Nagy kincs van a lábunk alatt: Budapestre figyeltek a világ hidrogeológusai

Aszály, vízhiány, geotermikus energia, szennyezések és mesterséges intelligencia – ezek a témák is előkerültek a hidrogeológusok Budapesten megrendezett világkongresszusán. Az ELTE közreműködésével megszervezett eseményre több mint 70 országból 856 szakember érkezett, miközben az egyetem hallgatói is bemutathatták kutatásaikat. A rendezvény ötven év után tért vissza Magyarországra.

A felszín alatti vizeknek Magyarország számára különösen nagy a jelentősége: az ivóvíz céljára kitermelt mennyiség közel 95 százaléka felszín alatti készletekből származik. Közben az egyre gyakoribb száraz időszakok, a mezőgazdaság és az ipar növekvő vízigénye, valamint a szennyezések miatt egyre fontosabb kérdés, hogy mi történik ezekkel a készletekkel. Erről tanácskozott szeptember 14. és 18. között Budapesten a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetségének, az IAH-nak az 53. világkongresszusa. A világ egyik legjelentősebb hidrogeológiai találkozóját legutóbb 1976-ban rendezték Magyarországon.

A víz megtalálása egyre fontosabb feladat

A hidrogeológia többek között azt vizsgálja, hogyan mozog a víz a felszín alatt, honnan származik, milyen mennyiségben áll rendelkezésre, milyen a minősége és miként lehet hosszú távon fenntartható módon használni. A budapesti kongresszus több mint harminc szakmai szekciójában ennek megfelelően igen széles témakör jelent meg. Foglalkoztak a klímaváltozás és a vízkészletek kapcsolatával, a szárazodással, a felszín alatti vizek utánpótlásával és megfigyelésével, a szennyezések vizsgálatával, valamint a geotermikus energia felhasználásával is. Már ezen a területen is megjelentek az új digitális és AI-alapú eljárások.

Pósfai Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a rendezvényen felidézte, hogy még az 1980-as években hallotta egyik professzorától: a jövő geológusainak egyik legfontosabb feladata a víz megtalálása lesz. Az akkori Magyarországon, amelyet vízben gazdag országnak tartottak, ez kevésbé tűnt sürgető kérdésnek. Az aszályos időszakok azonban azóta egészen más megvilágításba helyezték ezt a problémát.

ELTE-s hallgatók is bemutatták kutatásaikat

A kongresszusnak erős egyetemi vonatkozása is volt. A szervezésben és a tudományos munkában kiemelt szerepet kaptak az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézetének Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúrájához kapcsolódó kutatók és hallgatók. Az egyetem adott helyet a kongresszushoz kapcsolódó kurzusoknak és az IAH elnökségi ülésének is, az ELTE munkatársai és diákjai pedig előadásokon és posztereken mutatták be kutatási eredményeiket.

A rendezvény ezzel azt is megmutatta, mennyire sokféle irányba vezethet egy földtudományi pálya. A hidrogeológusok munkája ma már az ivóvízellátástól és a környezetvédelemtől a mezőgazdaságon és az energetikán át egészen az adatfeldolgozásig terjedhet. A terület nemzetközi együttműködést is igényel, hiszen a felszín alatti vízrendszerek nem igazodnak az országhatárokhoz. A különböző országok kutatóinak ezért közösen kell vizsgálniuk a vízkészletek változását és a fenntartható használat lehetőségeit.

Budapesti Nyilatkozat született

A világkongresszus egyik eredménye a Budapesti Nyilatkozat a Felszínalatti Vizekről lett. A dokumentum arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a felszín alatti vízkészleteknek a nemzetközi vízügyi döntésekben is nagyobb szerepet kell kapniuk. A kezdeményezés időzítése sem véletlen: 2026 decemberében Abu-Dzabiban rendezik meg az ENSZ vízügyi konferenciáját.

A világkongresszus Budapesthez egy különleges emléket is kapcsolt. Kolodko Mihály Zsigmondy Vilmost, a magyar hidrogeológia egyik úttörőjét ábrázoló miniszobrot készített. A kongresszus úgynevezett „olimpiai fáklyájához” pedig abból a Hősök terén található kútból vettek vízmintát, amelyet Zsigmondy Vilmos fúrt. A vizespalackot a világkongresszusok egymásnak adják tovább, és minden rendező ország hozzáteszi a saját vízmintáját.