Hiába tanul a gyerek egész nap, mégis lemarad – új szerepet szánnának a tanodáknak

A hátrányos helyzetű gyerekek támogatását már születésüktől kezdve biztosítani kellene, a tanodák pedig a korrepetálás mellett sokkal nagyobb szerepet kaphatnának a fiatalok életútjának alakításában. Erről is tanácskoztak az egri XXVIII. Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencia tanodákkal foglalkozó kerekasztal-beszélgetésein.

Egy 19 éves lány munkát keresett a debreceni BMW-gyárban. Annyira szeretett volna elhelyezkedni, hogy egy komádi toborzórendezvényen már a másnapi munkakezdésben reménykedett. Amikor azonban egy egyszerű számolási feladatot kellett megoldania, kiderült, hogy még az alapvető műveletekkel is nehézségei vannak. A fiatal motivált volt, dolgozni akart, ám hiányos alapkészségei komoly akadályt jelentettek számára.

A történetet Balogh Gyula, a Magyarországi Tanodahálózat Egyesület elnöke idézte fel az Egerben megrendezett országos oktatási konferencián. A november 4-i tanodás kerekasztal-beszélgetéseken a résztvevők éppen azt vizsgálták, hogyan lehetne megelőzni az ilyen élethelyzeteket, és milyen szerepet tölthetnek be ebben a tanodák. A tanodák olyan, elsősorban hátrányos helyzetű gyermekeket támogató szolgáltatások, amelyek az iskolai oktatást egészítik ki. Kiscsoportos fejlesztéssel, tanulástámogatással, közösségi programokkal és pályaorientációval segítik a fiatalokat. Balogh Gyula a konferencián elmondta: az általa ismertetett rendszerben 188 tanoda működik, amelyek mintegy 5600 gyermek fejlesztésében vesznek részt. A szakemberek szerint azonban érdemes újragondolni a tanodák feladatait és az oktatási rendszerben betöltött helyüket.

Már az iskolakezdés előtt eldőlhetnek fontos dolgok

Ráczné Ördögh Ágnes, a Református Szeretetszolgálat tanodáinak és gyerekházainak módszertani koordinátora szerint a hátrányos helyzetű gyermekek támogatása gyakran túl későn kezdődik. A szakember 2004 óta foglalkozik tanodákkal, jelenleg az ófehértói Betlehemi Csillag Tanodát is vezeti. Tapasztalatai szerint sok gyermek már jelentős lemaradásokkal érkezik az iskolába, később pedig a tanodába. Előfordul, hogy olyan alapvető készségek hiányoznak, amelyek fejlesztését jóval korábban el kellett volna kezdeni.

Éppen ezért kiemelten fontosnak tartja a Biztos Kezdet Gyerekházak szerepét, amelyek a legkisebb gyermekek és családjaik számára kínálnak támogatást. Ezek a szolgáltatások a mozgásfejlődés, a beszéd és a szociális készségek megalapozásában is segíthetnek. A szakember szerint a későbbiekben sem szabadna megszakadnia a támogatásnak. Az óvodából az általános iskolába, majd a középiskolába történő átmenet egyaránt kritikus időszak lehet. A pályaorientációt is már alsó tagozatban érdemes elkezdeni. A hátrányos helyzetű családok gyermekei ugyanis gyakran csak néhány foglalkozással találkoznak közvetlen környezetükben, és sok esetben elképzelni sem tudják, milyen további lehetőségek állhatnak előttük.

Túl sok a tanulás, mégsem javulnak eléggé az eredmények

A beszélgetés egyik visszatérő kérdése az volt, hogy miért nem sikerül minden esetben érdemi fejlődést elérni, miközben egyes gyermekek az iskolában, a napköziben, a tanodában és más felzárkóztató foglalkozásokon is rendszeresen tanulnak. Koczor Margit esélyegyenlőségi szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy a hátránykompenzációban a pedagógiai és a szociális támogatásnak sokkal szorosabban kellene összekapcsolódnia. Úgy látja, az oktatási rendszer különböző szereplői gyakran egymástól elkülönülve próbálják kezelni ugyanannak a gyermeknek a problémáit.

Ráczné Ördögh Ágnes szerint az iskolák és a tanodák között jelenleg is van együttműködés, ám ez sok esetben formális információcserére korlátozódik. Sokkal eredményesebb lehetne, ha a pedagógusok és a tanodai szakemberek közösen dolgoznák ki a gyermekek egyéni fejlesztési terveit. A tanodák egyik legnagyobb előnye ugyanis a rugalmasság. A kisebb csoportoknak és a nem formális pedagógiai módszereknek köszönhetően a szakemberek gyakran jobban megismerhetik a gyermekek családi hátterét, személyes nehézségeit és motivációit.

Ugyanakkor vannak olyan problémák, amelyeket egy tanoda önmagában képtelen megoldani. Hiába szerez például valaki megfelelő szakképesítést, ha lakóhelye közelében nincs munkahely, vagy a közlekedési lehetőségek akadályozzák az elhelyezkedését. A résztvevők ezért olyan együttműködést sürgettek, amelyben az iskolák, a tanodák, a gyermekjóléti szolgálatok, a családok, a felsőoktatási intézmények és a munkáltatók közösen támogatják a fiatalokat.

A Debreceni Egyetem a munkába állást is segítené

A tanodák és a felsőoktatás kapcsolatáról Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem rektora beszélt. Elmondta, hogy az intézmény mintegy 34 ezer hallgatóval működik, közülük körülbelül hétezren hátrányos helyzetű településekről érkeztek. Az egyetem ezért többféle mentori és felzárkóztató programot is működtet, valamint roma szakkollégiumokkal is együttműködik.

