![UNIside](https://uniside.hu/wp-content/themes/bootstrapstarter/assets/web/ujlogo.png")
A tanárok társadalmi megítélése az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökken nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is. Ennek okai nem csak pénzügyi vagy infrastrukturális kérdésekre vezethetők vissza.
A tanári munka komplexitásából fakadó nehézségek, az állandó kitartást és készenlétet követelő kihívásokkal való megküzdés mellett a presztízs-csökkenés következményeivel is szembe kell nézniük a tanároknak.
A felkészítésből fakadó hiányosságok, a szülőkkel való konfliktusok és a szakpolitika mellett a progresszív elméleteket hirdető pedagógiai irányzatok is fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban.
Ezek az irányzatok a tekintélyt egy elnyomó és korlátozó tényezőként látják, a tanár szerepét pedig inkább egyfajta szakmai szolgáltatást nyújtó és megfigyelő feladatnak tekintik, míg a hagyományos mester-tanítvány modellben a tanár tekintélye része az oktatási-nevelési folyamatnak és egyben közösségformáló ereje is van. Ráadásul a pedagógusok jelentős része a nyugat-európai és észak-amerikai társadalmakban egyre inkább aktivista szerepben látja magát, melynek köszönhetően a tantermek az aktuálpolitika színterévé válnak.
A tanári archetípus mindig is ötvözte a mester és a közösségszervező szerepeket. Apáczai Csere János a Magyar Enciklopédiájában tíz pontban foglalta össze, hogy mi jellemzi a tanítót, kiemelve a példamutatás fontosságát. Ezért felmerül a kérdés, hogy a példaként szolgáló tanító-kép meghaladottá vált-e a 21. században, vagy éppen ellenkezőleg, a ma iskoláját az teszi versenyképessé, ha visszafordulunk az eredeti példakép szerepekhez?
Vitán fölül áll az a megállapítás, hogy a tanárok nem csupán az oktatási anyaggal, hanem személyiségükkel és lelkesedésükkel is hatást gyakorolnak a diákok pályaválasztására. Azáltal, hogy megosztják tudásukat és felkeltik a kíváncsiságot, segítenek a tudományterületek iránti érdeklődés kialakulásában és elmélyítésében.
Az Ifjúságkutató Intézet nagymintás kutatásának eredményéből kitűnik, hogy azok a diákok, akiket tanáraik ösztönöztek, nagyobb valószínűséggel tervezik továbbtanulásukat. Azok viszont, akik nem érezték ezt a motivációt, kevésbé hajlandóak újabb tanulmányokba fogni. És bár kumuláltan csökken a továbbtanulni vágyók aránya, azok, akik példaként tekintenek tanáraikra, nagyobb valószínűséggel tervezik felsőfokú tanulmányaik megkezdését. Ugyanígy megfigyelhető, hogy azok, akiknek tanárai nem voltak példaértékűek, nagyobb arányban nem tervezik folytatni iskolás éveiket.
A példaként elöljáró tanár magát a tanulási folyamatot is befolyásolja. Ha a diákok egy olyan személytől tanulnak, akire felnéznek és akit követendő példának tartanak, akkor szívesebben mélyednek el az adott tantárgyban vagy témakörben. (Fotó: 123RF)
A példaként elöljáró tanár nemcsak a diákok pályaválasztását befolyásolja, hanem magát a tanulási folyamatot is. Ha a diákok egy olyan személytől tanulnak, akire felnéznek és akit követendő példának tartanak, akkor szívesebben mélyednek el az adott tantárgyban vagy témakörben. Ha a diák elismeri tanárát, és megérti a tanulás célját és értelmét, akkor a tananyag nem csupán kötelező ismeret lesz számára, hanem valóban áhított tudás.
Az ideális példa láttán a diák szakmailag és emberileg is olyanná szeretne válni, mint a pedagógus. Ehhez elengedhetetlen, hogy a szaktanár kiváló tudással rendelkezzen a saját területén, és képes legyen átadni azt a tanulóknak, figyelembe véve a diákok egyéni képességeit is.
