„A jó ügyvéd ismérve az alapos gondolkodás, a vállalkozó szellem és az emberismeret” – interjú Rippel-Szabó Péterrel, a LeitnerLaw vezető ügyvédjével

Egy jól működő ügyvédi iroda nemcsak szakmai tudásra, hanem erős belső kultúrára is épül. Olyan közösségre, ahol a kollégák ismerik és megértik egymást, megbíznak egymásban, hosszú távon is képesek együtt dolgozni és fejlődni a közösen kitűzött célok eléréséért – fogalmazott Rippel-Szabó Péter, a LeitnerLaw vezető ügyvédje, akivel a fiatal jogászokról, a mesterséges intelligencia szerepéről és a szakmai elhivatottságról is beszélgettünk.

Az interjú eredetileg az UNI in&out 2026 nyár kiadványában jelent meg.

Mi teszi különlegessé az irodát, ahol dolgozol?

A bő két éve alapított, gazdasági jogra szakosodott irodánkban számunkra fontos, hogy nem pusztán egy ügyvédi irodát, hanem egy belülről kifelé épülő közösséget hozzunk létre: legyen egyértelmű víziónk, stratégiánk, ennek alapján céljaink, és ezeket a gyakorlatba is ültessük át. Ennek keretei között egy olyan kulturális fundációt teremtettünk, ahol valóban összhangban és eredményesen tudunk együtt dolgozni. Ezt a belső stabilitást egy olyan kompetitív és komplex szakmában, mint az ügy védi tevékenység, különösen fontosnak tartom. Szakmai szempontból egyrészt vannak kiemelt területeink. Ilyen a private clients üzletág, a munka világa, valamint a sport – ez utóbbi számomra személyesen is fontos terület. Másrészt kereskedelmi, társasági és tranzakciós, ingatlan-, finanszírozási, restrukturálási és versenyjogi ügyekkel is foglalkozunk. Különösen szeretünk krízis- és jogvitás helyzetekben tanácsot nyújtani, ahol a jogi tudás mellett komoly ítélőképesség re is szükség van az ügy eredményes megoldásához. Az irodánk jelenlegi, 14 fős lét száma ideális abból a szempontból, hogy személyesen is jól ismerjük egymást. Munkánk során együtt dolgozunk a LeitnerLaw kelet-közép-európai, valamint a LeitnerLeitner első sorban adó-, pénzügyi tanácsadói, könyvvizsgálói és bérszámfejtési szolgáltatásokat nyújtó budapesti és kelet-közép-európai irodáival.

Mennyit változott az ügyvédi szak ma az elmúlt másfél évtizedben?

Az ügyvédi hivatás alapvető attribútumai szerintem nem változtak. Az, hogy milyen értékek és elvek mentén érdemes ügyvédként tevékenykedni, ugyanaz maradt. Ami változott, az a környezet. Egy részt jóval szerteágazóbbá vált a jogi szabályozás magyar és nemzetközi szinten egyaránt, másrészt a gazdasági folyamatok még inkább össze tettebbé és globálisabbá váltak. Ezért egy ügyvédnek még több időt kell fordítania a jogszabályi és a minket körülvevő gazdasági környezet változásainak követésével és megértésével. Ezek a körülmények még inkább a specializáció irányába is terelik a szakmát. Nagy változás a mesterséges intelligencia térnyerése, és az, ahogy alakítja az ügyvédi tevékenységet. Alapvetően a mesterséges intelligenciát hasznos eszköznek tartom, hiszen a tapasztalt ügyvédek munkáját támogathatja, viszont veszélyt is látok benne. A fiatalabbaknál, akik a mesterséges intelligenciát a szak mai tapasztalat relatív hiányával nem feltétlenül jól tudják használni, az alapvető jogászi készségeik elsajátítását is nehezítheti. A technológia segít és fontos, de nem helyettesíti a jogi gondolkodást, az ítélőképességet és a humán interakciót.

Mit vártok el egy pályakezdő jogásztól vagy ügyvédjelölttől?

