![UNIside](https://uniside.hu/wp-content/themes/bootstrapstarter/assets/web/ujlogo.png")
„Az egyetemek kutatási tevékenységét jellemzően a társadalomban, a gazdaságban felmerülő problémák kell, hogy meghatározzák, optimális esetben ezekre reflektál, ad válaszokat, kínál megoldásokat az intézmény” – emelte ki Barabás Réka, a Nemzeti Innovációs Ügynökség (NIÜ) tudáshasznosítási igazgatója.
Ez a cikk eredetileg az UNI in&out 2025-ös kiadványában jelent meg.
Az alapvető és legfontosabb cél, hogy az egyetemek és az innovációs ökoszisztéma egymást erősítsék. Ehhez kialakult egy olyan szakpolitikai közeg a NIÜ, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM), valamint és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) együttműködésével, amelynek köszönhetően több projekt egymást támogatva szolgálja ezt a célt, hogy az egyetemek vállalati kapcsolatai és az innovációs ökoszisztéma erősödjön. Ez a munka több részből áll: egyrészt pilot projektként öt egyetemi tulajdonú technológia-transzfer cég létrehozásában nyújtunk szakmai segítséget, amit tovább bővítünk majd újabb egyetemekkel. Másrészt tudományos és innovációs parkok fejlesztésének tervezésében is támogatjuk szakmailag a felsőoktatási intézményeket. Erre a minisztérium tavasszal egy címpályázatot is kiírt, amelynek az eredménye hamarosan várható. De nem állunk meg itt. Az egyetemi célok megvalósításához hamarosan forrás is várható. Az egyetemek tervezési és projektmegvalósítási folyamatainak támogatását nem hagyjuk abba, mert az a tapasztalatunk, hogy egyre inkább igénylik és értékelik ezt a típusú szakmai segítséget, amit nyújtani tudunk számukra.
A Covidnál és az energiaválságnál is látszott, hogy nagyon sok felesleges, vagy nem optimálisan hasznosított tere van az egyetemeknek. Erre is megoldást jelent, hogy úgy írtuk ki a Tudományos és Innovációs Park címpályázatot, hogy arra elsősorban barnamezős beruházásokkal, vagy még inkább a meglévő terek átalakításával jelentkezhetnek az egyetemek. Ezért van, hogy a tervezett projektben maximum 40 százalék lehet az építés, infrastruktúra-fejlesztés. Emellett teljesen új szemléletmódban, kizárólag a harmadik missziós tevékenységhez kapcsolódó kezdeményezéseket és az ezekhez illeszkedő fejlesztési terveket kellett megjeleníteniük a pályázataikban. A kiválasztott egyetemeknél cél volt, hogy olyan tereket és együttműködési formákat hozzanak létre, amelyek vállalatokat vonzanak be az egyetemre, és ott olyan tudás, illetve hosszú távon termékek, valamint szolgáltatások jönnek létre, amelyek a gazdaságban, társadalomban hasznosulhatnak. A három legfőbb szempont a koncepciók kialakításánál a modularitás, a megalapozottság és az impakt volt. Az úgynevezett Science Park projekt keretében szorosabban is együttműködünk a Szegedi Tudományegyetemmel, a Debreceni Egyetemmel, a Semmelweis Egyetemmel, az Óbudai Egyetemmel, a Széchenyi István Egyetemmel és a Pannon Egyetemmel.
Körülbelül egy éve kezdődött el a NIÜ-nél egy átalakítás azzal a céllal, hogy szakmailag támogassa az innovációs ökoszisztéma szereplőit és minél inkább teljesüljenek a Neumann János Program stratégiai céljai. Ebben a rendszerben érnek össze az innovációs ökoszisztéma szereplői, a mikro vállalatoktól egészen a nagyvállalatig, az egyetemek és a kutatóintézetek, valamint a kormányzati szféra. Mi, mint a kormányzati szféra egy szakmai háttércége, Bódis László vezérigazgató úr irányításával, rugalmasabb szervezetként közvetlenül kapcsolódunk a szereplőkhöz, és szakmailag támogatjuk őket. Nekünk, a tudáshasznosítási szolgáltatások igazgatóságának az a feladatunk, hogy az egyetemeket és a kutatóintézeteket segítsük a náluk lévő tudás hatékony piaci hasznosításában.
A már említett hat intézménnyel januárban kezdődött meg az együttműködés, amelyek a tervezéshez azzal a feltétellel kaptak forrást a minisztériumtól, ha a mi szakmai irányításunkkal dolgoznak. Eközben kiírásra került a Tudományos és innovációs Park Címpályázat, melyre május végéig az általunk összeállított szakmai útmutató alapján lehetett jelentkezni. Összesen 13 címpályázatot nyújtottak be. Közben újabb intézmények csatlakoztak be ebbe a projektbe, amelyek szintén tőlünk kértek segítséget.
Azok az intézmények, amelyek megkapják ezt a címet, lehetőséget kapnak arra, hogy a későbbiekben forrásokra is pályázhassanak. A pályázatok modulárisan készültek el, hogy különböző mértékű összegek esetén is megvalósítható legyen.
