„Szerintem kulcskérdés, hogy honnan jön az étel” – Diákinterjú Vona Violával
Szerző: UNIside - 2026.07.28.
Diákinterjú Vona Violával, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának harmadéves dietetikus hallgatójával, aki emellett a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem budai campusán első éves élelmiszermérnök-hallgató. A dietetikát nappali, az élelmiszermérnöki képzést levelező tagozaton végzi.
Az interjú eredetileg az UNI in&out 2026 nyár kiadványában jelent meg.
Dietetikusnak és élelmiszermérnöknek tanulsz. Miért épp ezeket a területeket választottad?
Eredetileg gyógytornász szerettem volna lenni, nagyjából hat éven keresztül ez volt a tervem. Mindenképpen emberekkel akartam foglalkozni, és valamilyen módon segíteni nekik/rajtuk, emellett az is szempont volt, hogy Budapesten maradjak. Biológiából tettem emelt érettségit, és ez bizonyos mértékben korlátozta, hogy hová jelentkezhetek. Bejelöltem több budapesti egyetemet, köztük a Semmelweist, és én lepődtem meg a legjobban, amikor megjött az üzenet, hogy hová vettek fel, mivel arra sem emlékeztem pontosan, hogy mi, hányadik helyen szerepelt. Utólag viszont nagyon hálás vagyok, hogy arra a szakra kerültem.
Mikor érezted azt, hogy a dietetika a te területed?
Amikor elkezdtem tanulni, nagyon hamar beleszerettem a táplálkozástudományba. Igazából ez már korábban is foglalkoztatott, a gimnáziumban is én voltam az, aki turmixot meg salátát vitt az iskolába, illetve próbáltam változatosabban étkezni, miközben körülöttem sokan inkább pékárukat, müzliket ettek egész nap. Ebben a tekintetben nálunk otthon mindig jelen volt tudatosság, főleg anyukám részéről. Szóval valahogy mindig érdekelt, hogy az étkezés miként hat az emberre, és amikor a dietetikán elkezdtem mélyebben tanulni róla, akkor éreztem, hogy ez tényleg az én irányom.
Mikor kapcsolódott ehhez a családi vállalkozás, illetve az élelmiszeripar világa?
Ez később jött. Már lement az első évem a Semmelweisen, amikor elmentem nyári munkára a nagynéném egyik mintaboltjába. Ott kezdtem el igazán látni, hogy mennyi embernek segítenek a termékeink, és hogy mennyire egyedi az, amit csinálunk.
Volt egy nagyon kedves kolléganőm, Alma, aki beleásta magát a táplálkozástudományba, a különféle érzékenységekbe, és ki is képzett minket. Megtanultuk, hogy ha jön egy vevő, hogyan kérdezzünk rá az esetleges érzékenységekre és miként tudunk valóban segíteni.
Nekem az a nyár hozott egy nagy felismerést, hogy milyen érték az, ha az állatok tiszta forrásból származnak, a gondozásunkban nőnek fel, mi dolgozzuk fel őket, tehát végigkövetjük az egész folyamatot és pontosan tudjuk, mi kerül a termékbe, illetve a tányérra.
Milyen volt belülről a Semmelweis? Mi jelentette a legnagyobb kihívást az első években?
Az első időszak nagyon kemény volt, rengeteg vizsgával, az első félévben tizenkilenc számonkérés volt, ha jól emlékszem. Nem voltam az a nagyon aktív, minden pluszprogramban részt vevő hallgató, inkább arra törekedtem, hogy felvegyem a ritmust és teljesíteni tudjak. Az első félévben még úgy tanultam, mint a gimnáziumban: mindent kiírtam füzetbe, de az egyetemen ez nem működött az anyag nagysága és töménysége miatt. Kicsit elvesztem a részletekben, aztán a második félévre már sokkal célszerűbben tudtam tanulni.
Mit jelentett nálad a tanulási módszer megváltoztatása?
Számomra a leghatékonyabb, hogy először egy jól érthető, strukturált vázlatot készítek kulcsszavakkal, lényeges gondolatokkal érthető logikai felépítésben. Ebben például a mesterséges intelligencia is nagyban a segít, és akár gyorsítja is a tanulást, majd utána olvasom el a teljes, részletes tananyagot.
A dietetika mellett miért döntöttél úgy, hogy élelmiszermérnöknek is tanulsz?
Azért, mert azt éreztem, hogy a dietetika az egyik oldalról közelíti meg a táplálkozást: azt nézzük, hogy például milyen a tápértéke egy élelmiszernek, betegként vagy egészséges emberként miért jó nekünk mondjuk egy csirkemell vagy egy joghurt. Az élelmiszermérnöki oldal viszont azt is megmutatja, hogyan keletkezik az adott termék, mi történt vele, mit vettek el belőle, mit adtak hozzá.
Mi a két képzés közötti különbség?
Nagyon más a közeg. A Semmelweisen jellemzően olyan diákok vannak körülöttem, akik közvetlenül gimnázium után jöttek. A MATE levelező képzésén viszont sokkal több a felnőtt, sokaknak már van vállalkozásuk, saját tapasztalatuk. Egész más a légkör, mert ők már hoznak magukkal valamit az életből és a szakmából.
