„A lehetőség mindenkinek adott, viszont élni is kell vele” – diákinterjú Tóth Péter Marcell-lel, a Debreceni Egyetem mechatronikai mérnök hallgatójával

Diákinterjú Tóth Péter Marcell-lel, a Debreceni Egyetem harmadéves mechatronikai mérnök hallgatójával, az MCC Egyetemi Program tanulójával.

A cikk eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.

Mi alapján döntöttél, hogy merre tanulj tovább? Milyen szempontok alakították az egyetemválasztásodat, és hogy kerültél kapcsolatba az MCC-vel?

A továbbtanulással kapcsolatban az első, ami felmerült bennem, hogy a BSc idején mindenképpen szeretnék a Debreceni Egyetemen tanulni. Ez egy nagyon jó döntésnek bizonyult. Mindig is érdekelt a matematika, az informatika és a fizika világa, és ennek a háromnak a keresztmetszetében találtam meg a mechatronikát mint továbbtanulási irányt. Foglalkoztatnak a közgazdaságtani tudományok is, de mindig a nagyobb kihívással járó utat szoktam választani, ezért maradtam a műszaki tanulmányoknál. Az MCC-ről egy kedves barátomtól és családjától hallottam először. Sokat meséltek a rengeteg lehetőségről és érdekes kurzusokról, kiegészítve azzal, hogy mindenképp jelentkezzek én is. Azóta is hálás vagyok ezért a biztatásért, hiszen meg adott nekem számtalan élményt és megannyi őszinte barátságot.

Milyen kompetenciákra van szükség a képzésen? Te tisztában vagy a saját erősségeiddel?

Szerintem nagyon fontos, hogy akármit tanul vagy csinál az ember, az energiáit és az idejét is jól tudja beosztani. Ez egy olyan készség, amiben mindig van tér fejlődni, főleg az én korosztályomnak, amelynek a telefonnal annyiféle módon elterelődhet a figyelme. Emellett fontos, hogy kritikus gondolkodással álljunk a kérdésekhez és a tényekhez. Én például szeretek gondolkozni azon, hogy egy adott megoldás hogyan lehetne még jobb. És mindig keresem azokat a komfortzónámon kívül eső kihívásokat is, amik a képességeim mellett elő tudják hozni a még fel nem fedezett erősségeimet is.

Mit tanácsolsz azoknak, akik még bizonytalanok a mechatronikai mérnöki képzés melletti döntésben, és mit üzennél azoknak, akiket frissen vettek fel a szakra, akár a Debreceni Egyetemre?

A mechatronikai mérnök szak azért jó választás, mert utána széles körben lehet elhelyezkedni a szakmában. A hallgatók belelátnak a sokrétű mérnöki tudományokba, amelyekből később kiválaszthatják, hogy mivel szeretnének foglalkozni. Debrecenben pedig kiemelkedő mértékben a gyakorlati oktatást helyezik a középpontba, ami rengeteget számít a tanulásban és majd a munkaerőpiacon is. A képzés második felében már szinte teljesen eltűntek a lexikai számonkérések, és felváltották őket a projektfeladatok, beadandók, gyakorlati számonkérések. Ezek amellett, hogy sokkal reprezentatívabbak a tudásunkat illetően, jóval élvezhetőbbek és érdekesebbek is. Az idén átadott épületszárnyban hat modern műszerekkel felszerelt labor szolgál helyszínként a mechatronikai mérnök szakos hallgatók méréseihez és gyakorlati óráihoz. A frissen felvetteknek azt tanácsolom, hogy mindenképp használják ki azokat a lehetőségeket, amiket az egyetem biztosít, akár a laborok eszközeiről, akár tanulmányi utakról van szó. A lehetőség mindenkinek adott, viszont élni is kell vele.

Gyakran mondják, hogy a mérnöki tudományok tanulása minden időt lefoglal a hallgatók életéből, te mégis versenyszinten vitorlázol. Hogyan tudod összeegyeztetni a kettőt?

A legfontosabb az időmenedzsment. Több területen kell helytállnom, tekintve, hogy a képzés mellett az MCC Egyetemi Programjában is részt veszek. Olyan típusú hallgató vagyok, aki az órákon sajátítja el a szükséges tudás nagy részét, és ez nagyon sokat segít abban, hogy az egyetemen kívüli időmet másra is tudjam fordítani. Természetesen az egyetemi beadandókkal és számonkérésekkel is sokat kell foglalkozni, de az MCC-s évek alatt már megtanultam, hogy miként tudom a legjobban beosztani az energiámat. És még a hétvégéket is ki tudom használni: a vitorlázás ugyanis nagyrészt ekkorra esik, a vonatút pedig Debrecen és Révfülöp között épp elég hosszú ahhoz, hogy az egyetemi, illetve MCC-s feladataimra kellő időt tudjak fordítani.

Hogyan kezdődött a vitorlázás iránti szenvedélyed, és hogy jutottál a nemzetközi versenyekig?

Annak idején pár barátommal rátaláltunk egy vitorlástáborra Zamárdiban, ahol az első két nyaramon táborozóként, majd három szezonon keresztül oktatóként voltam jelen. Nagyon sok boldog élmény köt ehhez a táborhoz, és a mai napig szívesen látogatok el hozzájuk, ha a környéken járok. Majd az egyetemmel párhuzamosan elkezdtem az MCC Egyetemi Programját, ahol már az első évemben találkoztam a vitorlázás lehetőségével. Egy nagyon befogadó és segítő kész csapatra találtam mind az oktatók, mind a többi hallgató részéről. Annyira magával ragadott ez a közösség, hogy idén tavasszal szinte minden második hétvégét Révfülöpön töltöttem. Végül sikerült bekerülnöm az MCC kékszalagos csapatába. A versenyen való indulás gyerekkorom óta óriási álmom volt, és ez idén megvalósult, ráadásul egy nagyon szép eredménnyel. A legfrissebb büszkeségünk a J/70 országos bajnokságon elért abszolút 3. és amatőr 1. helyezés, amivel kvalifikáltuk magunkat a jövő évi világbajnokságra. Az atlanti-óceáni versenynek (ARC) szintén az MCC-s csapattal vágunk neki, a legendás magyar vitorlázó, Fa Nándor és a Generációk Találkozása projekt megálmodója, Kovács Zoltán vezetésével. Ennek keretében indulunk a versenyen, amelynek célja, hogy lehetőséget teremtsen a tapasztalat és a mérhetetlen mennyiségű tudás átadására két generáció között. Ez egy rendkívüli esély, hogy emberi leg és a vitorlázás terén fejlődjünk, miközben 68 számtalan élménnyel gazdagodunk. (x)

Tóth Péter Marcell

• A Debreceni Egyetem harmadéves mechatronikai mérnök szakos hallgatója.
• Az MCC Közgazdasági Iskolájának másodéves diákja.
• Amatőr vitorlázó.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!