Nehéz lenne megítélni, hogy Franco Zeffirelli a pozitív hősök közé tartozott-e, azonban szakmai tehetsége és hozzáértése a rendezéshez vitathatatlan.
Eredeti nevén Gianfranco Corsi házasságon kívüli gyermekként született 1923. február 12-én Firenzében. Édesanyját hatéves korában vesztette el, idős angol hölgyek vették őt pártfogásukba. Építészetet tanult, de egyetemi évei alatt már amatőr színielőadásokat rendezett. Luchino Visconti olasz rendező már ekkor felismerte tehetségét és több filmjében is foglalkoztatta asszisztensként. Így lehetősége nyílt a rendezés alapjait elsőkézből elsajátítani. Ennek ellenére színházban akarta kipróbálni magát, ezért az operarendezés idejétmúlt stílusát egyedi módon gondolta újra. Ennek hatására előadásai villámgyors népszerűségre tettek szert: néhány év alatt a milánói Scala, a párizsi Opera és a londoni Covent Garden legfoglalkoztatottabb rendezője lett. Fő feladatának tekintette, hogy Shakespeare munkásságát közel hozza a 20. század nézőihez.
Az első világsikert A makrancos hölgy hozta meg számára Richard Burton és Elizabeth Taylor főszereplésével, alig egy évvel később pedig a Rómeó és Júliát dolgozta fel, amelyért Oscar- és Golden Globe-jelölést is kapott. Áttörést hozott az is, hogy a ‘72-ben bemutatott Napfivér, Holdnővér című, Assisi Szent Ferenc életét bemutató film elnyerte a fiatal közönség tetszését is. Kritikusai viszont túlságosan idealizáltnak gondolták.
Egyik legismertebb, monumentális műve A názáreti Jézus ötrészes sorozatban és kétrészes filmben is elkészült. A közönség osztatlan sikerrel jutalmazta az alkotást, noha a kritikusok ezúttal sem voltak elájulva. A Robert Powell főszereplésével ikonikussá vált film bámulatos képi világgal és vallástörténeti hűséggel elevenítette fel Jézus életének legfontosabb állomásait. Sokak szerint a valaha készült legszebb feldolgozás. Szereplői sokak fejében a bibliai szereplőket teszik valóssá és elképzelhetővé.
Részlet a Názáreti Jézus című filmből
A hetvenes évek végétől lejtmenet következett. A bajnok, Az ifjú Toscanini és A végtelen szerelem nem nevezhetőek a rendező munkássága fénypontjainak. Utóbbiért Arany Málna-jelölést kapott legrosszabb rendező kategóriában. Operadarabjait azonban továbbra is sikerre vitte, ez idő tájt készült a Traviata, a Bajazzók, a Parasztbecsület és az Otello is, Plácido Domingo főszereplésével. Zeffirelli kettős munkásságot tudhat magáénak. A színház és a film egyaránt szakterülete volt, mindazonáltal filmek tekintetében későbbi éveiben már nem tudott a korábbiakhoz hasonló sikereket elérni.
1994 és 2001 között a politikából sem vonta ki magát. Az olasz szenátus tagja volt, 2007-ben pedig XVI. Benedek pápa filmes tanácsadója lett. Ő volt az első olyan olasz állampolgár, aki 2004-ben a brit birodalmi rend tiszteletbeli parancsnoka címet megkapta. 2017-ben Firenzében nyílt meg a nevét viselő kulturális központ, ahol életművei és személyes könyvtára is megtekinthető. 2019-ben, 96 évesen hosszas betegség után hunyt el római otthonában.
Franco Zeffirelli rendezéseivel mind a filmek, mind az operák tekintetében maradandót alkotott az utókor számára.