A rektor szerint az egyetemnek regionális szereplőként az oktatási rendszer korábbi szakaszaiban is feladata van. A hátrányos helyzetű fiatalok támogatását ugyanis nem lehet kizárólag a felsőoktatásba történő belépés után elkezdeni. Ennek egyik gyakorlati példája a Debreceni Egyetem, a BMW és további térségi szereplők együttműködésével elindított, a konferencián World Start néven ismertetett munkaerőpiaci kezdeményezés.

A program a bihari térség hátrányos helyzetű álláskeresőinek kíván segítséget nyújtani a munkába állásban. Ennek érdekében a résztvevők települési toborzórendezvényeket szerveznek, képzési lehetőségeket kínálnak, és a munkáltatói elvárásokhoz igazodó felkészítésen dolgoznak. Bács Zoltán arról is beszélt, hogy a vállalat a különböző élethelyzetekhez igazodva többféle foglalkoztatási megoldást kínálhat, például eltérő munkaidő-beosztással és a munkába járás támogatásával.

Balogh Gyula egy olyan települési rendezvényt is felidézett, amelyre mindössze négy érdeklődő érkezett. A vállalati képviselő hozzáállása azonban emlékezetes maradt számára: már egyetlen ember elhelyezkedéséért is érdemes megszervezni az ilyen alkalmakat. A résztvevők szerint ezek a kezdeményezések megmutathatják, hogyan lehet a tanulási nehézségek kezelését, a készségfejlesztést és a foglalkoztatást összekapcsolni.

A tanoda a társadalmi felemelkedés egyik fontos eszköze lehet

A második kerekasztal-beszélgetésen hangsúlyosan merült fel a tanodák jelenlegi szerepének újragondolása. Ráczné Ördögh Ágnes arra emlékeztetett, hogy a tanoda a gyermekvédelem és a köznevelés határterületén működő szolgáltatás. Feladatai közé tartozik a humán és reálkompetenciák, a digitális írástudás és az idegen nyelvi készségek fejlesztése is.

Ugyanakkor szerinte hibás megközelítés, amikor a tanodákat egyfajta második iskolának vagy meghosszabbított napközinek tekintik. Koczor Margit úgy fogalmazott, hogy a tanodáknak a társadalmi mobilitás támogatásában kellene meghatározó szerepet kapniuk. Ehhez a hagyományos iskolai tanulástól eltérő módszerekre és új célrendszerre is szükség lehet.

Bács Zoltán ennél is tovább ment: egy olyan életút-támogató rendszer kialakításának lehetőségét vetette fel, amely a gyermekek születésétől akár az egyetemi tanulmányok befejezéséig segítséget nyújthatna. A rektor szerint különösen fontosak azok az átmeneti időszakok, amikor a fiatalok egyik intézményből a másikba kerülnek. Ilyenkor könnyen megszakadhat a korábbi támogatás, ami különösen nagy kockázatot jelent a nehéz családi körülmények közül érkezők számára.

A tanodahálózat jövőjéről szóló elképzelésekben ezért egy olyan rendszer körvonalazódott, amely a gyermek teljes fejlődési útját követi, és szükség esetén személyes segítséget nyújt a továbbtanulási, pályaválasztási vagy munkavállalási döntésekhez.

A túlzott adminisztráció is nehezíti a munkát

A szakemberek a tanodák működési feltételeiről is beszéltek. Többen kifogásolták, hogy a különböző hatósági ellenőrzések és adminisztrációs kötelezettségek jelentős időt és energiát vonnak el a gyermekekkel végzett szakmai munkától. Ráczné Ördögh Ágnes szerint a tanodák jelenlegi szabályozási kereteit is érdemes lenne felülvizsgálni. A 2018-ban előkészített rendszer kialakításában maga is részt vett, de úgy látja, azóta változtak a szakmai igények.

A finanszírozási és humánerőforrás-problémák ugyancsak előkerültek. Kálló Károly, a Bhim Rao Egyesület elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy egyre nehezebb megfelelően felkészült tanodapedagógusokat találni. Megoldásként a felsőoktatási intézményekkel való szorosabb együttműködést javasolta. Szerinte az egyetemek hozzájárulhatnának a tanodai szakemberek képzéséhez, miközben a tanodákban kialakult, személyre szabott pedagógiai módszerekből a hagyományos oktatás is sokat tanulhatna.

Bács Zoltán jelezte, hogy a Debreceni Egyetem nyitott az ilyen együttműködésekre, hiszen a pedagógusképzés megújításában is fontos szerepük lehet a gyakorlati tapasztalatoknak.

Nem minden eredmény mérhető osztályzatokkal

A kerekasztal résztvevői több olyan példát is említettek, amelyek a tanodák hagyományos tanulássegítésen túlmutató lehetőségeit szemléltetik. A kállósemjéni tanoda gyermekei például táblajátékokkal, köztük go- és dámajátékkal foglalkoznak, és nemzetközi programokban, versenyeken is részt vesznek. A konferencián egy törökországi utazás is szóba került, amely más tanodákkal való együttműködés révén valósult meg.

A beszélgetés résztvevői szerint az ilyen élmények különösen értékesek lehetnek azoknak a gyermekeknek, akiknek családi háttere kevesebb lehetőséget biztosít a világ megismerésére.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a gyermekek támogatásához az oktatási, szociális és munkaerőpiaci szereplők összehangolt munkájára van szükség. A következő időszak egyik fontos kérdése így az lehet, hogy a tanodák jelenlegi feladatait és működési kereteit miként lehetne egy átfogóbb, az egyéni életutakat támogató rendszer részévé tenni.