„Felemelő látni, hogy egy megtartó közeg mennyire sokat ad” – Interjú Constantinovits Milánnal

„Proszociális készségekben erős, nyitott és fejlődni vágyó diákokat várunk, akik szeretnének egy olyan tehetséggondozásban részt venni, ahol hangsúlyosan csapatban, közösségben fognak dolgozni” – mondta el az MCC szakmai és oktatási ügyekért felelős igazgatója.

A cikk eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.

Támogatott tartalom.

Miért fontos és hogyan érhető el az európai szint a diplomások arányában? Mit tesz ezért az MCC?

Ezen a téren sok feladatunk van, de nemcsak az MCC, hanem a teljes magyar felsőoktatás szintjén. Az első, amit mi meg tudunk tenni, hogy már a legkisebbeket, akikkel elkezdünk foglalkozni, tehát az ötödik osztályosokat motiváljuk arra, hogy lássák meg a tanulásban a szépet, találják meg azokat a területeket, amik őket érdeklik, legyen egy olyan tanulásmódszertani stílus, amely közel áll hozzájuk. Nyerjenek így egy olyan lendületet, hogy szívesen menjenek egy jó középiskolába, majd válasszanak egy hazai felsőoktatási intézményt, és lássák meg a kitörési irányokat.

Fontos, hogy minél több lehetőséget ismerhessenek meg. A nemzetközi programjaink szervező elve ezért az, hogy először a felső tagozatosok ismerjék meg, barangolják be a Kárpát-medencét. Vannak központjaink Csíkszeredától Szombathelyig, Beregszásztól Szabadkáig. A középiskolásokat már egy európai nyitás keretében a kontinensen visszük különböző programokra, végül az egyetemisták előtt kinyílik a bolygó, és globálisan tudnak pályázni ösztöndíjakra, konferencialehetőségekre vagy akár egy egész szemesztert eltölteni különböző külföldi partnerintézményeknél, társegyetemeknél.

Melyik a kedvenc programod az MCC-nél?

Ha konkrét eseményről beszélünk, akkor a mi csapatunk által szervezett, a pedagógusoknak szóló kezdeményezéseket, pedagóguskonferenciákat említhetem. Ezek kitűnő lehetőségeket kínálnak arra, hogy találkozzanak egymással a tehetséggondozó ötleteiket izoláltan fejlesztő tanárok, össze tudjanak kapcsolódni és ráébredjenek arra, hogy ugyanazokkal a kérdésekkel, dilemmákkal, kihívásokkal küszködnek, legyen szó Sepsiszentgyörgyről vagy éppen Dunaszerdahelyről.

De leginkább egy folyamatot emelnék ki. Egy évtizede vagyok az MCC-nél, és ez elegendő volt ahhoz, hogy láthassam tehetséges életpályák kibontakozását és elindulását. Nekem a legnagyobb élmény az, amikor egy tíz évvel ezelőtt hozzánk kerülő ötödikes végigjárja a felső tagozatos, majd a középiskolai programunkat, és jelenleg valamilyen komoly témában kutatva az Egyetemi Program padját koptatja.

Egy egyéni sikert is hadd említsek. Van olyan nagyon hátrányos helyzetű kislány, aki ötödikesen felvételt nyert a programba, viszont a szülői háttér nem volt épp támogató. Sőt, alapvetően úgy álltak hozzá, hogy neki semmi keresnivalója itt, mert ez egy „úri huncutság”, nem az ő társadalmi közege. Sok-sok beszélgetéssel értük el azt, hogy a szülő támogatóan álljon hozzá, és a többi szülő összefogásával eljuthasson a programokra, a szombati képzési alkalmakra. Ez a kislány lassan kibontakozott, a közösség motorja lett egy határon túli városban, és jelenleg a Középiskolás Program büszke diákja. Felemelő látni, hogy egy megtartó közeg mennyire sokat tud adni egy hátrányos helyzetből érkező, ám tehetséges diáknak is.

Éppen ezért minden képzési szinten óriási hangsúlyt fektetünk arra, hogy a közösség nevelő hatása kibontakozhasson. A legkisebbeknél erre szolgálnak a kirándulások, az élményprogramok, a közös táborok, a családi napok, amelyek arra jók, hogy a diákok egymással kapcsolódjanak, és akár városokon átívelő barátságokat építsenek ki. A középiskolásoknak már szervezünk nemzetközi utakat, táborokat, amelyek az egyetem ideje alatt is megmaradó barátságokat eredményeznek. Az egyetemistáinknál a legkönnyebb a helyzetünk, hiszen ők együtt laknak, együtt vesznek részt az MCC délutáni és esti programjain is. Ez a közösség sportprogramokban, művészeti tevékenységekben, a diákok által szervezett kezdeményezésekben is testet ölt, amelyek még inkább összekovácsolják őket. Kiemelt helyszínünk a révfülöpi vitorlástábor, illetve a három éve megnyílt, a Hargita lábánál fekvő veresszéki táborunk, ahol elzártan és internettől teljesen mentesen tudnak egymással kapcsolódni, valamint felfedezni olyan élményeket, amelyek nem biztos, hogy alapból megadatnak az alfa és a Z generáció digitális térben szocializálódó tagjainak.

A teljes interjú ide kattintva olvasható el.

(x)