad, aki igencsak kiábrándult: szerinte a környezetvédelem nem ér semmit, hiszen klímaválság van, és ebben a helyzetben már nincs mit tenni (3. ábra). A kutatás egyik legjellemzőbb tanulsága, hogy a fiatalok jelentős része nem érzi magát valódi döntési helyzetben. A válaszadók több mint egynegyede gondolja úgy, hogy a fenntarthatóság fontos, de az eredmény nem rajta múlik. Ez a hozzáállás különösen a fiatalabb, a műszaki vagy informatikai képzésen tanuló fővárosi férfiaknál volt megfigyelhető.

A kutatók szerint a kevésbé környezettudatos életet élők körében erősebb a hajlam arra, hogy elhárítsák a felelősséget, sokaknak azonban egyszerűen a társadalmi megerősítés hiányzik ahhoz, hogy tartósan változtassanak. A kutatás fontos része volt annak feltérképezése, hogy a hallgatók kit tartanak felelősnek a fenntarthatóság megteremtéséért: a kormányzatot, a vállalatokat, az iskolákat, a civil szervezeteket vagy magukat a fogyasztókat. Ezzel összefüggésben arra is rákérdeztünk, hogy szerintük milyen szerepet kell betöltenie az egyetemeknek a környezeti tudatosság erősítésében, az oktatástól a példamutatáson át a kutatási tevékenységekig. A mindennapi környezetvédelmi szokásokat külön blokk vizsgálta: vízhasználat, hulladékcsökkentés, szelektív gyűjtés, repülési szokások, újrahasznosítás. A mindennapi gyakorlatokban vegyes a kép. A megkérdezett hallgatók 79 százaléka szelektíven gyűjti a hulladékot, 76 százaléka igyekszik csökkenteni a vízfogyasztását – ezek mára rutinná váltak (4. ábra).

Viszont kiderült, hogy vásárláskor sokkal kevésbé tudatosak: bár 28 százalékuk szerint nagyon, 51 százalékuk szerint inkább fontos a termékek fenntart ható eredete. A tartós ruházatra jobban figyelnek: a válaszadók 42 százaléka fókuszál erre, mindössze 16 százalékuk nézi meg rendszeresen a termékcímkéken szereplő környezeti jelöléseket. Ez utóbbi gyakorlat egyébként jellemzőbb az idősebb, legalább 23 éves egyetemistákra (20–23 százalékuk foglalkozik ezzel). A többi környezettudatosságra irányuló viselkedés két szemponttól függ: a válaszadó nemétől, illetve attól, hogy általában mennyire tartja magát környezettudatosnak. A nők bevallásuk szerint – a hulladéktermelésre való figyelmen kívül – minden vizsgált szempont mentén környezettudatosabban viselkednek.

Vásárlás és elvárások

A cselekedetek és tettek egy külön vizsgálandó szegmense volt, hogy megtudjuk: vajon fontos-e, és ha igen, mennyire, hogy a fiatalok fenn tartható termékeket vásárolhassanak. A vásárlói szokásokra vonatkozó kérdéskörben a kitöltőknek arról kellett nyilatkozniuk, mennyire számítanak számukra a környezetvédelmi szem pontok egy-egy termék megvásárlásakor, és mik azok a tényezők – ár, márka, összetétel, csomagolás vagy az ökológiai lábnyom –, amelyek alapján eldöntik, fenntarthatónak gondolnak-e egy árucikket. A nemek közti eltérés ebben a tekintetben is látványos: a nők 86 százaléka tartja fontosnak a fenntarthatósági szem pontokat vásárláskor, míg a férfiaknál ez az arány 72 százalék. Emellett a hölgyek hajlandóbbak többet fizetni a fenntartható termékekért, míg a férfiak számára inkább a jövőbeli újrahasznosítás lehetősége a döntő érv vásárláskor. A kutatás arra is rákérdezett, hogy az ár szerepének kiiktatásával mennyiben változtatnának a döntésükön (5. ábra).