Van néhány alapvető attribútum, amelynek a megléte szerintem meg kerülhetetlen. Az egyik a logikus és dogmatikus jogi gondolkodás, a másik a precizitás – ez a „belépőszint” ahhoz, hogy valaki jó ügyvéddé válhasson. Emellett nagyon fontos a kíváncsiság, a tanulási vágy, az alkalmazkodóképesség és a strukturált életvitel. Az ügyvédi egy hosszú pályafutás, sok munkát, folyamatos fejlődést és világos önismeretet igényel. Fontos az angolnyelv-tudás is, hiszen ez a nemzetközi környezetben alapelvárás. Nálunk az osztrák háttér miatt a német nyelv ismerete külön előny. A külföldi tanulmányokat szintén értékes tapasztalatnak tartom, bár nem gondolom, hogy ez feltétlenül elvárás lenne. Sok kiváló jogászt ismerek, aki nem tanult külföldön, mégis kiemelkedő szakemberré vált.

Te miért választottad ezt a pályát?

Egyszerűen indult: középiskolában a történelem és a magyar állt hozzám közel, és felvettek a jogi egyetemre. Jogász nem volt a családban, tehát nem egy kész minta alapján indultam el. Az viszont már az első egyetemi évben világossá vált számomra, hogy a jogászi pályák közül az ügyvédség vonz a leginkább. Érdekes módon nem úgy éltem meg ezt, mint egy végletekig tudatos döntést, inkább fokozatos felismerés volt. Ma viszont már nem is tudnám magam más szakmában elképzel ni. Számomra ez lett az a pálya, ahol a helyemen vagyok. És szerintem ez nagyon fontos: igazán eredményesek és elégedettek csak abban lehetünk, amit szívesen csinálunk, és ha ezt belül, a szívünkben is érezzük.

Kinek való igazán a jogi pálya?

Biztosan nem elég hozzá az, hogy valaki jó volt történelemből és magyarból. Ennél jóval többről van szó, kell hozzá önismeret, ítélőképesség, jog érzék, strukturáltság, magas szintű nyelvtudás, és szerintem kifejezetten fontos a vállalkozói szemlélet is. Az ügyvéd nemcsak jogi szolgáltatást nyújt, hanem vállalkozást épít, döntéseket hoz és támogat, mind ezek során pedig emberekkel és szintén vállalkozó ügyfelekkel foglalkozik – mindez felelősséggel jár. Éppen ezért az empátiát is kulcs fontosságúnak tartom. Egy jó ügyvédnek nemcsak a jogot kell értenie, hanem az embereket – ideértve az ügyfelet, a kollégákat, az ellenérdekű felet és képviselőit vagy az eljáró bírót – és a motivációjukat is. Ráadásul az ügyvédi egy hosszú távú pálya: kezdésként öt év egyetem, három év gyakorlat, majd a szakvizsga. Elhivatottság nélkül ezt nehéz jól csinálni. Ugyanakkor ahhoz, hogy jó ügyvédek lehessünk – a fizikai és mentális fittség mellett – kifejezetten fontosak a feltöltődést biztosító tevékenységek, mint a családdal és a barátokkal, utazással vagy olvasással töltött idő.

Gyakran beszélsz fiatalokkal és pályakezdőkkel. Mit látsz rajtuk?

A fiatalokkal való kapcsolattartás és a támogatásuk számomra kiemelten fontos. Az őket foglalkoztató kérdések megválaszolásában megpróbálok segíteni – ráadásul közben én is tanulok, és jobban értem a fiatalok gondolkodásmódját és a világ fejlődését. Sok megkeresést kapok szakdolgozat, pályaválasztás vagy szakmai iránymutatás kapcsán, és igyekszem ezekre mindig időt szán ni. Hiszek abban, hogy az emberiség csak így jut előrébb, ráadásul ha ad hatok valamit másoknak, azt az élet visszaadja nekem is. Az irodán belül is fontosnak tartom ezt a szemléletet. Rendszeresen vannak olyan beszélgetések, ahol a fiatal kollégákkal ügyfélkezelésről, kommunikációról, konferenciákról, számlázásról vagy egyszerűen az ügyvédi tevékenységről beszélgetünk.