Ez egy körülbelül 20 éve megkezdett folyamat, amiben senki nem csinált semmilyen hibát, egyszerűen egy fejlődési út közepén vagyunk. Az NKFIH-val és a minisztériummal hiszünk abban, hogy elérkeztünk egy olyan pillanathoz, hogy a modell- és kultúraváltás révén áthidalható az egyetemek és a vállalatok között tátongó szakadék. Hrubos Ildikó professzor asszony, a téma elismert kutatója nevezte az egyetemeket elefántcsonttoronynak. Ez azt jelenti az én olvasatomban, hogy az egyetemek és a kutatóintézetek munkatársai kutatták azokat a témákat, amelyek őket érdekelték, és oktatták is azokat a területeket, amelyekre jöttek hozzájuk hallgatók. Ezzel szemben ma az az igény, irány erősödik, hogy az egyetemek kutatási tevékenységét jellemzően a társadalomban, a gazdaságban felmerülő problémák kell, hogy meghatározzák, optimális esetben ezekre reflektál, ad válaszokat az intézmény. A legnagyobb hozzáadott értéke ennek akkor van, ha magyar tulajdonban hasznosul a termék vagy szolgáltatás. Az egyetem a kutatást el tudja vinni odáig, hogy az úgymond termékesítés elkezdődjön, de hogy valójában piacra kerüljön, az már nem az ő feladata, ezért kell, hogy a vállalatokkal szorosabban együtt tudjon dolgozni. Itt lép be a NIÜ és a mi igazgatóságunk, hogy segítsünk végig vinni ezt a folyamatot.
Egy éve öt egyetem kapott forrást a minisztériumtól arra, hogy technológiatranszfer cégeket hozzanak létre a mi szakmai útmutatásunk mentén. Ekkor szakértőkkel felrajzoltunk egy olyan modellt, amiben hiszünk. Ennek a lényege, hogy az egyetem létrehoz egy 100 százalékos tulajdonú céget, s ez a társaság segíti az egyetemet abban, hogy a vállalatokhoz kapcsolódjon. Gyakorlatilag sales house-ként kommunikál velük. Ehhez a sikerhez az kell, hogy akik ott dolgoznak, tudják és érezzék, milyen fókuszterületeken tudnak értéket nyújtani és azt is, hogy milyen vállalatoknak. A technológiatranszfer cégek vezetőinek a nagy része a piacról jött, ezzel jól kiegészítik az egyetemeken meglévő ismereteket és tudást. Természetesen úgy kell bevezetni ezt a modellt, hogy a meglévő egyetemi kultúrához és sajátosságokhoz is illeszkedjen. A Nemzeti Innovációs Ügynökség fő feladata, hogy szakmai támogatást nyújtson az innovációs ökoszisztéma szereplőinek. Az általam vezetett igazgatóság az egyetemekkel, a kutatóintézetekkel dolgozik együtt, és az a célunk, hogy a vállalati kapcsolataikat erősítsük, segítsük az ott lévő tudást a piacra jutni és hasznosulni.
Számukra az lehet izgalmas, hogy egy olyan intézményben tanulhatnak, vagy később dolgozhatnak, ahol erős kapcsolat alakult ki a piaccal. A másik, hogy saját maguk vehetnek részt olyan munkában, amelynek eredménye valós társadalmi, gazdasági értékkel bíró termék vagy szolgáltatás és olyan kérdésekre adhatnak válaszokat kutatásaik során, amelyek piaci vállalatoknál felmerülő valós ipari feladatok kapcsán megfogalmazott kérdések.
Az innovációról hosszú távon lehet beszélni. A mi célunk, hogy olyan hazai, hozzáadott értékeket képviselő termékek és szolgáltatások jöjjenek létre az egyetemi tudásra alapozva, amelyek nemzetközileg versenyképesek, és a magyar hozzáadott érték nőjön az exporttevékenységben. Valójában ez az innováció 8-10 éves célja. Rövid távon a vállalati kapcsolatokat, a velük való kommunikációt kell erősíteni, meg kell erősíteni a bizalmat a cégek, az egyetemek és a kormányzati szereplők között.
Fontos látni, hogy az egyetem milyen hozzáadott értéket tud nyújtani a cégeknek azonkívül, hogy a diákok később a vállalatoknál dolgoznak. Ha van egy ipari probléma, azt akár az oktatás keretében a hallgatókkal, vagy egy kutatási projektben a kutatókkal tudják megválaszolni, és így optimalizálhatják például a gyártást. Minden egyetemnek meg kell találnia azt a fókuszterületet, amiben a legerősebb partnere tud lenni a vállalatoknak. És bár sok cégnél van kutatás-fejlesztés, nem biztos, hogy mindent nekik kell fejleszteniük, mert az egyetemeken már jó esélylyel rendelkezésre áll az a tudás vagy infrastruktúra, amire a vállalatnak szüksége van. Az egyetemeken pedig van egy kiaknázatlan tudás, eszközpark, laborkapacitás, amit, ha sikerül a vállalatokkal összekapcsolni – ez lesz a TTC (technológiatranszfer cégek) feladata – akkor abból nagyon jó eredmények születnek, de türelmesnek kell lenni.
Közgazdász és pszichológus végzettségű vagyok. Azt gondolom, hogy a közgazdasági folyamatok megvalósulása a nap végén mindig az embereken múlik. Az az izgalmas ebben a projektben, hogy egy szűkebb körrel kezdtünk el együtt dolgozni, amiben nagyon erősen számítanak az informális emberi kapcsolatok, amelyek a bizalomra épülnek és a folyamatos kommunikáció révén alakulnak ki. Például lehetőség van arra, hogy egy adott TTC munkatársa vagy egy egyetemi kolléga közvetlenül engem vagy a munkatársaimat hívja fel. A lényeg, hogy egy olyan viszonyrendszer alakuljon ki, ahol őszintén tudunk együtt dolgozni. Szerintem úgy lehet problémákat megoldani, ha nyíltak vagyunk egymással. Számomra az elmúlt egy év sikerélménye, hogy nagyon erős falakat sikerült ledöntenünk, és mindezt emberi alapon tettük. Ebből pedig most lehet rendszerszinten is építkezni.
