Mit mutat a TALIS 2024? A magyar tanárok elkötelezettek, de túlterheltek – a digitális lemaradás és az alacsony megbecsültség új kihívásokat hoz az oktatásban.
A TALIS 2024 (Teaching and Learning International Survey) az OECD legátfogóbb nemzetközi tanárvizsgálata, amely több mint ötven ország pedagógusait és intézményvezetőit kérdezte meg a tanítás mindennapi gyakorlatáról, körülményeiről és kihívásairól.
Magyarország immár negyedik alkalommal vett részt a felmérésben, így a friss adatok lehetőséget adnak a korábbi ciklusokkal való összevetésre is.
A magyar tanárok átlagéletkora negyvenkilenc év, ami meghaladja az OECD-országok negyvenöt éves átlagát.
A nők aránya a pedagóguspályán hetvenkilenc százalék, vagyis a tanítás továbbra is elsősorban női hivatásnak számít.
A szakmai tapasztalat átlaga huszonegy év, azaz a tanárok több mint fele két évtizednél is régebben van a pályán. Ez egyszerre jelent stabilitást és figyelmeztetést a fiatal utánpótlás hiányára.
A mesterséges intelligencia (MI) oktatási alkalmazása Magyarországon még gyerekcipőben jár.
Míg az OECD-országokban a tanárok mintegy harminchat százaléka használ MI-eszközöket, hazánkban ez az arány mindössze huszonhárom százalék.
A legtöbben információgyűjtésre, óratervek készítésére vagy készségfejlesztés támogatására használják a technológiát.
Az MI-t nem használó tanárok nyolcvankettő százaléka nem érzi magát kellően felkészültnek, ami a tanárképzés digitalizációs kihívásait jelzi.
A magyar tanárok heti átlagos munkaterhelése negyvenhárom egész két tized óra, ami valamivel meghaladja az OECD-átlagot.
A tanárok közel harminc százaléka számol be jelentős munkahelyi stresszről (OECD-átlag: tizenkilenc százalék).
A leggyakoribb stresszforrások a túlzott adminisztráció (ötvenöt százalék), a gyakori szabályozási változások (negyvennyolc százalék) és a magas óraszám (negyvenhat százalék).
Ugyanakkor a magyar pedagógusok többsége továbbra is elkötelezett: hatvanhárom százalékuk úgy véli, a tanári pályának több előnye van, mint hátránya.
A tanárok mindössze tíz százaléka váltana másik iskolába – az OECD-átlag ennek a duplája.
A magyar tanárok kilencvenegy százaléka vett részt valamilyen továbbképzésben vagy szakmai tanulási formában az elmúlt időszakban.
Kiemelkedő, hogy hetvenhárom százalékuk szerint ezek a tevékenységek pozitív hatással voltak a tanítási gyakorlatukra – ez az OECD-átlagot mintegy húsz százalékponttal meghaladja.
A tanári együttműködés kultúrája látványosan erősödött: a pedagógusok kilencvennégy százaléka számíthat kollégái támogatására, és kilencvenöt százalékuk jelentős autonómiát élvez a tanítási módszerek megválasztásában.
A vezetői bizalom is kiemelkedő: kilencvenhét százalék érzi úgy, hogy az igazgatója bízik a szakértelmében.
A magyar tanárok túlnyomó többsége – több mint kilencven százalék – szeret tanítani, és örömmel végzi munkáját.
Ugyanakkor a társadalmi megbecsülés alacsony: csupán nyolc százalék gondolja úgy, hogy a tanári hivatás nagy társadalmi elismerésnek örvend, szemben az OECD 22 százalékos átlagával.
A pedagógusok tizenöt százaléka érzi, hogy a döntéshozók megfelelően értékelik a munkájukat, és mindössze tizenegy százalék szerint pozitív a tanárokról szóló médiakép.
A fizetéssel való elégedettség huszonhat százalék, ami az egyik legalacsonyabb arány az OECD-országok között, és 2018 óta sem változott.
A nem anyagi tényezőkkel – például a szakmai közösséggel vagy a tanulókkal való kapcsolattal – azonban a tanárok ötvenöt százaléka elégedett, ami javuló tendencia.
A TALIS 2024 adatai alapján a magyar oktatáspolitika előtt három fő kihívás körvonalazódik:
A TALIS 2024 szerint a magyar tanári kar tapasztalt, elkötelezett és együttműködő, ám fokozott stressz, digitális lemaradás és alacsony társadalmi elismertség jellemzi.
A felmérés adatai arra figyelmeztetnek, hogy a tanári pálya jövője nemcsak bérezési kérdés, hanem bizalom, szakmai önállóság és társadalmi elismerés kérdése is.
A kihívásokra adott válaszok határozzák meg, milyen lesz a magyar oktatás minősége a következő évtizedben.