Azt mondod, hogy aki jó jogász, az már az egyetemen is látszik. Ez azt je lenti, hogy ezen már nem lehet változtatni?

Nem, inkább azt, hogy vannak kollégák, akiknél nagyon hamar megmutatkozik a jogi gondolkodás kitűnő minősége, de ebből nem következik az, hogy más ne fejlődhetne nagyon sokat. Azt gondolom, hogy minden képesség fejleszthető, ha valaki akar dolgozni magán, jó közegben van és jó emberektől tanul. A fontos az, hogy valaki jó helyen van-e. A jogászi szakma is nagyon sokféle pályát kínál: ügyvédség, közigazgatás, bíróság, ügyészség, in-house jogi munka. Szerintem az a legfontosabb, hogy valaki megtalálja azt a típusú jogi munkát, amit szeret, és amiben hosszú távon is tud fejlődni.

Mit gondolsz a mai fiatalokról a munka világában?

A generációk között szerintem valóban vannak különbségek, hiszen mindegyik más szociális közegben nő fel, a fiatalokat más impulzusok érik, más tempóban és mértékben kapják az információt. De az alapvető emberi igények szerintem nem változtak. A fiatalok ma is szakmai és érzel mi biztonságra, fejlődési lehetőségre, világos elvárásokra és megbecsülés re vágynak. Nem hiszek abban, hogy egy munkahelyet felszínes elemekkel lehet vonzóvá tenni, nem a csocsóasztal vagy a látványelemek döntik el, hogy valahol jó-e dolgozni. Az számít, hogy valóban figyelnek-e az emberre, szánnak-e rá időt, kap-e valódi visszajelzést és érzi-e, hogy fontos része a közösségnek. Amennyiben ezekre egyközösség figyel, úgy ez az a befektetés, ami igazán megtérül.

Mennyire fogja átírni a jövőt a digitalizáció és a mesterséges intelligencia?

Biztos vagyok benne, hogy erősen át alakítja. Azt viszont ma még szerintem senki nem látja teljes bizonyossággal, hogy milyen lesz a jogászképzés vagy a gyakorló jogászi munka tíz év múl va. Az látszik, hogy a fiatalok sokkal tájékozottabbak, több impulzus éri őket és több lehetőségük van, mint korábban. Bízom abban, hogy a személyes figyelem, az emberi interakció és a valódi párbeszéd továbbra is meg marad, ezeket pedig nem lehet technológiával helyettesíteni – a jogi tanácsadás ugyanis végső soron rólunk, emberekről szól.

Ha ma jelentkezne hozzátok egy friss diplomás, mit mondanál neki?

Azt, hogy hosszú távon gondolkodjon. Az ügyvédi pálya maraton, nem sprint. Rövid távú rohammal nem lehet eredményt elérni, csak következetes munkával, fegyelemmel és kitartással.

Mi az egyik legfontosabb tanács, amit a fiatal jogászoknak adnál?

A fentieken kívül talán az, hogy mindig gondolkodjanak, legyenek alaposak és ne akarjanak mindent azonnal megoldani. A kitűnő ügyvédi tanács és ügyfélélmény nem kapkodásból születik. Lehet, hogy valami sürgősnek tűnik, de sokszor az segít a legtöbbet, ha visszalépünk kettőt, átgondoljuk a helyzetet és hagyunk időt maguknak a legjobb döntésre. A legtöbbször tény leg igaz, hogy egy jó alvás nagyon sokat segít egy bonyolult kérdés megoldásában.

Rippel-Szabó Péter

• 42 éves, nős, egy kislány édesapja
• 2008-ban szerzett jogi diplomát a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán.
• 2006 és 2007 között a Trieri, 2008 és 2009 között az Erlangen-nürnbergi egyetemen tanult.
• 2009 óta dolgozik nemzetközi ügyvédi környezetben, 2013 óta ügyvéd.
• 2024 óta a LeitnerLaw Szabó és Társai Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 nyár kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!