Ilyen szempontból ez tényleg networking-lehetőség is, hiszen az egyetem egy remek hely az ismerkedéshez, különböző nézőpontok megismeréséhez. Már többször megtapasztaltam, hogy sosem lehet tudni, hogy kivel mikor és hol találkozik újra az ember.
Harmadéves dietetikus hallgatóként hogyan látod a különféle táplálkozási trendeket? Rengeteg irányzat van, és laikusként sokszor nehéz eligazodni köztük.
A hivatalos ajánlások közül most a mediterrán étrend az, aminek talán a legtöbb tudományosan elismert pozitív hozadéka van. Az emberek nagyon szeretik a „diéta” szót, de valójában a hosszú távon fenntartható kiegyensúlyozott táplálkozás a lényeg.
A hivatalos álláspont természetesen az Okostányér, ami a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége által összeállított, tudományosan megalapozott ajánlás. Hallgatóként én ezt nem is írhatom felül.
Van magánvéleményed is erről?
Igen, de azt mindig külön kell választani a hivatalos szakmai állásponttól. Szerintem a kulcskérdés, hogy honnan jön az étel, miként állították elő, milyen takarmányon nőtt fel az állat és mennyire természetes az egész feldolgozási folyamat.
Mi például a saját termékeinknél ezeket pontosan látjuk. Egy gyöngytyúknál például tudom, hogy 5000 forint alatt nem lehet tisztességesen felnevelni. Ha valahol ennél jóval olcsóbban jelenik meg, akkor ott joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan készült.
És az is igaz, hogy egy jobb minőségű élelmiszer sokszor jobban telít, jobban táplál, tehát nem csak az árát kell nézni.
A családi vállalkozásban szerzett tapasztalat mennyire formálta a szemléletedet?
Nagyon. A boltban és a cégnél azt láttam, hogy rengeteg olyan ember van, akiről már szinte lemondtak, vagy azt mondták neki, hogy ilyen-olyan betegséggel már nincs sok esélye. Viszont amikor életmódot vált, elhagy bizonyos élelmiszereket, odafigyel az étkezésére, akkor egészen komoly változások történnek.
A dietetikáról sokan azt gondolnák, hogy egyre nagyobb szükség van rá, te korábban mégis kritikusan beszéltél a lehetőségekről. Miért?
Mert a valóság azért sokkal bonyolultabb. Nagyon sokan vagyunk a szakon, és az egyetemek évről évre sok végzős dietetikust bocsátanak ki. Közben a kórházi státuszok telítettek, a fizetés alacsony, a magánpraxis felépítéséhez pedig olyan gyakorlat kellene, amit nem könnyű megszerezni. És sokszor sajnos pont azok kapnak hamarabb lehetőséget a piacon, akik valamilyen táplálkozási tanácsadó képzést végeztek el. Szóval nagy szükség lenne dietetikusokra, de ez nem feltétlenül jelenik meg rendszerszinten a lehetőségekben.
Ez is közrejátszik abban, hogy inkább a családi cégben képzeled el a jövődet?
Igen, számomra sokkal kézzelfoghatóbb az, amit ott létre tudunk hozni. Nyilván fejlődni lehet és kell is, most is bővült az üzemrész, ami növeli a kapacitást, de ez nem egy olyan történet, ahol a végtelenségig lehet növekedni. Van egy adott földterület, azon meghatározott számú állatot lehet tartani, és van egy üzemkapacitás. Egy ponton túl, ha tovább akarsz nőni, akkor már valamin változtatni kellene, és sokszor épp azon, amin nem szeretnénk.
Mi inkább meg akarjuk tartani a családi jelleget, hogy átlátható legyen, hogy tudjuk, mit csinálunk, és hogy mit adunk ki a kezünkből.
Ha azokhoz szólnál, akik most kacsingatnak a dietetika vagy az élelmiszeripar felé, mit mondanál nekik?
Azt, hogy érdemes végiggondolniuk, mi érdekli őket igazán. A dietetika gyönyörű terület, rengeteget ad, de nem egyszerű. Az élelmiszeripari oldal pedig egy másfajta tudást nyújt, sokkal inkább a termékek, az alapanyagok, az előállítás irányából.
Én azt érzem, hogy nekem a kettő együtt ad egy teljes képet. A dietetika megadta azt a szemléletet, hogy mi történik az emberi szervezetben, az élelmiszermérnöki tanulmányok pedig azt, hogy mi történik az étellel, mielőtt eljut hozzánk.
Vona Viola
- A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának harmadéves dietetikus hallgatója.
- A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem budai campusán első éves élelmiszermérnök-hallgató.
- Tanulmányai középpontjában a táplálkozástudomány, az élelmiszerek minősége és az egészségtudatos szemlélet áll.
Még több értékes tartalom vár!
Az UNI in&out 2026 nyár kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!
Ez is érdekelhet
