„A változó környezetben kell folyamatosan megújulnunk” – interjú Kapusi Kálmánnal, a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének igazgatójával

Interjú Kapusi Kálmán egyetemi docenssel, a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének igazgatójával.

A cikk eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.

Miket tart a DE Könnyűzenei Intézet legnagyobb erősségeinek?

Legfontosabb jellemzőnk, hogy a könnyűzene iránt érdeklődő, zenei tapasztalatot szerzett hallgatókat egy egyedülálló, egyetemi szinten működő intézményben tudjuk oktatni a könnyűzenei műfajokban leggyakrabban használt hangszereken való játékra és az éneklésre. Ezenkívül bevezetjük őket a könnyűzenei zenekari játék és a stúdiótechnika világába. Magyarország egyik vezető egyetemének a része vagyunk, amely garantálja a hosszú távú működésünket és biztosítja a legmodernebb eszközök használatának lehetőségét, illetve hogy a diákok a legfelkészültebb oktatókkal találkozhassanak. A Debreceni Egyetem minden lehetséges erőforrásával azon dolgozik, hogy a könnyűzenei képzés erősödjön. Ezt szolgálja a közeljövőben megépülő Sport és Zene Társadalmi Innovációs Központ.

Milyen perspektívát kínálnak az ide érkezőknek? Mit gondol ennek a képzési területnek a jövőjéről?

Ma már nem elég, ha valaki jól gitározik vagy jól énekel. Rengeteg olyan tényező van, amellyel minden előadónak tisztában kell lennie, ha szeretne valamint elérni ezen a területen. Erre a pályára készít fel a kortárs könnyű- zene alapképzés, ahol a hallgatók egy olyan komplex tudáscsomagot kapnak, amelyet csak egy egyetemi képzés keretén belül lehet elsajátítani. A könnyűzene is egy szakma, amit lehet jól és rosszul művelni. Nem elég az alaptehetség, sok apró tudáselem van, amely ahhoz szükséges, hogy elindulhasson egy professzionális zenészkarrier. Az intézet oktatóinak a feladata, hogy minden fiatalban megtalálják a tehetséget, és ezekből az apró elemekből együtt építsék fel egyénre szabottan minden hallgató számára ezt a tudáscsomagot.

Mi az a legfontosabb képesség, amit egy fiatalnak ma el kell sajátítania, akár zenei előadóként, akár más területen szeretne érvényesülni?

Szerintem ma a legfontosabb képesség az alkalmazkodás és az önálló tanulás. Olyan gyorsan változik körülöttünk a világ – legyen szó a zeneiparról, a technológiáról vagy bármilyen szakmáról –, hogy az tud igazán érvényesülni, aki folyamatosan képes új dolgokat megtanulni és rugalmasan reagálni a változásokra. Ez nemcsak technikai tudást jelent, hanem azt is, hogy nyitottak vagyunk az új megközelítésekre, merünk kísérletezni és képesek vagyunk újraértelmezni magunkat. Ma már nem elég egy területen jónak lenni: fontos, hogy gyorsan, önállóan fejlődjünk és bátran alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez.

Mennyire fontos a nemzetközi tapasztalat a könnyűzenei előadói pályán, és milyen lehetőségeket kínál erre a Debreceni Egyetem?

A Könnyűzenei Intézetnek van angol nyelvű képzése, rendszeres az érdeklődés külföldről, van is angol nyelven tanuló hallgatónk. Arra is van lehetőségünk, hogy partnerintézményekkel, cserediák-kapcsolatok révén lehetőséget biztosítsunk a tanulóinknak a külföldi képzésekben való részvételre. Jelenleg is van olyan énekes diákunk, aki Magyarországról elsőként vesz részt ilyen tanulmányi úton a Loyola University New Orleans egyetemen, amely kulturális sokszínűségével és magas színvonalú oktatásával kiemelkedik a művészeti egyetemek közül. Egy másik énekes hallgatónk nemrég jutott be a Tour Music Fest San Marinó-i elődöntőjébe. Ez egy európai szintű verseny, amelynek a két fordulóján már sikeresen túljutott.

Számos országban lépett fel szólistaként és különböző együttesek tagja ként, illetve tartott mesterkurzusokat külföldön. Ezeket a nemzetközi tapasztalatait hogyan tudja hasznosítani Magyarországon – gondolva itt elsősorban az intézetigazgatói tevékenységére?

Amikor külföldön játszik vagy oktat az ember, sokszor rácsodálkozik arra, hogy mi ezt vagy azt miért nem így csináljuk. Úgy gondolom, hogy ezek a külföldi tapasztalatok segítenek abban, hogy sokkal nyitottabban közelítsek bizonyos dolgok felé, hiszen nem biztos, hogy a jól bevált régebbi, tradicionálisnak gondolt modellek a mai felgyorsult világban is életképesek. Az intézet megjelenése, a hallgatók elvárásai, az oktatási anyag sem úgy néz már ki, mint amikor elindultunk. A környezetünk gyorsan változik, és nekünk ebben kell folyamatosan megújulnunk.

