Újév: valódi újrakezdés, vagy csak az agyunk trükkje?

Az év eleje különös lelkiállapotot hoz magával. Január első napjaiban sokan érzik úgy, hogy tiszta lappal indulnak, mintha az előző év hibái, elmaradásai és kudarcai hirtelen kevésbé lennének súlyosak. Új tervek születnek, listák készülnek, fogadalmak hangoznak el. Ez az élmény annyira univerzális, hogy szinte természetesnek vesszük. A tudomány azonban pontos magyarázatot ad arra, miért működik ilyen erősen az év eleji újrakezdés élménye, és mi történik ilyenkor az agyban.

A pszichológia ezt a jelenséget „időbeli határhatásnak” nevezi. Kutatások szerint az emberek mentálisan elkülönítik az életük különböző időszakait, és az olyan dátumok, mint az újév, különösen erős választóvonalat jelentenek. Egy év lezárása segít távolságot teremteni a korábbi döntések és a jelenlegi énkép között. Az egyetemisták esetében ez különösen hangsúlyos, hiszen az év vége gyakran vizsgaidőszakot, kimerültséget és önkritikát hoz magával, míg január már a „mostantól másképp csinálom” ígéretét vetíti eléjük.

Az idegtudomány szempontjából az újrakezdés motiváló ereje szorosan összefügg a dopaminrendszer működésével. A dopamin valójában nem a boldogság hormonja, hanem az elvárásé és a készenléti állapoté. Amikor valaki új célt tűz ki maga elé, az agy jutalmazó rendszere már a tervezés fázisában aktiválódik. Ezért érezhetők az év eleji fogadalmak energizálónak még akkor is, ha a megvalósítás később nehézségekbe ütközik. A „most minden lehetséges” érzése biológiai szinten is valós.

Az újév azért különösen meghatározó, mert keretet ad a változásnak. A kutatások azt mutatják, hogy az emberek nagyobb eséllyel tűznek ki célokat akkor, ha azok egy jól körülhatárolható időponthoz kapcsolódnak. Az újév ilyen szempontból kollektív kezdővonal, amely társadalmi megerősítést is ad. Amikor mindenki más is új tervekről beszél, az erősíti az elköteleződés érzését, még akkor is, ha a célok egy része inkább vágy, mintsem reális terv.

Az önjutalmazás mechanizmusa szintén fontos szerepet játszik ebben az időszakban. A viselkedéspszichológiai kutatások szerint a jutalmazás nemcsak az elért eredményhez, hanem az erőfeszítéshez is kapcsolódhat. Januárban sokan már attól is elégedettebbnek érzik magukat, hogy elindultak egy úton, például rendszeresebben tanulnak vagy tudatosabban osztják be az idejüket. Ez a belső jutalmazás rövid távon fenntartja a motivációt, hosszú távon azonban csak akkor marad fenn, ha a célok illeszkednek a valós lehetőségekhez.

A kutatások arra is rámutatnak, miért halványul el gyakran ez a lelkesedés néhány hét alatt. Az agy gyorsan alkalmazkodik az új helyzetekhez, és a kezdeti dopaminlöket csökken, ha a cél túl nagy vagy homályos. Az egyetemisták körében végzett motivációs vizsgálatok szerint azok a célok bizonyulnak tartósabbnak, amelyek konkrét lépésekre bonthatók, és amelyekhez nemcsak külső elvárás, hanem belső érték is kapcsolódik. Az újrakezdés tehát nem önmagában működik, hanem akkor, ha a cél mögött valódi jelentés áll.

Az újév a múlt újraértelmezéséről is szól. A narratív pszichológia szerint az emberek ilyenkor hajlamosak az előző év eseményeit történetként lezárni. Ez segít abban, hogy a kudarcok ne végleges ítéletként, hanem tanulási pontként jelenjenek meg. Az év eleji motiváció így nem feltétlenül a radikális változásról szól, hanem arról, hogy más szemszögből tekintünk ugyanazokra a kihívásokra.

Az év eleji újrakezdés iránti vágy tehát nem felszínes divat, inkább mélyen gyökerező pszichológiai és idegtudományi folyamatok eredménye. Az agy szereti a határokat, a tiszta kezdeteket és az új lehetőségek ígéretét. A kérdés tehát leginkább az, hogy miként tudjuk ezt az időszakot valódi, fenntartható motivációvá alakítani. A tudomány válasza szerint nem a tökéletes fogadalmak számítanak, hanem az a képesség, hogy a lelkesedést fokozatos, értelmes lépésekké formáljuk. Ebben rejlik az újrakezdés valódi ereje.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.