A felmérésben kitértünk a személyes motivációkra is: mitől válik egy termék környezetbaráttá a válaszadók szemében, illetve hogyan döntik el, hogy fenntarthatónak minősül-e a megvásárolt árucikk (6–7. ábra). Az egyetemisták 27 százaléka különösebb feltétel támasztása nélkül, 62 százalékuk a termék egyéb jellemzőinek figyelembevétele mellett hajlandónak mutatkozik egy termékért többet is fizetni, ha a gyártó garantálja, hogy az környezetbarát vagy akár az tartósabb (8. ábra). A hallgatók válaszai a jövedelmi helyzetükkel függött össze: azoknak a fele, akiknek átlag feletti a jövedelmük, minden további nélkül hajlandók többet is fizetni, illetve – ha csak kismértékben is, de – a jövedelmi helyzet javulásával a fizetési hajlandóság elvi lehetősége is növekedni látszik.

Ki mit nem tesz, és mit kellene tenniük

A felmérés olyan kérdésekre is kereste a választ, mint hogy a diákok szerint melyek a legidegesítőbb környezetellenes viselkedések vagy mit várnának el a vállalatoktól, kinek a felelőssége ez a téma, és ők maguk még mit tennének. A környezetkárosító magatartások közül messze a szemetelés zavarja leginkább az egyetemistákat: a válaszadók fele nevezte meg az eldobott hulladékot – köztük a cigicsikket – a legidegesítőbb jelenségnek. A pazarlást 6, a hulladékkezelési problémákat 5, az ipari szennyezést 4 százalékuk említette. A fiatalok tehát elsősorban a közvetlenül látható, hétköznapi szabálysértésekre érzékenyek, míg a nagyobb, rendszer szintű problémák kevésbé ragadják meg a figyelmüket. A kutatás azt is vizsgálta, hatnak-e a rájuk a zöldinfluenszerek. A válaszadók 46 százaléka követ online véleményformálókat, de közülük csak 12 százalék olyan profilt, amely kifejezetten környezetvédelemmel foglalkozik.

A legismertebbnek a Vászonzsákoslány, polgári nevén Antal Éva számít: a zöldinfluenszereket követők közel negyede említette őt. Greta Thunberg ezzel szemben mindössze öt említést kapott. A magyar zöld online tér meghatározó szereplői között szerepel még Szebenyi Péter környezetmérnök (JÖN Alapítvány, Hulladékvadász), Puskás-Dallos Peti, a vegán és fenn tartható életmód ismert támogatója, Bukovicsné Békefi Daisy (Greens of Daisy néven) és Mengyán Eszter, a Holy Duck! blog alapítója. A gyártókkal kapcsolatban egyértelmű elvárásokat fogalmaztak meg a fiatalok: a válaszadók 81 százaléka sorolt fel konkrét környezetvédelmi igényeket. A legtöbben azt szeretnék, hogy a cégek újrahasznosítható termékeket állítsanak elő (22 száza lék), de a kitöltők 21-21 százalékánál a környezetbarátság és a tartósság is fő szempontként jelent meg. Szintén sokan, a válaszadók 85 százaléka tudott arra vonatkozóan mit mondani, hogy mit tehetne (még) a fenntarthatóság érdekében.