Apáczai ennek lényegét úgy fogalmazza meg, hogy „elég tudós legyen”. Egy szakmai példakép hatása nemcsak az iskolai időszakra korlátozódik, hanem túlmutat azon, ha felkelti a diákok belső motivációját és kíváncsiságát, valamint felkészíti őket az önszabályozó tanulásra. Ezáltal ösztönzi őket arra, hogy a tananyag keretein túl is autodidakta módon mélyítsék tudásukat.
A tanári elismertség gyermekekre való hatása túlnyúlik az iskolai környezeten, mivel a diákok számos olyan képességet, készséget és tudást sajátítanak el, amelyeket felnőttként is használni fognak. Magyarországon a gyermekek hatéves koruk körül lépnek be a közoktatás világába, és legalább 16 éves korukig ott tanulnak, így jelentős időt töltenek társaikkal és tanáraikkal együtt.
Éppen ezért nem meglepő, hogy a gyermekek jelentős része a társas érintkezési formákat, például az etikettet, a konfliktus-kezelést, és a különböző kommunikációs formák egy részét az iskola keretei között sajátítja el és gyakorolja. A tanárok szerepe akarva-akaratlanul a példamutatás.
A diákok megfigyelik, hogy a pedagógusok hogyan viselkednek a kollégáikkal és a diákokkal, és ezt követik, éppen úgy, ahogy kisgyermek koruktól kezdve a szüleik viselkedését másolják. A tanárok példaként szolgálnak az erkölcsi nevelés terén is, ezért fontos, hogy a diákok hiteles személyiségeknek és követendő példának lássák tanáraikat. Apáczai Csere János tíz pontjának is egyike az erkölcsi nevelés fontossága.
Az osztály a gyermekek egy véletlenszerűen összeállított csoportja, ahol a pedagógus értő munkája segítségével idegen diákokból közösség formálódhat. (Fotó: 123RF)
Szintén meghatározó szerepet töltenek be a tanárok a diákok világról alkotott képének kialakulásában. A társadalmi fókuszú tantárgyak oktatói, mint a történelem vagy az irodalom, nem csupán ismereteket közvetítenek, hanem segítenek értékítéleteket kialakítani. A tanítónak ezért felelőssége van abban, hogy ilyen kérdésekben milyen hatást gyakorol a gyermekekre, amelyek befolyásolhatják a diákok látásmódját.
Fontos, hogy ezt a befolyást óvatosan használja, mivel a diákoknak saját világképet kell kialakítaniuk. Azonban vannak a társadalmi kohéziót megalapozó, nemzeti minimumként szolgáló értékek, amelyek átadásában a tanároknak kulcsszerepe van. Ilyen a hazaszeretet, a közös nemzeti műveltség, a szélsőséges individualizmus és kollektivizmus közötti egészséges egyensúly megtalálása, valamint a világ problémáival szembeni megoldás-centrikus, kreatív gondolkodás.
Az osztály a gyermekek egy véletlenszerűen összeállított csoportja, ahol a pedagógus értő munkája segítségével idegen diákokból közösség formálódhat. A fiatalok hosszú éveket töltenek egymás társaságában, emberi kapcsolatok és barátságok alakulnak ki közöttük, de rivalizálások és konfliktusok is felmerülhetnek. Ebben a közegben elsőként tapasztalják meg, hogy milyen közösségben dolgozni és hogyan működik a csoportdinamika, valamint megismerik a családon kívüli hierarchiát is. Ezek az élmények és tapasztalatok segítik őket abban, hogy hasznos és funkcionális tagjai lehessenek a társadalomnak. Ennek a folyamatnak a mozgatórugója, szervezője a képzett felnőtt.
A progresszív oktatási irányzatok hatására nemcsak az oktatás hatékonysága csökken, hanem a társadalmi integritás is elkezd felbomlani. Az iskolák egyre kevésbé tudnak átadni általános viselkedési normákat és társadalmi szabályokat, ami társadalmi széthúzódást és fragmentációt eredményezhet. Emellett a fiataloknak nehezebb lehet célokat kitűzniük és hivatásukat megtalálniuk, ha nincsenek példaképek vagy tekintélyes felnőttek a környezetükben.
Forrás: Szakos Enikő MCC Tanuláskutató Intézetének oktatáskutatója
A Mathias Corvinus Collegium szerepe az oktatásügyi diskurzusban és a konzervatív oktatás fogalma
