„Megtalálhatom, amiben valóban jó vagyok” – Diákinterjú Tiba Noémi Admirával

Diákinterjú Tiba Noémi Admirával, a Miskolci Egyetem nemzetközi tanulmányok szakos hallgatójával, a Mathias Corvinus Collegium tanulójával.

Támogatott tartalom.

Milyen szempontok alakították az egyetemválasztásodat?

A fő hajtóerő az volt, hogy már többször jártam a Miskolci Egyetem campusán, és mindig egy élettel teli, színes közeget láttam. Emlékszem, ahogy először még kiskamaszként néztem a kék üvegépületet, és azt láttam magam előtt: ha nagy leszek, majd én is ide fogok járni. Kis ugrás az időben, és felvettek. De racionálisan is tekintve, meghatározó tényező volt az egyetemválasztásomban a távolság. Mivel tudtam, hogy a kollégiumi férőhelyek száma limitált, és pályázás ellenére sem biztos, hogy kaptam volna szobát, egy fővárosi albérlet pedig nem lett volna számomra megoldható, így a lakóhelyemhez közeli egyetemekből válogattam. Kifejezetten erősen kötődöm a környezetemhez és a hobbijaimhoz, amiket szintén nem szerettem volna feladni.

Milyen kompetenciákra van szükség a képzésen, és ezek hogyan kamatoztathatók a tanulmányokban, majd a munkaerőpiacon?

A nemzetközi tanulmányok egy kicsit „megfoghatatlan” társadalomtudományi szak, nem igazán tudja az ember, mire számítson, mire lehet szüksége, mert itt mindenből van egy kicsi. Egy nyitott, előítéletektől tartózkodó világlátás, valamint tudatos önfejlesztés mindenképpen szükséges, hogy valaki a legtöbbet tudja kihozni ebből a képzésből. Ezek felett kell állnia egy csillapíthatatlan tudásszomjnak, továbbá erős nyelvtudásnak, kifejezetten angolul.

Hogy valaki milyen munkakörben helyezkedik majd el, az változó, nincs egy mindenki számára egyformán bejárható út, így más-más képességeket lehet hasznosítani. De általánosságban a munkaerőpiacon fontos a problémamegoldó készség, az empátia, a kitartás és a kreativitás. Ami szintén szükséges, és nekem talán ez a legnagyobb erősségem, a vezető egyéniség megléte. Ha csoportmunkáról, projektfeladatról van szó, nem félek a csapat élére állni, de ügyelek arra, hogy a társaim igényeit is figyelembe vegyem.

Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba az MCC-vel? Milyen tevékenységeid és lehetőségeid vannak a programban, és ezek milyen pluszt adnak hozzá a jövődhöz?

Érettségi előtt, egy a juniorképzést népszerűsítő e-mailt kaptam, és végül a jelentkezési határidő napján adtam be a pályázatomat. Behívtak egy személyes beszélgetésre, majd rövidesen megtudtam, hogy bekerültem a junior csapatba. És innentől rengeteg ajtó nyílt meg számomra.

A képviselet-vezetőnk úgy fogalmazta meg, hogy az MCC egy svédasztal: mindenki azt vesz belőle, amit szeretne. Lehetőségem van külföldi tanulmányutakra jelentkezni, szakmai projektekben részt venni, sajátokat indítani és még sorolhatnám. Jelenleg azonfelül, hogy rendszeresen az érdeklődési körömhöz kapcsolódó, szabadon választott kurzusokra és szakmai előadásokra járok, egy országos, sporttal kapcsolatos projekt regionális vezetője, valamint egy fővárosi diplomáciával foglalkozó projekt tagja vagyok.

Az a legjobb az MCC-ben, hogy azzal foglalkozhatok, amivel szeretnék. Bár juniorként vannak kötelező készségfejlesztő kurzusaim, itt nem köt az egyetemi órarend, más-más szakterületek kurzusaiból is válogathatok, és megtalálhatom, amiben valóban jó vagyok. Eddig a legnagyobb pluszt nekem a vitaklub adta: felszólalni, érvelni a bírák és a társaid előtt először elbizonytalanít, viszont idővel erős rezilienciát épít. Ha elő kell adni emberek előtt, már kevésbé izgulok, mint korábban, bár a kezem még mindig remeg egy picit.

Mik a terveid a jövőre nézve?

A diplomaszerzésem után Miskolcon tervezem elvégezni az angol nyelvű mesterszakot, valamint az MCC-ben is szeretnék a posztgraduális programba lépni. A munka világában elsősorban politikai elemzéssel szeretnék foglalkozni, de érdekel a diplomácia is. Egy nemzetközi szervezetnél, kutatóintézménynél vagy egy külképviseleten, nagykövetségen helyezkednék el szívesen. Még nem tudom pontosan, milyen munkahelyre vágyom igazán, viszont azt fontosnak tartom, hogy legyen benne egyfajta rutin, kiszámíthatóság, de semmiképp se legyen monoton. Legyenek kihívások, mivel azok által tudok fejlődni.

Mit tanácsolsz azoknak, akik még bizonytalanok a nemzetközi tanulmányok képzés melletti döntésben? És mit azoknak, akiket frissen vettek fel a szakra, akár a Miskolci Egyetemre?

Akinek a bizonytalansága abból fakad, hogy nem érez kellő elkötelezettséget a téma iránt, az ne kezdje el a nemzetközi tanulmányokat. Ha nem ez lenne az első választása, csak egy B terv, vagy nem erős az érdeklődése a nemzetközi politika, a történelem és a geopolitika iránt, akkor hosszú távon nem előnyös, mivel ez sok kitekintést és alapszintű politikai tájékozottságot és tájékozódási vágyat igényel. Akit frissen vettek fel, annak elsősorban gratulálni szeretnék – nem volt könnyű az idevezető út. Hogy jó helyen van-e, az idővel kiderül, viszont csak ő tud választ adni erre a kérdésre. Minden jelenlegi és leendő egyetemistának azt üzenném, hogy először álmodjanak nagyot, aztán keressék a lehetőségeket, a kihívásokat, menjenek TDK-ra, publikáljanak, azaz dolgozzanak az álmaikért. (x)

Tiba Noémi Admira

• A Miskolci Egyetem nemzetközi tanulmányok alapszakos hallgatója, érdeklődésének középpontjában az USA és a Közel-Kelet áll.
• Szabadidejében rendszeresen edz, és a lakóhelyéhez közeli természetvédelmi területen gyakran jár kerékpártúrákra.
• Önmagát művészlélekként, továbbá ambiciózus és segítőkész emberként határozza meg.
• Foglalkoztatja az irodalom és a művészet, különösen a festészet. Verseket ír, valamint fest, a leggyakrabban tájképeket, csendéleteket, ritkábban absztrakt képeket, amelyekhez a túráiból merít inspirációt.
• Az állatvilág is érdekli, főleg a macskák, a hüllők, a bogarak és a madarak.