Magyar kutató is részt vett az áttörésben – a természet titka forradalmasíthatja az anyagfejlesztést
Szerző: Devecsai János - 2026.11.20.
Mi köze lehet egy falevél erezetének a jövő bukósisakjaihoz és védőfelszereléseihez? Több, mint gondolnánk. Az amerikai MIT és a Northeastern Egyetem kutatói a természetben megtalálható hálózatok mintájára olyan különleges anyagokat fejlesztettek, amelyek jobban ellenállhatnak az ütéseknek és a sérüléseknek. A nemzetközi kutatócsoport munkájában a világhírű magyar hálózatkutató, Barabási Albert-László is részt vett. A felfedezésről a rangos Nature tudományos folyóirat számolt be.
A természetben sokszor egészen hétköznapi dolgok rejtenek meglepő mérnöki megoldásokat. Elég megvizsgálni egy falevelet, amelynek erezete szabálytalanul ágazik szét, vagy egy szitakötő szárnyát, amelyet különböző méretű, egymáshoz kapcsolódó részek hálózata erősít meg. Az amerikai Massachusetts Institute of Technology (MIT) és a Northeastern Egyetem kutatói most ezekből a természetes szerkezetekből merítettek ötletet, hogy ellenállóbb anyagokat hozzanak létre. A kutatás egyik fontos szereplője Barabási Albert-László magyar származású fizikus, a hálózatkutatás nemzetközileg elismert szakembere. A kutatócsoport abból indult ki, hogy a természetben megfigyelhető összetett hálózatok olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyeket a mesterséges anyagok tervezésénél is érdemes kihasználni.
Miért lehet erősebb a szabálytalan szerkezet?
A hagyományos mérnöki anyagtervezésben gyakran szabályosan ismétlődő mintázatokat alkalmaznak. Gondoljunk például a méhsejtek hatszögletű szerkezetére, amely kis anyagfelhasználás mellett is nagy szilárdságot biztosíthat. Ezeknek a megoldásoknak azonban van egy hátrányuk: ha a szerkezet egyik része megsérül, a károsodás könnyen továbbterjedhet a szomszédos elemekre.
A kutatók most megfordították a megszokott gondolkodásmódot. Az egyforma építőelemek helyett különböző hosszúságú és vastagságú, egymáshoz kapcsolódó apró tartóelemekből alakítottak ki hálózatokat. A természetben is gyakori szabálytalanság ezúttal előnynek bizonyult: a szerkezet jobban elosztotta az ütésből származó energiát, így egyetlen sérült pont kevésbé veszélyeztette az egész anyagot.
Az így létrehozott különleges szerkezeteket metaanyagoknak nevezik. Ezek tulajdonságait jelentős részben a belső felépítésük határozza meg. A kutatók számítógépes algoritmusokkal tervezték meg a hálózatokat, majd 3D-nyomtatással készítettek belőlük mintadarabokat.
Egy gyümölcs héja is segített a fejlesztésben
A laboratóriumi vizsgálatok során a kutatók súlyokat ejtettek az új anyagokra, illetve különböző erősségű nyomásnak tették ki őket. Az eredmények szerint a természetes hálózatok ihlette szerkezetek jobban ellenálltak az ütéseknek és az összenyomásnak, mint a hagyományos, szabályos mintázatú változatok.
Egy másik kísérletben a pomelo nevű citrusféle vastag héja szolgált mintaként. A kutatók olyan anyagot készítettek, amelynek külső része sűrűbb hálózatból állt, így képes volt megvédeni a belsejében elhelyezett sérülékeny tárgyat. A kísérlet azt mutatta meg, hogyan lehet az anyag szerkezetét kifejezetten egy adott védelmi feladathoz igazítani.
A technológia a jövőben különösen hasznos lehet bukósisakok, védőruházatok, ütésálló csomagolóanyagok és más biztonsági felszerelések fejlesztésénél. A kutatók szerint a módszer a hangok és rezgések irányítására alkalmas különleges anyagok tervezésében is új lehetőségeket nyithat.
Magyar kutató a nemzetközi áttörés mögött
Barabási Albert-László évtizedek óta vizsgálja, hogyan épülnek fel és működnek a bonyolult hálózatok. Kutatásai többek között az internet, a társadalmi kapcsolatok és a biológiai rendszerek szerkezetének megértéséhez járultak hozzá. A mostani munka különlegessége, hogy a hálózatkutatás elméleti eredményeit közvetlenül a fizikai anyagok tervezésében hasznosították. A kutatásban az MIT és a Northeastern Egyetem mellett az Utrechti Egyetem szakemberei is részt vettek. A tanulmány szerzői között Barabási mellett Both Csaba neve is szerepel, aki a Northeastern Egyetemen dolgozik. A kutatás eredményeit 2026. november 11-én publikálták a Nature folyóiratban.
Az új anyagok egyelőre laboratóriumi fejlesztési szakaszban vannak, így még további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy valódi védőfelszerelésekben is alkalmazhassák őket.