Hogyan jellemezné a hallgatói közösségi életet és az oktatók kapcsolatát a tanulókkal? A diákok a tanulás mellett hogyan tudják átélni az egyetemi életet?

Egy előadóművész képzése nem hasonlítható más egyetemi képzéshez, itt nagyrészt egyéni vagy kiscsoportos órák vannak. A hallgatói létszámból is adódóan az oktatók mindenkit név szerint ismernek, és a fő tárgyak tanárai egyfajta mentorként kísérik végig a hallgatók útját a tanulmányaik alatt. Az is gyakran előfordul, hogy közösen lépnek fel egy-egy produkcióban, ezzel is felkészítve őket a nagybetűs életre. A Debreceni Egyetemen a diákokat rengeteg közösségi program várja és nagyon sok szórakozási lehetőség közül választhatnak. A klasszikus egyetemi buliknak a Lovarda, a Kazánház és a Klinika klub ad otthont, ahol rendszeres koncertek, tematikus estek és közösségi programok zajlanak. A kultúra iránt érdeklődőknek ott vannak a kiállítások, a színházi és zenei programok, amelyeket az egyetem több helyszínen is kínál. A sportolni vágyók a modern UniFit edzőtermet, a DEAC sportegyesületet vagy a különböző egyetemi sportpályákat használhatják. A Nagyerdő és a Botanikus kert pedig kiváló hely a pihenésre és kikapcsolódásra. Emellett a diákszervezetek és a kollégiumok saját programokat, közösségi eseményeket és kirándulásokat is szerveznek, így mindenki megtalálja a számára megfelelő kikapcsolódási formát.

A kutatási területe az alapfokú művészetoktatásban tanuló hátrányos helyzetű diákok lemorzsolódásának a vizsgálata. Mi okozza ezt? Hogyan segíthet nekik egy mentor tanár?

A gyerekek motivációja sokszor azért csökken, mert nem kapnak elegendő sikerélményt, vagy túl nagy rajtuk a megfelelési kényszer. Emellett a családi háttér is meghatározó: ha nincs meg a gyakorláshoz szükséges idő, anyagi vagy érzelmi támogatás, könnyen háttérbe szorul a művészeti tanulás. Nagyon sok múlik a pedagógiai környezeten is: a módszerek frissessége, a tanár–diák kapcsolat minősége és az, hogy a gyermek kap-e valódi figyelmet és élmény szerű visszajelzéseket. És persze ott vannak a pszichológiai terhek is – az önbizalomhiány, a kudarctól való félelem, a túlterheltség. Összességében tehát nem egyetlen okról beszélünk, hanem arról, hogy a motiváció, a családi háttér, az intézményi feltételek és a gyermek lelki állapota mennyire támogatja vagy akadályozza egymást a hosszú távú kitartásban. A mentortanár kulcsszerepet játszik abban, hogy a tanuló motivált maradjon és sikerélményekhez jusson. Figyeli az egyéni fejlődését, érzelmi és gyakorlati támogatást nyújt, segít kezelni a frusztrációt és az önbizalomhiányt. Emellett közvetít a pedagógusok és a család között, koordinálja a tanuló programját, valamint olyan lehetőségeket biztosít, amelyek élményszerűvé és hasznos kihívássá teszik a művészeti tanulást. Így a gyermeket nem csak technikailag fejlesztik, ami jelentősen csökkenti a lemorzsolódás kockázatát. Külföldön is gyakori a lemorzsolódás az alapfokú művészetoktatásban, különösen a zenei képzésben. Kutatások szerint mindez csökkenthető, ha a tanulás élményszerű, diákközpontú, erősíti a gyermek autonómiáját és kompetenciaérzetét.

Mi az a gondolat vagy érték, amit ma is a legfontosabbnak tart átadni a diákoknak?

A hitelesség minden körülmények között. A technika megtanulható, a trendek jönnek-mennek, de az, ahogyan a zenéhez kapcsolódsz, egyedül a tiéd. Azt szeretném, ha megtanulnák bátor szívvel vállalni a saját hangjukat, játékukat, mert a művészet akkor ér célt, amikor hiteles és őszinte. A közönség legmélyebb rétegeit nem a tökéletesség, hanem a valódiság érinti meg.

Kapusi Kálmán

• 2018 júliusa óta a Debreceni Egyetem Vonós tanszékének vezetője és a művész MA-képzések szakfelelő 2021-ben lett a Könnyűzenei Intézet igazgatója.
• A Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében először gordonkatanár, majd szolfézstanár diplomát szerzett. 2000-2001-ben Grazban folytatott nagy bőgő tanulmányokat
• Doktori fokozatát 2009-ben a Pozsonyi Zeneakadémián szerezte.
• Kutatási területe az alap fokú művészetoktatásban tanuló hátrányos helyzetű diákok lemorzsolódásának a vizsgálata. Mentor tanárként is dolgozik.
• Szólistaként és különböző együttesek tagjaként fellépett számos helyen, Spanyolországtól kezdve Lengyelországon és Szlovákián át egészen Izraelig és Kínáig.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!