A legnagyobb arányban (34 százalék) a tudatos vásárlást említették, vagy legalábbis ennek valamilyen szegmensét (átgondoltabban, másodkézből, környezetkímélő terméket vásároljanak) említették. A szelektív gyűjtést, illetve a náluk keletkező hulladékok gondosabb kezelését minden tizedik egyetemista említette. Körülbelül ugyanilyen arányban esett szó arról, hogy általánosságban kellene növelniük a tudatosságukat, illetve másokat kellene jobban buzdítaniuk a nagyobb odafigyelésre vagy éppen nekik kellene edukálni, oktatni a környezetükben lévő embereket, családtagokat (9-9 százalék). A közlekedési szokásokon való változtatásokat (több közösségi közlekedés és gyaloglás/biciklizés, kevesebb autózás) és a hulladékcsökkentésre törekvés a hallgatók 5-5, az energiatakarékosság (víz- és áramfelhasználás, fűtés stb.) 4, a saját tudásszint, tájékozottsági szint növelése 3 százaléka számára fogalmazódott meg személyesen követhető környezetvédelmi célkitűzésként. Megjegyzendő, hogy nagyjából ugyanilyen arányban (3 százalék) vannak azok is, akik mások edukálásán túl valamilyen közéleti vagy környezetvédő aktivista szerepkörben is el tudják képzelni magukat.

Szükség van a példamutatásra és a kézzel fogható kezdeményezésekre

A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a fiatalok környezettudatossága meglehetősen magas szintű, ugyanakkor az attitűdök és a viselkedés közötti különbség továbbra is jelentős. A fenntarthatóság tudatosabb gyakorlásához szükség van hiteles példamutatásra, társadalmi megerősítésre, valamint jól látható és értékelhető kezdeményezésekre mind az egyetemek, mind a vállalatok részéről. A fenntarthatóság iránti elköteleződés ösztönzéséhez nem elég pusztán tájékoztatni a diákokat vagy elméleti keretek között beszélni a környezetvédelemről. A hallgatók aktív bevonása és a látható, kézzelfogható intézkedések kulcsfontosságúak.

Az egyetemek számára érdemes lehet bevezetni olyan zöldláthatósággal kapcsolatos programokat, amelyek nemcsak elméleti keretként jelennek meg, hanem a mindennapi élet részeiként, rutinszerűen épülnek be a gyakorlatba – az ilyen programokra több intézményben, például a Debreceni Egyetemen is van példa. Ezek az intézkedések, a jól látható szelektív hulladékgyűjtő pontok, a heti szintű eredményközlések vagy a szakirányokhoz kötött mentorprogramok segíthetik a diákokat abban, hogy a saját környezetükben is tapasztalják a fenntartható gyakorlatok hatását. A vállalatok számára a kutatás egyértelmű üzenetet hordoz: a fiatalok a látható, hiteles lépéseket értékelik, nem pedig az üres PR-ígéreteket. Ezért érdemes a hangsúlyt a termékek tartósságára, az átlátható tanúsítványokra és a helyi, kézzelfogható CSR-tevékenységekre helyezni. Ha a vállalatok valódi, a mindennapokban is érzékelhető változásokat hoznak, az nagyban erősítheti a fiatal fogyasztók elköteleződését.

A civil szervezetek és influenszerek szerepe szintén kiemelkedő. A kutatás rávilágított, hogy a hallgatók számára motiváló, ha a fenntartható sági projekteken közvetlenül dolgozhatnak, és láthatják az erőfeszítéseik eredményét. Ennek érdekében érdemes együttműködni az egyetemek kel, és olyan programokat szervezni, ahol a diákok valós problémákon dolgoznak, legyen szó a helyi „szemétszigetek” felszámolásáról vagy kreatív csereprogramok létrehozásáról. Ezek a kezdeményezések nemcsak a környezetvédelemhez járulnak hozzá, hanem a közösség építést és a fiatalok felelősségtudatát is erősítik. A jövőbeli kutatások során érdemes lenne fókuszálni az attitűd-viselkedés kapcsolat kísérleti vizsgálatára, a címkék és fogyasztói ismeretek tesztelésére, valamint a hosszú távú, panelalapú vizsgálatokra, amelyek nyomon követik a hallgatók fenntart hatósági szokásainak változását. Így pontosabb képet kaphatunk arról, hogyan lehet a zöldértékeket a mindennapi élet szerves részévé tenni, és mely beavatkozások hozzák a legnagyobb gyakorlati hatást.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!