Marketinges-szövegíróként (és persze újságíróként is) hívogatóan szürreálisnak és egyben bicskanyitogatóan félrevezetőnek látom azt a képet, amit az Emily Párizsban Netflix produkció mutat a reklám és az ügynökségek világáról. Biztos vagyok benne, hogy viszonylag sokan indulnak majd el ezen a pályán kizárólag emiatt a sorozat (vagy inkább mese) miatt, és aligha lesznek elégedettek. Naná, hogy nem, hiszen meglehetősen irreális és sztereotip elvárásokkal érkeznek erre a pályára. Kimondhatjuk, hogy bár léteznek álommelók a valóságban, egyik sem annyira fenékig tejfel, mint Emily „marketinges munkája”.
Most 5 pontban megkísérlem lerombolni azt az illúziót, amit összesen három évadon és harminc részen át olyan gondosan építgettek a készítők. (Igen, végignéztem az összeset. Egyhuzamban.)
Emily marketinges mesevilága sajnos nem igazi. (Fotó: Netflix)
Először is: a gyors brainstormingokon kívül mikor dolgozik a főhősünk? Látszólag korlátlan szabadidő áll ugyanis a rendelkezésére. Ez nem csak az aktív társasági életén és az állandó, céltalan párizsi lófrálgatásban merül ki. Hanem például (egy irodai alkalmazotthoz képest) túlzóan tökéletes smink-haj-outfit triumvirátusában is tetten érhető. Emily ötletel, küld néhány sms-t és varázsütésre minden megoldódik. Elég rá neki néhány hét, hogy sikeres influencer legyen. Viszonylag gyakran teljesen véletlenül belebotlik hatalmas cégek vezetőibe, akik – micsoda véletlen – éppen új ügynökséget keresnek. Még referencia és ajánlás sem kell, máris megkaparintja a csilliárdos McDonald’s megbízást. Piszkosul hatékony ez a lány, ugye? Főleg, hogy mindezt napi néhány órácska munkával hozza össze.
Vajon mikor dolgozik Emily? (Fotó: Netflix)
Ha már a hatékonyságról van szó: Emily marketingvezető címén valójában egymagában látja el egy social media manager, egy marketinges, egy copywriter, egy rendezvényszervező, egy reklámszakember és egy pr-os munkáját. Ám ezeknek a pozícióknak is a legjavát kapja: legizgalmasabb és legszerethetőbb feladatokat.
Azok az utolsó pillanatos, hatalmas megállapodások, amelyeket Emily köt (nem egy esetben a főnöke, Silvy megkérdezése nélkül) egy igazi ügynökségnél biztos nem köttethetnének meg. Ezeket minden esetben hosszú egyeztetési és jóváhagyási folyamatok előzik meg, és még ezeknél is hosszabb és szigorúbb szerződések várnak aláírásra, amelyeknek megírására gyakran heteket kell várni a sikeres tárgyalások végén.
Emily mindig jókor van jó helyen. Mindig éppen a legmegfelelőbb emberekkel barátkozik, akik szintén olyan ismerősöket mutatnak be neki, akik luxus marketingügynökségekkel szoktak üzletelni. A kapcsolatok tényleg különösen értékesek lehetnek ebben a világban, ám a sorozatban bemutatott dinamika a földtől teljesen elrugaszkodott: szerencsés véletlenek lehetetlen sorozata.
Egy – a Savoirhoz hasonló – marketinges cégnél vagy ügynökségnél egy Emilyvel egyidős, azonos tapasztalatokkal rendelkező alkalmazott, csak egy nagyjából meghatározott ütemben lépkedhet előre a ranglétrán. Bár ő a marketingvezető-helyetteseként kerül Párizsa, mégsem hiteles a történet, hiszen a felettese és közte lennie kéne még legalább egy vagy két, nála magasabb pozícióban lévő munkatársnak.
Egy dolgot azonban mindenképp érdemes tanulni Emilytől: legyetek bátrak! Ne féljetek kiállni véleményetek és az elveitek mellett! A karrier ebben az iparágban a kreativitáson, az inspiráción és az ötleteken alapul. Saját tapasztalatom is, hogy egy friss nézőpont és egy olyan ember, aki nem tudja valamiről, hogy az addig nem volt lehetséges mindent megváltoztathat.
Mindent összevetve, Emily párizsi élete közelebb áll egy tündérmeséhez, mint a való élethez. De attól még hinni lehet a csodákban, nem?
Te is hiszel a csodákban? (Fotó: Netflix)
